Az erdők és az azon kívüli területek klímája eltérő, nyári hőség idején ezért menekülünk el a városokból az erdő enyhet adó hűsébe. A globális felmelegedés aktuális előrehaladását mérő meteorológiai állomások jellemzően nyílt területen, a talajszinttől másfél-két méterre mérik a hőmérsékletet, a szárazföldi élőlények zöme azonban erdőkben él, sokuk az aljnövényzet szintjén vagy a talajban, így a nyílt területeken mért hőmérséklet csak korlátozottan érvényes rájuk.

A Swiss Federal Institute for Forest, Snow and Landscape Research (WSL) vezetésével és Standovár Tibor, az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék docensének közreműködésével készült nemzetközi kutatás arra kereste a választ, mennyit melegedtek az erdők az elmúlt évtizedekben, illetve azt is vizsgálta, mennyire máshogy melegszenek az erdők a nyílt területekhez képest.

A kutatók Európa ötvenhat régiójában száz állomány kétezer-kilencszázötvenöt mérőhelyéről gyűjtöttek adatokat.

A kutatás alapjául Zólyomi Bálint 1930-as években a Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület keményfaligeteiben készített felmérésének adatai szolgáltak. A kutatók megállapították, hogy a nyílt területeken mért hőmérséklet nem igazán tükrözi az erdőben tapasztalható hőmérsékletváltozást: ha a lombkorona sűrűbb, akkor jobban védi az alatta levő növényeket a globális felmelegedés hatásától, ha azonban a lombkorona felnyílik, akkor a hőmérséklet gyorsan emelkedik alatta. „Hasonló folyamatok figyelhetők meg a Dél-Bükk lassan harmincöt éve magára hagyott állományában,

ahol az erdészeti kezelés elmaradása miatti lombkorona-záródás a makroklíma változásával épp ellentétes irányú változásokat okozott a lágyszárú szintben” – mondta Standovár Tibor.

Hozzátette: Minden élőlénynek van egy optimális hőmérséklettartománya, amelyen legjobban érzi magát. Amikor a klíma melegszik, előnyhöz jutnak a melegkedvelő fajok, a hidegebbet kedvelők pedig északabbra vagy magasabb hegységekbe húzódnak. Az erdőlakó élőlények számára ez az optimum lényegesen alacsonyabb, mint amilyen makroklimatikus átlaghőmérsékletet jelenleg mérnek az adott helyre, azaz nem követik a számukra optimális hőmérsékletviszonyokat. Tehát, ha a védelmező lombkorona megszűnik, akár természetes módon, akár emberi beavatkozás következtében, akkor

az alatta élő növények drasztikusan melegebb körülmények között találják magukat, amelynek elviselésére nincsenek felkészülve.

A korábbi hűs, árnyékos és jellemzően magasabb páratartalmú élőhely hosszabb és intenzívebb hőségnek van kitéve, és a talaj is kiszárad. A legtöbb faj nem képes elég gyorsan adaptálódni, így a melegkedvelő fajok kiszorítják őket, vagy akár ki is halhatnak lokálisan. Ennek alapján leszögezhető, hogy a nyári hőhullámok gyakoriságának növekedése kihat majd az erdei biodiverzitásra. Az erdőgazdálkodók figyelembe vehetik a kitermelésnél, milyen módon őrizhető meg az erdő minél összefüggőbb lombkoronája, amely védi az alatta levő élőlények sokféleségét. A nemzetközi kutatócsoport által készített tanulmány a Science magazinban jelent meg.

(Forrás: ELTE TTK, Fotó: Pixabay)