Az Arizonai Egyetemen folyó projekt keretében Jonathon Keats, aki egy úgynevezett “kísérleti filozófus”, rántotta le a leplet a Millennium Camera nevű alkalmatosságról – számol be róla a Science Alert. A gép egyedülállósága fényképezőgéphez szokatlan módon a borzasztó lassúságában keresendő: egyetlen képet készít ugyanis a tájról, és ehhez egy milleniumra, tehát egy teljes évezredre van szüksége. A koncepció filozófiai síkja, hogy megkérdőjelezi időfelfogásunkat, aminek köszönhetően remélhetőleg elgondolkodunk kollektív tetteink hosszútávú következményén – ami manapság különösen aktuális mondanivalónak tűnik.

Keats víziójának lényege, hogy az emberi haladást új időkeretbe helyezi. Azzal ugyanis, hogy a fénykép elkészülte a távoli, számunkra jó eséllyel elképzelhetetlen jövőbe kerül, arra ösztönöz bennünket, hogy vegyük fontolóra azt az örökséget, amelyet a következő generációkra hagyunk. A kamera így nem pusztán technológiai bravúr; ez egy médium a filozófiai kutatásokhoz a jövő alakításában játszott szerepünkről, legyen az sivár vagy éppen fényes.

A Millennium Camera dizájnja azonban éppoly érdekfeszítő, mint a célja. Az acéloszlopra rögzített készülék mélyén egy vékony aranylemezben apró tűlyukkal ellátott rézhenger található. Ez a rekesz egy rózsafestékkel bevont felülethez vezet, amely egy olajfesték-pigment – a választás azért épp erre esett, mert az ismétlődő napfény hatására változó képet képes rögzíteni a színének lassú elhalványulásával. Keats elismeri, hogy ez az anyag kísérleti jellegű, és bevallottan megalapozott találgatásokra támaszkodik mindössze ennek a hosszú távú viselkedésével kapcsolatban.

A Tumamoc-hegyen elhelyezett, Tucson városára néző kamera arra invitálja a túrázókat, hogy elmélkedjenek az előttünk álló évezredeken átívelő utazáson. Várhatóan az eredményül kapott kép éles kontrasztot fog mutatni a statikus természeti táj és a folyamatos változásuk miatt kísértetiesnek tűnő átmeneti emberi építmények között.

Keats tisztában van a projekt sikerét övező bizonytalanságokkal, beleértve azt is, hogy sajnos egyáltalán nem biztos, hogy a társadalom vagy a civilizáció képes ilyen hosszú ideig fennmaradni annyi fenyegetés közepette – elég csak rákattintanunk valamely nagyobb híroldalra, hogy legalább 2-3 globális veszéllyel kapcsolatos hírrel találkozzunk, legyen szó a mesterséges intelligenciáról, tömegpusztító fegyverekről, világháborúvá eszkalálódó konfliktusokról vagy a klíma válságról. Azonban ha visszanézünk ezer évet, ami nagyjából hazánk fennállásának felel meg, az is elég mozgalmas volt, és talán másképp alakult volna, ha valamivel többet gondoltak volna az utókorra.

A fényképezőgép igazi lényege így nem is igazán a hosszú fizikai élettartamban rejlik, hanem abban, hogy talán képes elgondolkoztatni minket: létezik jövő a mi villanásnyi életünkön túl is, és nem árt, ha a döntéseinket időnként legalább ennek szellemében hozzuk meg.

(Kép: s kamera egy túraútvonalon van elhelyezve, forrás: University Communications/Chris Richards)