A dolgok azonban másként alakultak

A téli háború több mint három hónapig tartott, a Vörös Hadsereg hatalmas veszteségek árán (százhuszonötezer halott és kétszázezer sebesült katona, háromezer-ötszáz megsemmisült tank) volt csak képes térdre kényszeríteni a finneket. Ez főként annak volt köszönhető, hogy Sztálin nagy tisztogatása után a szovjet hadsereg nagyon kevés tapasztalt katonát tudott felmutatni, számukat ráadásul a finn mesterlövészek folyamatosan csökkentették.

Közülük is a leghírhedtebb Simo Häyhä, vagy ismertebb nevén a Fehér Halál volt.

Simo Häyhä egyszerű családból származott, gazdálkodásból és vadászatból élt, azonban miután húsz évesen belépett a hadseregbe, hamar fény derült különleges képességére, miszerint bitang jól céloz, és zsákszámra nyerte el a különféle sportlövő versenyek díjait. Így érthető módon a téli háború kitörésekor mesterlövészként rendelték ki a frontra. Häyhä fogta a hófehér álcaruháját, a Mosin–Nagant White Guard M/28 Pystykorva mesterlövészpuskát (ami egyébként orosz fejlesztés volt, pár apró, speciális módosítással), és vadászni indult a mínusz húsz és mínusz negyven fok közti finn télbe. Innentől kezdve pedig a szovjet katonák osztályrésze nem volt más, csak félelem és rettegés. Három hónap alatt ötszázöt (de egyes források szerint inkább hétszázöt) ellenséget kilőtt, ezzel napjainkig is ő a hadtörténelem legeredményesebb mesterlövésze. Az pedig finoma szólva ironikus, hogy a képzeletbeli toplistán mögötte csupa szovjet orvlövész sorakozik. A szovjetek rettegtek tőle, egy idő után speciális mesterlövészvadász kommandókat küldtek rá, tüzérségi csapásokkal szórták meg a feltételezett pozícióját, de hiába. A Fehér Halál úgy vitte sikerre küldetéseit, hogy még csak távcsövet sem használt. Ettől az egész még félelmetesebben hangzik.

De miért nem használt távcsövet?

Mindenekelőtt a távcsöves puskával való célzásnál a lövésznek magasabban kell tartania a fejét, mintha szabad szemmel célozna, így könnyebb észrevenni. Másodszor az extrém hidegben a távcső lencséje könnyen bepárásodik, vagy a lencsén megcsillanó fény felfedi az ellenségnek az orvlövész pozícióját. És harmadszor: szabad szemmel is tökéletesen célzott. Ami az álcáját illeti, fehér leple mellett rendszerint csak egy nagyobb hóbuckát használt, illetve ezen kívül volt még egy trükk a tarsolyában: havat vett a szájába célzás közben, hogy a lélegzetének felszálló páráját csökkentse, ami elárulta volna a helyzetét. Végül, amikor már hetek óta folyt ellene a hajtóvadászat, 1940. március hatodikán egy orosz katona kiszúrta, és fejbe lőtte. A társai ugyan megmentették, de a lövés szétroncsolta az állkapcsát, de nem halt meg, 'csak' egy hétig kómában volt. (Pont aznap ébredt fel, amikor a finn hadsereg letette a fegyvert, és aláírták a békeszerződést a szovjetekkel.) Häyhä a háború után visszatért a vadászathoz, illetve azon kívül kutyatenyésztéssel kereste kenyerét. 2002-ben, kilencvenhat éves korában halt meg.

Egy alkalommal, amikor valaki megkérdezte tőle titkát, ő csak ennyit felelt: gyakorlás.

(Fotó: Wikimedia)