Rossz szóviccel szólva: az emberi halál nem az az agyon kutatott terület. Tavaly mi is írtunk egy tanulmányról, amely akkor készült, amikor mintegy véletlen sikerült egy beteg EEG-jeleit a halál pillanatában:

Először figyelték meg, hogy mi játszódik le az emberi agyban a halál beálltakor A halál beálltakor az agyi tevékenység mintázata nagyon emlékeztet az álmodáskor, az emlékek felidézésekor vagy a meditálásnál megjelenő agyhullámokra. Tényleg lepereg előttünk életünk filmje?

A 2022-es publikációt jegyző szakemberek egy 87 éves epilepsziás férfi agyhullámait figyelték meg, amikor az illető sajnos szívrohamot kapott és meghalt. A kutatók pedig így adatokat gyűjthettek a páciens szívverésének leállása előtti és utáni 30 másodperces időintervallumokról. Akkor összesen 900 másodpercen keresztül regisztrálták az agyi tevékenységet az elhalálozás körül, és a kutatók ebből a szív leállását közvetlenül megelőző, illetve az azt követő kétszer 30 másodpercre fókuszáltak.

Az agyi oszcillációk (közismertebb nevükön tehát: agyhullámok) a ritmikus agyi tevékenység mintázatai, amelyek általában jelen vannak az élő emberi agyban. A különböző típusú oszcillációk, köztük a gamma, olyan magas kognitív funkciók esetén jelenik meg, mint a koncentráció, az álmodás, a meditáció, az emlékezés, az információfeldolgozás és a tudatos észlelés, de az emlékek felidézésekor is kimutatható. A mostani kutatás pedig ezt a 2022-es, mondjuk így: véletlen szülte vizsgálatot folytatta immár négy beteggel – számol be róla a Live Science.

A legújabb vizsgálat nagyjából megerősíti az előző eredményeit: vagyis a halál beálltakor, pontosabban az élet utolsó perceiben meglepően rendezettnek tűnő elektromos aktivitás lesz tapasztalható, amely az öntudatra hasonlít. Ez az aktivitás akkor jelenik meg mintegy robbanásszerűen, amikor az illető légzése leáll, de az agy még funkcionál – a mintázat pedig, mint a 2022-ben leírt esetben is, emlékeztet arra, amikor az ember álmodik vagy álomszerű tevékenységet folytat (meditáció, hallucináció). Épp ezért felmerül annak a lehetősége, hogy ez a minta az, ami megjelenik az úgynevezett halálközeli élmények esetén is. Ezen élmények közé tartozik, hogy az illető kívülről látja a testét, megjelenik egy fényes alagút, valamint a fontos emlékek újraélése (lepereg az illető szeme előtt az élete filmje). Hogy tényleg ez történt-e, az a mostani kísérletből sosem fog kiderülni, mivel nincs aki erről beszámoljon, ugyanis mind a négy páciens meghalt.

Ami a halálközeli élményeket illeti, mint a nevük is mutatja, ezeket sokszor olyan emberek mondják el, akiket a halál széléről hoztak vissza mondjuk egy újraélesztést követően. Hogy ezen – sokszor megmagyarázhatatlan – élmények miért jelennek meg egyáltalán, azt nem tudni, ahogy azt sem, hogy ezek mennyire kapcsolódnak egyáltalán a halálhoz. A nemzetközi felmérések szerint ugyanis az ilyen élményről beszámolók csak körülbelül fele volt tényleges életveszélyben. A másik fele esetén az élmény vagy meditáció közben jelent meg, vagy olyan félelmetes helyzetben, ami valójában nem veszélyeztette az illető testi épségét, ahogy az agyának a metabolizációs folyamatára sem hathatott – magyarán olyan helyzet, amely életveszélyesnek tűnt, de valójában nem volt az. Mint az egyik kutató fogalmaz:

“A helyzet az, hogy az élmény alapján nem lehet megmondani, hogy valakinek szívmegállása vagy ájulása (rövid eszméletvesztése) volt-e vagy hajszál híján került el egy közlekedési balesetet.”

A mostani vizsgálat esetén a kutatók engedélyt kaptak az intenzív osztályon elhunyt betegek megfigyelésére, akik esetében eltávolították a légzéstámogatást, miután a kezelés hiábavalónak bizonyult. A vizsgálatban összesen tehát négy beteg vett részt, akik mindegyike kómába került. A lélegeztetőgép eltávolítása utáni 30 másodperc-két perc alatt a négy páciens közül kettő agyában gammahullámok aktivitását mutatták ki. A gammahullámok korrelálnak a tudatos tapasztalattal, de nem feltétlenül bizonyítják, hogy valaki öntudatánál van: ez csak egy mutató a sok közül, amelyek valaki éber állapotára utalnak. Érdekes módon ez a gamma-tevékenység rendezettnek tűnt, vagyis az agy egy részének gammahullámai az ismert, előre megjósolható módon kapcsolódtak más régiók aktivitási mintázataihoz. Az úgynevezett temporoparietális csomópont nevű agyi régió esetén például különösen aktívan jelentkeztek ezek a hullámok – ez a régió felel egyébként az éntudatért, de ez aktiválódik akkor is, amikor az emberek testen kívüli élményeket tapasztalnak vagy álmodnak.

Mindez természetesen nem jelent teljes bizonyosságot, habár akadnak kutatók, akik úgy gondolják, hogy a mostani eredmények megerősítik a 2022-es vizsgálatot. Ahhoz viszont, hogy megközelítőleg bármi biztosat kijelenthessünk arról, hogy mit élünk át a halálunk pillanatában, még rengeteg további kutatásra van szükség.

(Kép: Pixabay/Tumisu)