Itt az ideje, hogy feltegyük a kérdést, és megoldjuk ezt a fogós first world problemet. Honnan érkezett, miképp lett életünk része a legtöbb ember - ideértve a szerzőt is - által imádott, az internet igazi sztárjaként tündöklő macska?

Cicamigrációs hullámok

A 9000 éves macskamaradványok elemzése két nagy cicamigrációs hullámra utal és lassan az is kezd kiderülni, hogy mikor és miként váltak a vadon élő macskák kanapé-cicákká. Mint oly sok esetben, a mese igazán izgalmas része az ősi DNS-ben van elrejtve, és ott nem más áll írva adeninnel és citozinnal, mint hogy a macskákat valószínűleg először a Közel-Keleten háziasították. Innen terjedhettek el később, először szárazföldön, majd a tengeren keresztül a világ többi részére - jelentették be a kutatók a Nature Ecology & Evolution tudományos folyóiratban.

A korai mezőgazdasági termelők 6400 évvel ezelőtt, a Közel-keletről hozták magukkal az első házimacskákat Európába, sugallja tehát a macskamaradványok elemzése. A migráció második hullámában - talán hajókon érkezve - mintegy 1500 évvel ezelőtt, az egyiptomi macskák gyarmatosították Európát és a Közel-Keletet. Az, hogy pontosan hol és mikor háziasították az állatokat, mindig is heves vita tárgya volt, és a kutatók korábban csak a modern macskák DNS-ével rendelkeztek. Mára az ősi DNS elemzésének új technikái fellebbentették a fátylat a háziasítás folyamatáról.

Macska-mitokondrium

A macskák genetikai történelmének Marianna-árkába történő merülésük során Eva-Maria Geigl és Thierry Grange, a párizsi Jacques Monod intézet molekuláris biológusai és kollégáik 352 ősi macskából és 28 modern vadmacskából gyűjtöttek be mitokondriális DNS-t. A mintaadó macskafélék életútjai 9000 évet ölelnek fel, egész Európát átívelő régiókból, Afrikából és Délnyugat-Ázsiából. Mivel a mitokondriális DNS-t (mtDNS) az édesanya örökíti tovább, a tudósok mtDNS variációkat - úgynevezett mitotípusokat - használnak az anyai öröklődési vonalak nyomon követéséhez.

Bundaminta

A vadmacskák és a korai házi macskák mind ugyanúgy nézhettek ki, tigriscsíkos és makréla mintázatú bundákkal. Az új genetikai adatok arra utalnak, hogy a csak házimacskákra jellemző foltos cirmos mintázat Délnyugat-Ázsiában tűnt fel a középkorban. A modern macskák körülbelül 80 százaléka hordozza ezt a “cirmos” mutációt, a foltos megjelenés valószínűleg gyorsan elterjedhetett, hiszen elősegíthette, hogy az emberek megkülönböztethessék cicáikat az összes többi makréla-mintástól.

Körülbelül 10000-9500 évvel ezelőtt az afrikai vadmacskák (felis silvestris lybica) rágcsálók vadászatával és a Közel-Kelet korai mezőgazdasági termelőinek otthonából származó élelmiszerhulladék fogyasztásával vehettek rá bennünket, hogy - khm - megszelidítsük őket.

Az emberek valószínűleg hamar felfedezték hasznosságukat, és macskákat tartottak a kártevők elleni védekezés céljából. "A megállapodás mindkét fél számára kölcsönösen jövedelmező lehetett" - mondta Grange.

Ciprusi cica

“Egy 8500 évvel ezelőtt Cipruson, a  macskájával együtt eltemetett személy azt jelzi, hogy addigra legalábbis néhány embernek különleges kapcsolatai alakultak ki a macskafélékkel” - mondja Geigl.

A kutatók rájöttek, hogy mielőtt a korai mezőgazdasági termelők elindultak a Közel-Keletről Európába, az európai vadmacskák (felis silvestris silvestris) sejtjeikben hordoztak egy mitotípust, az úgynevezett “egyes-kládot.” Az első olyan európai macskák, melyekben megtalálták a háziasításhoz kapcsolódó mitotípust, egy 6400 éves bolgár macska és egy 5200 éves román macska voltak, mindkettő “négyes-a” mitotípusú, amit korábban csak a mai Törökországban találtak meg. Mivel a macskák territoriális jellegűek és általában nem kóborolnak el túl messzire, a leletek arra utalnak, hogy az emberek szállíthatták őket Európába.

Az afrikai házi macskákban, köztük három egyiptomi macskamúmiában fedezték fel az újabb mitotípust, az úgynevezett “négyes-c-t.” Ez az egyiptomi macska-marker már 2800 évvel ezelőtt elkezdte meghódítani a Közel-Keletet és Európát. Az egyiptomi betörés azonban valamikor Isz.e. 1600-700 évvel kapcsolt rá igazán. Addigra a kilenc elemzett európai macska közül hét, - köztük egy 1300–1400 éves macska, és egy balti-tengeri viking kikötőből származó példány, - valamint 70 Délnyugat-Ázsiai macska közül 32 rendelkezett az egyiptomi markerrel. Ez a gyors sebességű terjedés azt jelezheti, hogy a macskák hajóval utaztak.

Macskafáraók

Az ókori egyiptomiak gyakran ábrázolták a macskákat festményeken és szobrok formájában is, főképp és gyakran a kígyókat elpusztító vadászként. Később a macskaféléket székek alatt gömbölyödő kedvenceként festették le, és ez a fejlődés tükrözi a macska átalakulását az egyedülálló vadon élő vadászokból, melyek az ősi gazdák gabonaraktárainál fogták el a kártevőket, azokká a társasági háziállatokká, melyeket ma is jól ismerünk.

Az egyiptomi macskák dominanciája azt jelentheti, hogy valami különlegesen vonzóvá tette őket az ősi emberek számára - mondta Geigl és Grange. A házimacskák nem sokban különböznek a vadmacskáktól, a fő eltérés abban áll, hogy a házimacska tolerálja az embereket. Az egyiptomi macskák valószínűleg különösen barátságosak lehettek, hasonlíthattak a ma ismert doromboló háziállat típusához - gondolják a kutatók.

Nincs elég bizonyíték arra, hogy ezt állítsuk - mondja Carlos Driscoll, az USA-ban található Bethesda kórházban működő Nemzeti Egészségügyi Intézet összehasonlító viselkedésgenomikai laboratóriumának viselkedés-genetikusa. Az egyiptomi macskák profitálhattak az utazás egyszerűsödéséből is, a bevált szállítási és kereskedelmi útvonalak mentén. A korábbi macskák talán ugyanolyan népszerűek voltak, de a kevesebb szárazföldön utazó embernek nehezebb lett volna szállítania őket. Azok a legkorábbi macskák „akkor tudtak újabb területeket meghódítani, ha valaki egy kosárba rakott egy alomnyi kiscicát, és átszelte velük a sivatagot” - mondta el Driscoll.

(Forrás: ScienceNews Képek: Nature, Unsplash)