A Hubble Űrteleszkóp 34 éve, 1990. április 24-én indult az űrbe az STS-31 misszió keretében, hogy a Földtől körülbelül 500 kilométerre található pályáján keringve olyan megfigyeléseket tegyen az univerzummal kapcsolatban, amelyekre korábban nem volt lehetőség. Korának legmodernebb űrtávcsöve nehezen kezdte meg tudományos munkáját, mivel a főtükrével rögtön problémák adódtak, de az űrsiklókkal kivitelezett javítási missziók révén sikerült ezt és az azóta felmerülő problémákat is kiküszöbölni. A Hubble megalkotásában a szokásosnál is nagyobb szerepet játszott a hosszú távú tervezés, mivel a mérnököknek lehetőségük nyílt a teleszkóp élettartamának növelésére, amit a javítások segítségével értek el és egyúttal azt is belekalkulálhatták a tervekbe, hogy a küldetések során újabb alkatrészeket és berendezéseket juttatnak fel a távcsőhöz az esetlegesen meghibásodó eszközök helyett.

A Hubble-nek az évek során szüksége is volt ezekre a mentési akciókra, de az űrsiklók nyugdíjazása után a NASA már nem rendelkezett olyan űreszközökkel, amelyekkel tovább lehetett volna folytatni a karbantartást, ezért a teleszkóp magára maradt az űrben. A legutolsó misszió, ami alatt emberek látogatták meg, 2009-ben zajlott: az Atlantis űrsiklóval érkező asztronauták ekkor látták el utoljára az űrteleszkópot alkatrészekkel és ekkor installálták azokat a giroszkópokat is, amelyek jelenleg a Hubble irányban tartásáért felelnek. Az SM4 (Servicing Mission 4) keretében hat giroszkópot cseréltek ki, amelyekből három tartalékként szolgált, míg a másik három kulcsfontosságú információkat biztosított azzal kapcsolatban, hogy a teleszkóp éppen merre és milyen gyorsasággal fordul. Az egészen precíz irányba állás rendkívül fontos a képek készítése szempontjából, mivel egy-egy felvétel rögzítése alatt akár sok-sok órán át is a célra kell tartania a kameráknak akkora pontossággal, mintha egy alig 2 centiméter átmérőjű objektumra fókuszálnának egy lézersugarat 320 kilométer távolságból.

“Bármilyen elmozdulás a pontosságnak ettől a szintjétől homályossá tenné a képet vagy azt eredményezné, hogy a Hubble elveszti a célpontot.”

- magyarázza a NASA.

A giroszkópok azonban nem örök életűek és a 2009 óta működő példányok közül már három felmondta a szolgálatot. Ennek oka, hogy a berendezésekben található, hajszálnál is vékonyabb fémdrótok idővel korrodálnak, majd eltörnek vagy meghajlanak és nem tudják többé a feladatukat teljesíteni. Ez okozta a vesztét a legtöbb giroszkópnak az elmúlt évtizedekben és feltehetően ilyen sorsra jut a többi is, az összes giroszkóp leállása pedig a Hubble tudományos munkájának végét jelentheti. A három még üzemelő egység egyike ebben az évben meghibásodott, elkezdett érvénytelen telemetriai adatokat közvetíteni és többször is megszakította a Hubble munkáját. Május 24-én a rendszer automatikusan biztonsági üzemmódba helyezte magát, mikor a probléma újra felmerült, azaz a tudományos adatgyűjtés leállt.

A NASA mérnökei egy húsz éve megalkotott tervet vettek elő a probléma megoldásához és a teleszkópot egy újfajta, egyetlen giroszkópot alkalmazó üzemmódba állították át. Erre azért volt szükség, hogy egy tartalék továbbra is maradjon, viszont a takarékoskodásnak ára van: a Hubble immár nem képes a Marsnál közelebbi mozgó célpontokat megfigyelni és tovább tart az irányba állása egy-egy új objektum megfigyelése előtt. Korábban volt már rá példa, hogy az űrteleszkóp huzamosabb ideig kétgiroszkópos módban végezte tevékenységét, 2005-től 2009-ig, az utolsó javítási misszióig és az új giroszkópok érkezéséig üzemelt így, hogy ezzel is elodázzák a harmadik berendezés károsodásának idejét. 2008-ban egy alkalommal az egy giroszkópos változatot is kipróbálták, de mivel akkor nem volt szükség a további tartalékolásra, visszatértek a jobb működést lehetővé tévő beállításokhoz. Az egy giroszkópos üzemelés terveit 2004-ben alkották meg, hogy minden más forgatókönyv kudarca esetén ezzel tudják meghosszabbítani a Hubble életét és egyelőre úgy tűnik, hogy sikeres a módosítás, a teleszkóp ugyanis már elkészítette és elküldte új képét, amit azután rögzített, hogy június 14-én visszatért a szokásos kerékvágásba a kényszerszünetéről.

A Wide Field Camera 3 eszközzel készített felvételen az NGC 1546 galaxis látható, ami az Aranyhal Csillagképben helyezkedik el. A galaxis rozsdavörös színét a galaxismagból kiinduló fényt elnyelő porrétegek adják, a kék részek pedig az aktív csillagkeletkezési helyeket jelzik a rendszerben.

A NASA szerint a kép tisztasága is azt mutatja, hogy az egy giroszkópos üzemmód hatékony lehet és a Hubble még évekig dolgozhat,

feltéve persze, hogy más, megoldhatatlan problémák nem állják útját a működésének.

Az űrsiklók hiánya miatt a régi típusú javítási missziók immár elérhetetlen távolságban vannak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének tervek a Hubble meglátogatására: a NASA fontolóra vett több ötletet is, aminek célja az űreszköz karrierjének meghosszabítása volt. Egy koncepció szerint a SpaceX Dragon űrhajójával lehetne magasabb pályára irányítani a folyton ereszkedő Hubble-t, hogy még évtizedeket adjanak életéhez, míg egy másik javaslattal Jared Isaacman, amerikai üzletember állt elő néhány éve: az ő terve szerint a Hubble-t egy szintén a SpaceX együttműködésével megvalósított projekt során lehetne elérni és javítani, persze nem olyan alapossággal, mint a nyitható raktérrel rendelkező űrsiklók idején. Isaacman régóta ragaszkodott elképzeléséhez, miszerint a Hubble karbantartása fontos és sürgető feladat és kész volt finanszírozni a missziót, de a NASA visszautasította ajánlatát arra hivatkozva, hogy a megvalósíthatósági tanulmányok alapján a küldetés túl nagy kockázatot jelentene a Hubble-re, főként a fő tükrére nézve, ami megsérülhet a misszió alatt. A hosszú távú előnyei egy ilyen akciónak nem biztos, hogy megérik a kockázatot, tekintve, hogy a teleszkóp jelenleg a négy életképes műszerével kiválóan végzi a dolgát - legalábbis egyelőre ez a véleménye az űrügynökségnek a giroszkópok hibája ellenére.

(Fotó: NASA, ESA, STScI, David Thilker/JHU, Andrew Art/Pixabay)