A Hubble teleszkóp, korának legfejlettebb űrtávcsöve, 1990. április 24-én hagyta el a Földet a Discovery űrsikló segítségével az STS-31 misszió során, majd körülbelül két nappal és hét órával később az űrhajó robotkarja elengedte szállítmányát és a Hubble lassan eltávolodott az űrhajótól. Ekkor kezdődött a teleszkóp hosszú pályafutása, amelyet eredetileg jóval rövidebb időre, körülbelül 20 évre terveztek a NASA mérnökei, de végül a mai napig több mint harminc év lett belőle és a Hubble karrierje még mindig nem ért véget. Pedig a teleszkópnak számos problémával kellett megküzdenie az évek során, már az indulása pillanatától kezdve,

köztük olyan gondokkal is, amelyek könnyedén a teleszkóp életének végét jelenthették volna.

A Hubble-t a Discovery-ről való kiengedése óta sújtják a nem várt nehézségek, egészen a teleszkópot a tervezettnél nehezebben és lassabban (néhány perc helyett néhány óra alatt) elengedő robotkar hibájától kezdve, a nyitás közben leálló napelemeken át, a legnagyobb malőrig, ami a csillagászati megfigyeléseket megreformáló eszközzel csak történhetett: a nem megfelelő formájúra alakított és emiatt homályos képeket készítését megalapozó főtükörig. És a felsorolt gondok még csak a teleszkóp életének első néhány napját jellemezték, később a giroszkópok hibái, számítógépes meghibásodások és több leállás is hozzátartozott az űrtávcső hosszú történetéhez. Egy dolog azonban sokáig megvédte a Hubble-t attól, hogy ezek a rendellenességek megoldhatatlan akadályt jelentsenek és véget vessenek a tudományos munkájának: a teleszkópot ugyanis úgy építették meg, hogy az űrben javítható legyen az akkor még szolgálatban lévő űrsiklókon odautazó asztronauták által.

Ez az oka, hogy a Hubble nem lett a NASA legnagyobb bukása és a főtükörrel kapcsolatos zavart ki tudták küszöbölni - miután 1993-ban az Endeavour fedélzetén utazó legénység telepített egy kis méretű másodtükröt, ami korrigálta a túl laposra csiszolt főtükörről beérkező fény útját, a teleszkóp hamarosan már kristálytiszta felvételeket készített az addig soha nem látott, messzi űrbeli objektumokról, nebulákról és csillagokról. Az űrtávcső a Discovery-vel is több ízben találkozott még az évek alatt: a második szervízmisszió alkalmával 1997. február 11-én, mikor ellátták az infravörös tartományban is látó NICMOS (Near Infrared Camera and Multi-Object Spectrometer) eszközzel, majd a harmadik szervízmisszió első felében, 1999. december 19-én, amikor az űrhajósok a giroszkópok cseréjével kimentették a teleszkópot a biztonsági üzemmódból, amelybe a negyedik giroszkóp leállása után helyezték 1999. november 13-án, szüneteltetve a tudományos munkákat.

A harmadik misszió második felében a Columbia, a negyedik szervízmisszió során pedig az Atlantis dokkolt a Hubble-on, de ez utóbbi jelentette az utolsó olyan eseményt, mikor lehetőség nyílt a teleszkóp űrhajósok általi javítására, mivel az űrsiklók forgalomból való kivonása után már nem rendelkezett olyan űreszközzel a NASA, amellyel meg tudták volna oldani az ilyen jellegű küldetéseket.

A Hubble alkatrészeit, számítógépeit és tudományos berendezéseit emiatt már nem lehetséges újabbakra cserélni, viszont a legutóbbi számítógépes probléma megoldása után a teleszkóp valójában még sokáig üzemelhetne, ennek egy dolog áll csak az útjába: az egyre csökkenő magasságú pályája, ami az eredeti 600 kilométeres magasságról az évek során 540 kilométerre csökkent és folyamatosan lejjebb ereszkedik. A Hubble projektmenedzserének, Patrick Crouse-nak elmondása szerint körülbelül 50% esély van rá, hogy 2037-re a teleszkóp a Föld közvetlen közelébe kerül és lezuhan. Erre felkészülve a NASA a pályáról való kontrollált letérítést tervez, ami biztosítja, hogy a teleszkóp maradványai lakatlan területre érkeznek, de emellett felmerült egy másik, sokkal előnyösebb megoldás lehetősége is:

az eredeti pályamagasságra való visszatérítés, amit a SpaceX Dragon űrhajójával kiviteleznének.

A NASA szeptember 22-én írta alá a szerződést Elon Musk űripari vállalatával, aminek értelmében vizsgálják a lehetőségét a projekt megvalósításának, amelyet a kereskedelmi partner finanszírozna, nem az amerikai kormány. A SpaceX egyelőre egy ilyen projekt technikai aspektusait tanulmányozza és az ezzel járó igényeket méri fel, de nem kizárt, hogy később más cégek is beszállnak a programba a saját ajánlataikkal. A NASA közleménye szerint fél év múlva fogják átvenni és értékelni a jelentést, ezután döntenek arról, hogy érdemes-e egy ilyen nagy volumenű projektet indítani a több mint 32 éve szolgálatban lévő teleszkóp megmentésére. A Hubble javítása továbbra sem került terítékre, de, amennyiben a műszerek működőképesek maradnak, az űrtávcső élete 20-30 évvel meghosszabodhatna az eredeti keringési pályájára való visszaállítás után.

A teleszkópot végül mindenképpen a kontrollált letérítés várja, de addig is ez a néhány plusz év vagy évtized hozzájárulhatna olyan izgalmas programok megvalósításához, mint amilyen például a munkáját idén nyáron megkezdő és még húsz évig folytató James Webb Űrteleszkóppal való párhuzamos megfigyelések kivitelezése, ami egészen tág spektrumát fedhetni fel az univerzum ismert és eddig még fel nem térképezett régióinak is.

(Fotó: NASA)

Feléledt a Hubble Űrteleszkóp, folytatódhatnak a tudományos munkák Működésre bírták a tartalék számítógépet, de még egy-két napba telik, mire a tudományos megfigyeléseket végző eszközöket is teljes üzemmódba állítják.