Az Artemis-program jelenlegi szakaszában az Orion űrkapszula magányosan keringett a Hold körül, fedélzetén mindössze néhány élettelen bábu található, amelyek a tudományos kísérletekben segítenek a kutatóknak. Az Artemis II küldetés során viszont már négy űrhajós is a kabinban utazik majd és hosszú idő után először megközelítik az égitestet, bár egyelőre nem landolnak a Holdon. Az asztronautákat az Orion űrkapszula szállítja, amelynek meghajtását, valamint energiával, vízzel és oxigénnel való ellátását az Európai Szervízmodul biztosítja, ami egészen a misszió végéig elkíséri a kapszulát. Az Artemis II jóval rövidebb ideig tart majd, mint az Artemis I, alig több mint tíz napig, mindeközben egy ponton a legénység átveszi az irányítást az automata rendszertől.

Miután az űreszköz magas Föld körüli pályára (HEO) állt, a lecsatlakozó második fokozatot az Oriont manuálisan irányító asztronauták arra használják, hogy segítségével ellenőrizzék és teszteljék a kapszula bizonyos beállításait és demonstrálják az űreszköz kezelésének működőképességét. A kamerák képeit használva az Orionnal megközelítik a fokozatot, majd, ha minden rendben zajlik, tovább indulnak a misszió következő fázisa felé.

Ennek során először a Föld körül tesznek egy kört elliptikus pályán (ez a szakasz körülbelül 42 órán át tart), amelynek során egy ponton 2220 kilométerre kerül a kapszula a bolygótól, majd az ESM hajtóműveinek beindításával kikerül a Föld körüli pályáról és elstartol a Hold felé.

Összesen négy és fél napig utaznak az űrhajósok odafelé és a Holdat néhány ezer kilométernyi közelségbe közelítik meg: az Európai Űrügynökség leírása szerint 8889 kilométerre, a NASA leírása alapján 7400 kilométerre lesznek a felszíntől. A hazafelé tartó út szintén négy és fél napig tart, majd a Föld légkörébe való belépés előtt a szervízmodul lecsatlakozik az Orionról, ami hatalmas sebességgel közelíti a felszínt, miközben a hőpajzs védi a forróság ellen. Ennek a kulcsfontosságú hőpajzsnak a tesztelése az egyik kiemelt célja az Artemis I küldetésnek. Az, hogy hogyan teljesít az eszköz, december 11-én, magyar idő szerint 17 óra után derül majd ki, ekkor kezdődik ugyanis a NASA közvetítése az Orion hazatéréséről. A kapszula a Csendes-óceánba a tervek szerint 18 óra 39 perckor csapódik be.

Az Artemis II misszió az eredeti elképzelések szerint 2024-ben indult volna, de a holdprogram első fázisának csúszása miatt nem kizárt, hogy később kerül rá sor. A legénység tagjait egyelőre nem választották ki. A második küldetés során az Orion meghajtásában is lesznek változások - a Lockheed Martin által épített kapszula és az ESA szervízmoduljának hajtóműrendszere ugyanúgy működik majd az Artemis II során, de a legénység jelenléte miatt szerepet kap az úgynevezett Launch Abort System is, ami a hordozórakéta hibája esetén a kabint leválasztja a járműről és biztonságos távolságba küldi a probléma helyszínétől. A másfél hetes út alatt a legénységi tagoknak előírás szerint edzeniük kell, hogy fenntartsák megfelelő kondíciójukat és a megfelelő időben minden nap letakarják majd az ablakokat, hogy a beszűrődő fény ne okozzon zavart a cirkadián ritmusukban.

(Fotó: NASA)