Az Európai Űrügynökség március 28-án tett közzé egy fotót, amit a tavaly üzembe helyezett James Webb teleszkóp közeli infravörös tartományt érzékelő kamerájával (NIRCam) készítettek, a különlegességét pedig az adja, hogy tisztán megfigyelhető rajta a bevezetőben említett gravitációs lencsehatás. Az Einstein általános relativitáselmélete által már több mint száz évvel ezelőtt megjósolt jelenség akkor lép fel, amikor egy nagy tömegű objektum meghajlítja a téridőt, ezzel együtt pedig a távolabbi objektumokból érkező fény útját is.

A nagy tömegű objektum ebben az esetben a SDSS J1226+2149 nevű galaxishalmaz volt, ami a földtől 6,3 milliárd fényévre található a Bereniké Haja csillagképben, az ESA által közzétett fénykép jobb oldalán pedig tisztán látszik, ahogy a fény kör alakba rendeződik a galaxishalmaz hatására.

A gravitációs lencsehatásnak fontos szerepe van az univerzum tanulmányozásában, hiszen ahogy a neve is mutatja, a jelenség lencseként nagyítja fel a távolról érkező fényeket, lehetővé téve, hogy a kutatók olyan égitesteket is megfigyeljenek, amelyek egyébként láthatatlanok lennének számunkra. A James Webb által készített fotón a galaxishalmaz többek között a Kozmikus Csikóhalnak elnevezett galaxis fényét is felnagyította, aminek köszönhetően a csillagászoknak lehetőségük nyílt a csillagok keletkezésének legkorábbi szakaszait tanulmányozni a távoli galaxisban.

A korai csillagok keletkezésének tanulmányozása a James Webb űrtávcső egyik elsődleges feladata, amitől a kutatók azt várják, hogy közelebb viheti a tudományt annak megértéséhez, hogy milyen folyamatok zajlottak le a világegyetem keletkezése után. Ez a program már eddig is rendkívüli eredményekkel szolgált, nemrég például egy kutatócsoportnak valószínűleg sikerült rábukkannia az eddig felfedezett legősibb fekete lyukra, miközben a csillagok keletkezését igyekeztek megfigyelni.

(Fotó: ESA/Webb, NASA & CSA, J. Rigby)