Az elektromos energiatárolásban laikusok részéről jogosan merül fel időről időre a kérdés: minek tökölünk ezekkel a tűzveszélyes, bonyolult, drága és korlátozottan hozzáférhető lítium-akkumulátorokkal, miért nem találták már fel a kiváltásukra alkalmas kondenzátort a brit vagy akármilyen tudósok? Hiszen a fizikaórákról még laikusként is emlékszünk arra, hogy létezik egy ilyen izé, ami pont energiatárolásra való, valahogy pattog a két fala között az elektron, mint a pingponglabda. Vagy hogy is magyarázta Dudics tanár úr. (Nekem legalábbis ő magyarázta.)

Most eljött az idő, hogy kiváltson legalábbis néhány akkumulátort a kondenzátor, de sajnos nem a drága, gyúlékony lítiumról van szó. Az még marad. Ami mehet, az az elektromos autókban, sőt: a többi kocsiban is régóta idétlenül anakronisztikusnak ható hagyományos, 12 voltos, kőnehéz ólom-sav akku. Brit kutatók ugyanis (na jó, nem csak britek: a University College London és a Kínai Tudományos Akadémia tudósai közösen adták ki publikációjukat) olyan új kondenzátort készítettek, melynek térfogatra számított energiasűrűsége végre eléri az ólom-sav akkumulátorét, viszont sokkal könnyebb annál. A jelenleg elterjedt kondenzátorok literenként mindössze 5-8 Wh energia tárolására képesek, az új eszköz viszont 88,1 Wh/l-t tud, ami megfelel az ólom-sav akkuk 50-90 Wh/l-jének. (A lítium-ion akkuknál ez jellemzően 100-670 Wh/liter.)

A terhelhetőség illetve ezzel összefüggésben a feltöltés-lemerítés sebessége pedig ennél a kondenzátornak nagyjából megfelel a legnagyobb fajlagos teljesítményű mai lítium akkumulátorokénak. A kutatók szerint akár 10 kW/liter teljesítmény is kivehető lenne az ő találmányuk alapján fejlesztett eszközből, ami az 5-10 perc alatt újratölthető autók vagy telefonok egyelőre még csak laborban létező világa. Az pedig már túlmutat minden hagyományos akku tudásán, hogy a kondenzátor a kutatók szerint 5000 töltési-merítési ciklus után is megőrizte eredeti kapacitása 98,7%-át!

A grafénelektródás, folyékony elektrolitot nem tartalmazó új lapkondenzátor másik szuperképessége, hogy akár 180 fokban meg is hajtható károsodás vagy kapacitáscsökkenés nélkül.

Ez persze az autóakkumulátoroknál nem követelmény, viszont egy ilyen rugalmas energiatároló olyan jövőbeni kütyük áramforrása lehet, mint mondjuk egy telefon, aminek nem csak a kijelzője hajlítható, hanem akár az egész test. Hogy erre mi szükség lenne, mi itt a Rakétánál még nem tudjuk, de a mobilelektronikai ipar dizájnerei szerintünk már dolgoztatják fantáziájukat az új lehetőségen!

Kondenzátorok a járműiparban

A kondenzátoros energiatárolásra már vannak létező, működő példák. A sevillai villamosnak például nincs felsővezetéke. A városban már több mint egy évtizede közlekedő CAF-villamosok a megállókban lévő nagyteljesítményű töltőberendezésen töltik fel kondenzátoraikat, amivel aztán átdöcögnek a következő megállóba a következő töltésre.

A Mazda pedig az i-Eloop nevű rendszerében használ kondenzátort átmeneti elektromos energiatárolásra kémiai akkumulátor helyett. A lassítások során visszatermelt energiát ebben a kondenzátorban tárolva a fékezés energiájának legalább egy része felhasználhatóvá válik az autó elektromos fogyasztóinak kiszolgálására, így csökkenthető a fosszilis üzemanyag-fogyasztás.