A 3I/ATLAS egyike a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett objektumoknak, amelyeket sikerült detektálni - eddig nagyon kevés ilyen űrbeli látogatót fedeztek fel a kutatók, és általában a megfigyelésre is viszonylag kevés idő áll rendelkezésre, hiszen ezek az objektumok hamar tovább állnak és nem térnek vissza a belső Naprendszerbe. A 3I/ATLAS-t idén július 1-jén észlelték először az ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) rendszer teleszkópjaival, és mivel az üstökös még hónapokkal később, októberben érte el pályájának Naphoz legközelebbi pontját, a Földhöz pedig csak körülbelül egy hét múlva kerül a legközelebb, ezért meglehetősen sok idő, és alkalom kínálkozik az adatgyűjtésre. Az objektum december 19-e után már távolodni fog a Földtől, de még jövő tavasszal is érkezhetnek róla újabb felvételek a Jupiter körül keringő JUNO szondának köszönhetően.
A 3I/ATLAS-ról szóló adatok kiértékelése feltehetően éveket vesz majd igénybe, és a vizsgálatok talán választ adnak majd sok kérdésre, amelyek felmerültek a csillagközi utazóval kapcsolatban, de egyelőre még rengeteg a kérdőjel az üstökös körül - valóban jégvulkánok borítják például? Mi okozza a csóvájának pulzálását? És miért ugrott meg a metanol-kibocsátás szintje néhány hónap alatt?
A kutatók szerint elképzelhető, hogy az üstökösön vulkánok vannak: méghozzá kriovulkánok, amelyekből jég tör elő. Ha ez így van, akkor az ATLAS hasonló lehet olyan objektumokhoz, amelyeket jobban ismernek a tudósok.
A pulzáló fény rejtélye egyelőre megoldatlan.
Az űrbeli objektum metanolt bocsát ki, nem is keveset, és az értékek néhány hónap alatt jelentősen megugrottak.
A Jupiternek (vagy más hatásoknak) beleszólása lehet a csillagközi vándor pályájának alakulásába.
Vajon mi történt a 3I/ATLAS-szal a Nap közelében?
(Fotó: ESA/Juice/NavCam)