Elisabetta Versace, a Queen Mary University of London pszichológusa szerint ez az új érzék „átírja, mit gondolunk arról, honnan eredhetnek az ingerek, amelyeket észlelünk”.

A távoli tapintás lényege, hogy képesek vagyunk szemcsés anyagban – például homokban – elrejtett tárgyakat érzékelni a rajtuk átfutó apró nyomás- és rezgésmintázatok alapján. A kísérletben résztvevőknek ujjbeggyel kellett megtalálniuk eldugott tárgyakat a homokban, és ez meglepően jól ment: átlagosan 70,7 százalékos pontossággal, nagyjából 6,9 cm távolságból; a tipikus érték pedig 2,7 cm volt.

Ez azért izgalmas, mert az elméleti számítások szerint a tárgy által generált mechanikai zavarok csak körülbelül 1 mm-re terjednének ki, a kutatók mégis azt feltételezik, hogy a tapintási jelek valahogy akár 7 cm-ig is érzékelhetők.

A munkát a 2025-ös IEEE International Conference on Development and Learning konferencián mutatták be, és nemcsak az emberi érzékelésről árul el újat. Egy szakember szerint például segíthet sérülésmentesen lokalizálni régészeti leleteket, vagy akár a homokos, marsi talajban kutatni – nemcsak embereknek, hanem robotoknak is, amelyeket betanítunk erre a képességre.

(Kép: Shutterstock.com/Rmdhn.co)