Az Európai Űrügynökség és a Japán Űrügynökség (JAXA) közös missziója, a BepiColombo 2018 októberében startolt, hogy a küldetés keretében jobban feltérképezzék a Naprendszer azon kőzetbolygóját, amelyikről a legkevesebb, közvetlen megfigyelésekből származó információ áll rendelkezésre. A Merkúrhoz tartó űreszközön, a Mercury Transfer Module-on két űrszonda utazik, a Mercury Planetary Orbiter (ESA) és a Mercury Magnetospheric Orbiter (JAXA) - ezek a szondák a felszínt egészen közelről vizsgálják majd, miután 2025-ben keringési pályára állnak a bolygó körül.

Az űreszköz első ízben 2021-ben repült el a Merkúr mellett és el is küldte első képeit a kráterekkel szabdalt tájról, most pedig sor került a harmadik közeli repülésre, aminek során június 19-én 236 kilométerre a felszíntől haladt el a modul. Az út közben rögzített felvételeken az árnyékból kibontakozó formációk egyre jobban láthatóvá váltak, miután az űreszköz eltávolodott a Merkúrtól, a fényviszonyok körülbelül 3500 kilométeres távolságban voltak a legoptimálisabbak a képek ”élességének” szempontjából. A fotókon ez alkalommal is kráterek láthatóak, köztük a frissen elnevezett Manley-kráter, ami nevét a jamaicai művészről, Edna Manleyről kapta.

A Manley-kráter különlegessége, hogy egy olyan típusú sötét anyagot tartalmaz, aminek pontos összetételét még nem ismerik a kutatók:

a feltételezések szerint az anyag széntartalmú, ásványokat tartalmazó matéria, ami a bolygó evolúciójának korai idejéből származó kéregből maradt fenn. A titokzatos anyagot, mint ahogyan a Merkúr más formációit és jellemzőit is, a BepiColombo misszió során térképezik fel alaposabban, miután 2026-ban elkezdődik a tudományos munka a küldetés keretében.

(Fotó: ESA/BepiColombo/MTM, CC BY-SA 3.0 IGO)