Mióta a NASA Messenger űrszondája küldetése végére ért 2015-ben, a Merkúr magányosan kering a távolban, ember alkotta eszköz kísérete nélkül. A Parker Solar Probe 2018 novemberében készített egy felvételt a Nap koronájáról, aminek hátterében fényes pontként feltűnik a Merkúr is, de az űreszköz feladata nem a vasbolygó, hanem a Nap megfigyelése, így egészen mostanáig kellett rá várni, hogy újra közelebbről láthassuk a Naprendszer legbelső bolygóját a róla készült felvételeken.

Az Európai Űrügynökség és a Japán Űrügynökség BepiColombo missziójának főszereplője, a Mercury Planetary Orbitert és a Mercury Magnetospheric Orbitert tartalmazó modul a tegnapi napon sikeresen végrehajtotta első, fékezésre szolgáló flyby műveletét, és miközben elhaladt a Merkúr mellett, felvételeket is küldött róla, amelyeknek egy részét az ügynökségek már nyilvánosságra is hozták. A képek még közel sem olyan minőségűek, mint amire majd a későbbiekben, a tudományos megfigyelések 2026-os kezdete után számíthatunk, mivel egyelőre csak a szállító modul megfigyelő kamerái állnak rendelkezésre, amelyek alacsony felbontásban és fekete-fehérben rögzítik a felvételeket.

A képek ezenkívül eléggé távolról mutatják a bolygót, mivel hiába haladt el az űreszköz 199 kilométerre a felszíntől, fényképezni csak nagyjából 1000 kilométeres messzeségből tudott. Az ESA leírása szerint ennek oka, hogy az érkezésekor a modul a Merkúr éjjeli oldala mellett szállt el, a körülmények így nem voltak ideálisak a fotók készítéséhez. A képeken részben láthatóak az antennák és a modul egyéb szerkezeti elemei is, de azért a háttérben jól kivehető a Merkúr kráterekkel szabdalt felszíne.

A felvételeken megjelölték az egyes krátereket is, így felismerhető például a 251 kilométer átmérőjű Haydn, vagy a valamivel nagyobb, 342 km átmérőjű Raphael kráter, a Pampu (ami tamil nyelven kígyót jelent) Facula, ez egy világos régió, amit egy egykori vulkáni kitörés piroklaszt üledékéből áll vagy az Astrolabe Szakadék, ami Dumont d'Urville francia felfedező hajójáról kapta a nevét. A kráterek mérete eltörpül a bolygó legnagyobb kiterjedésű krátere, a Caloris Medence mellett, amely 1525 kilométeres kiterjedésével az égitest leglátványosabb régiója, de erről egyelőre nem rögzített képeket a BepiColombo.

A jövő hét folyamán még több felvétel is elérhető lesz az űrügynökség Planetary Science Archive oldalán, a következő közeli találkozásra a BepiColombo és a Merkúr között pedig jövő június 23-án kerül majd sor.

(Fotó: ESA, NASA, a cikk első képe a Parker Solar Probe felvétele 2018-ból)

További cikkek a témában:

A vasbolygó mágneses terének rejtelmeit kutatja a harmadik misszió, ami valaha is a közelébe került - ma éri el az égitestet a BepiColombo Eddig csak a Mariner-10 és a Messenger űrszonda végzett megfigyeléseket a Merkúrnál, de a mai éjszaka folyamán egészen közel repül el mellette a Japán és az Európai Űrügynökség közös űreszköze a BepiColombo misszió keretében, később pedig pályára áll a bolygó körül.
Egy űrszonda a héten már életre utaló nyomokat keresett a Vénusz felhőiben Ez gyorsan ment – mondhatnánk, de valójában szerencsés véletlenek összjátékáról van szó. A BepiColombo űrszonda amúgy is odatartott, és már képet is készített a lángoló bolygóról.
Íme a legnagyobb felbontású fotók, amik a Napról valaha készültek A Daniel K. Inouye napteleszkópot épp csak beüzemelték, de máris felbecsülhetetlen értékű fotókkal szolgált a csillagászoknak. És persze nekünk is.