Mi az a karbonnegatív?

A karbonsemleges kifejezés valószínűleg mostanra már széleskörűen ismert, arra utal, hogy az adott cég nem juttat szén-dioxidot a légkörbe. Ezt több módon próbálják a vállalatok elérni:

• Ugyanannyi szén-dioxidot tüntetnek el a légkörből, mint amennyit odaengednek.
• Kiegyenlítik a kibocsátást azáltal, hogy olyan projekteket támogatnak a világban, amely valahol csökkenti a kibocsájtást.
• Eleve nem bocsájtanak ki üvegházhatású gázokat, hanem mondjuk inkább átváltanak megújuló energiaforrásokra.

Talán nem meglepő, de a legtöbb cég általában a kettes opció mellett teszi le a voksát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy valamelyik fejlődő országban támogatnak zöld projekteket, mondjuk egy vízerőmű felépítését. Aztán az így elért kibocsátáscsökkentést levonják a saját kibocsátásukból. Ha jól csinálták, akkor kibalanszírozhatták a saját szennyezésüket, legalábbis papíron. Ám még ha a dolog valóban jár is haszonnal, akkor is a kibocsátás lassításáról, nem pedig a kibocsátás hatásának a visszafordításáról beszélhetünk.

Ezzel szemben tehát egy karbonnegatív vállalat több üvegházhatású gázt von ki a légkörből, mint amennyit odajuttat. A Microsoft terve pedig éppen ez, és ehhez szénmegkötő és -tároló technológiákat vetnének be.

A hírt a legtöbb környezetvédő csoport örömmel fogadta, de a Greenpeace azért figyelmeztetett arra is, hogy a szektor több más nagyvállalatához hasonlóan a Microsoft is szívesen adja bérbe az általa fejlesztett mesterséges intelligencia technológiákat olajfúró, gázkitermelő és más erősen szennyező cégeknek jó pénzért cserébe.

Mi lesz a szénnel?

A fent kifejtett célt a vállalat több úton próbálja elérni a hagyományostól az inkább csak terv formájában létező módokig. Az előbbibe tartozik az erdőterület növelése, amit új erdők telepítésével vagy a már létezők bővítésével érnének el. A szén visszajuttatása a talajba, kiszívása a levegőből, valamint felhasználása bioenergiához, ma inkább még csak sci-fiben, nagy jóindulattal: tervezőasztalokon, laboratóriumokban létező megoldások.

Brad Smith, a vállalat elnöke elismeri, hogy a tervben olyan technológiák is szerepelnek, amelyek manapság „még nem léteznek teljesen”. Épp ezért fog a Microsoft befektetni ezen technológiák kutatásába és fejlesztésébe. Minderre egymilliárd dollárt szánnak. Ezenkívül azt is ígérik, hogy a vállalat 2025-re teljesen áttér a megújuló energiákra.

Mégis mennyire szennyez a Microsoft?

A tech vállaltok szennyezése a gyártáshoz és az adatfeldolgozó központok energiafogyasztásához köthető. A becslések szerint ez ma az üvegházhatású gázkibocsájtás 3,6 százalékát jelenti világszinten, ami a 2007-es aránynak a duplája. Ha pedig minden marad úgy, mint eddig, 2040-re ez a szám akár 14 százalékig felkúszhat. A Microsoft azt ígéri, hogy mind az anyacég, mind a beszállítók kibocsátását felére csökkenti 2030-ra. Ennek egyik módja a vállalat saját, belső „szénadója”.

Ezt a belső, elkülönített költségvetést a Microsoft 2012 óta alkalmazza minden részlegére. Az adott részlegnek az alapján kell ide befizetnie, hogy mekkora kibocsátást okozott áramhasználattal, a dolgozók utazásával és egyéb módokon. Ezen most annyit változtatnak, hogy ebbe beépítik az indirekt kibocsátást is, amit mondjuk a részleg által fejlesztett termék energiafelhasználása okoz a vásárlóknál.

Elég, nem elég?

Az biztos, hogy ez a vállalás a nagy tech cégek között az egyik legambiciózusabb. Jeff Bezos például annyit ígért tavaly szeptemberben, hogy az Amazon 2040-re karbonsemleges lesz, ennek keretében például a szállítóikat látnák el százezer elektromos autóval. A Google konzervatívabb módon csökkenti saját kibocsátását, zöld projektekbe fektet be szerte a világban, illetve környezetbarát technológiákat fejleszt, például olyan digitális eszközöket a városoknak, mellyekkel azok nyomon követhetik és csökkenthetik a kibocsátást.

(Kép: Pixabay, forrás: BBC)