Timo Reinhold, a Max Planck Naprendszerkutató Intézet munkatársa csapatával arra a követekeztetésre jutott új tanulmányukban, hogy a Nap aktivitása elmarad a hasonló csillagokétól– olvasható a Science magazinban. A mágneses tér folyamatosan változtatja a bolygók fényerejét, a mágneses mező instabillá válása következtében pedig az objektum felszínén sötétebb vagy világosabb foltok alakulhatnak ki, ami aktivitásuk növekedésével jár. Mostanáig a szakértők úgy vélték, hogy a gyorsabban forgó csillagok erősebb mágneses térrel párosulnak, ez pedig az aktivitás növekedéséhez vezethet.

Érdekes módon már 1610 óta készülnek (meglehetősen pontos) megfigyelések a napfoltokról, míg a fákban és jégmagokban megtalálható szén és berillium arról árulkodik, hogy az elmúlt kilencezer évben a Nap aktivitása viszonylag alacsony volt.

Hogy a Földön viszonylag ritkák az extrém hideg, illetve forró periódusok, a csapat szerint annak köszönhető, hogy a Nap nem kifejezetten ingadozó csillag.

Reinholdék aktív csillagokat vizsgáltak, ezek közül harmincnégyezer planéta forgási sebességét ismerjük, kilencvenkilencezerét ellenben nem. Ezek közül végül kiválasztották a Napra emlékeztető égitesteket: többségük húsz-harminc nap alatt fordult meg tengelyük körül, a Nap viszont huszonöt nap alatt. Az ismert forgási idejű csillagok ráadásul jellemzően ötször változékonyabbak voltak a Napnál. Míg ismeretlen forgási idejű bolygókra ehhez képest kevésbé volt jellemző az aktivitás látványos alakulása. Reinhold szerint eredményeikre egyelőre nincs pontos magyarázat, de megeshet, hogy ismert és ismeretlen forgási idejű égitestek közötti feltáratlan különbségre bukkantak, és bár valószínűleg nem a közeljövőben, de idővel a Nap is aktívabbá válhat.

(Fotó: Pixabay)