Mint egy, az Apollo 11 1969-es Holdra szállását jubiláló, immár 53-dik konferencián elhangzott, a NASA hamarosan visszatérhet a Holdra, és elkezdheti előkészíteni a terepet, hogy ismét ember lépjen a Földünket kísérő égitest felszínére – számol be róla a The Independent. Az SLS rakéta és az Orion űrhajó tesztrepülésére a legkorábban akár már a következő hónap végén, tehát augusztus 29-én sor kerülhet. Emellett még két dátum szerepel a startra, ha a körülmények nem megfelelőek: szeptember 2. és szeptember 5. – nyilatkozta Jim Free, a NASA Kutatási Rendszerek Fejlesztési Misszió Igazgatóságának munkatársa. Free szerint a dátum kiválasztását az időjárás, valamint egyéb faktorok is befolyásolhatják, és jelenleg kemény munka vár mindenkire, hogy ezeket a céldátumokat tartani tudják.
Az SLS (Space Launch System), valamint az Orion űrhajó az Artemis program sarokkövei – a program egyik legfontosabb célja egyébként tehát, hogy ismét ember léphessen a Hold felszínére, amire a jelenlegi tervek szerint 2025-ben, az Artemis III keretében nyílhat esély. A mostani misszió, az Artemis I tehát ezt előlegezi meg, de ekkor még a hajó legénység nélkül utazik, Hold körüli pályára áll, majd visszatér a Földre. Augusztus már nincs messze, de a program így is sokat csúszott – az eredeti startot 2017-re tűzték ki, majd a NASA tesztjei rendre kudarcba fulladtak az SLS extra alacsony hőmérsékletű üzemanyaggal történő feltankolásával – ezekről a lentebbi cikkünkben írtunk:
Végül negyedszerre tehát, június 22-én sikerült feltankolni a rakétát, amin ekkor azonban szivárgást fedeztek fel – a hibát később elhárították. Jelenleg is azt vizsgálják, hogy a szivárgás nem jelentkezik-e újra, és a tömítések megfelelően működnek. Az Artemis program menedzsere, Michael Sarafin azt is hozzátette, hogy a most bejelentett dátumok tartásához "agresszív" tempóra lesz szükség. Kiderült az is, hogy a misszió hossza a kilövés dátumától függ majd. Ha például valóban augusztus 29-én lesz a start, akkor a küldetés 42 napon át tart majd, így az Orion október 10-én térhet vissza. A szeptember 2-ai kilövés ennél rövidebb, 39 napos küldetést tesz lehetővé, míg ha végül szeptember 5-én hagyja el a bolygót a rakéta, akkor ismételten csak 42 nappal lehet számolni. Egyébként a kilövést befolyásoló egyik tényező, hogy el kell kerülni, hogy a napenergiával működő Orion a Föld árnyékába kerüljön.
A küldetésnek több célja is lesz: az első és a legfontosabb, hogy teszteljék az Orion hőpajzsát a visszatéréskor – ennek oka, hogy ezt nem lehet semmilyen módon szimulálni, mivel a hajó gyorsabban fog visszatérni a légkörbe, mint az alacsony Föld körüli pályáról – például az ISS-ról – a járművek. A második cél annak biztosítása, hogy az Orion összes rendszere az elvárásoknak megfelelően működjön – emberi utazásra alkalmas minősítésű űrhajóként el kell viselnie a szélsőséges hőmérsékleti környezetet a mély űrben, ebbe beleértve a Van Allen sugárzási övön keresztül történő visszatérést. A harmadik cél az Orion űrszonda biztonságos becsapódása a Csendes-óceánba, valamint adatainak és egyes alkatrészeinek kinyerése – ez utóbbiak esetén újrafelhasználás céljából. Végül az Orion kis műholdakat telepít és képeket készít a küldetés során, hogy megmutassa a nyilvánosságnak, hogyan fog kinézni a NASA újgenerációs holdkutatása.
Az Artemis, és így az Artemis I azonban csak darabjai egy kirakósnak, a végső cél ugyanis nem a Hold, hanem a Mars.