1950-ben Enrico Fermi fizikus feltette azóta jól ismert, gondolatébresztő kérdését: ha ennyi bolygó és csillag akad a galaxisban, miért nem találtuk még nyomát a földönkívüli életnek? Ez a kérdés a Fermi-paradoxon – aminek számtalan, nevezzük így, kreatívabbnál kreatívabb megoldása született azóta – ezek egy részéről mi is írtunk.

Egy nemrégiben, a The Astrophysical Journalban megjelent tanulmány viszont új nézőpontot vezet be, az eddigi, jellemzően amúgy elég sötét válaszok mellé:

Mi van, ha a fejlett földönkívüli civilizációk  eleve nem használnak olyan nagy mennyiségű energiát, amely észlelhetővé tenné őket a számunkra?

A kutatócsoport, amelyet Ravi Kopparapu vezetett a NASA Goddard Űrrepülési Központjában, arra a következtetésre jutott, hogy az idegen társadalmak terjeszkedés, expanzió nélkül is fennmaradahatnak, méghozzá úgy, hogy szabályozzák a népességszámuk, és fenntartható mód oldják meg az energiaellátásuk – számol be róla a Gizmodo. Miként Kopparapu megjegyzi:

“Lehetséges, hogy (ezek) a civilizációk nem érzik szükségét a galaxis egészének a benépesítésére, mert akár nagyon magas életszínvonal mellett is fenntartható népesség- és energiafelhasználási szinteket érhetnek el.”

Magyarán egy ilyen civilizáció nem óhajt “kirajzani”, ehelyett békésen eléldegélnek a saját csillagrendszerükben, esetleg pár közeli rendszerre is átterjeszkedhetnek, de ennyi – szó sincs itt galaktikus birodalomról.

A tanulmányban ennek megfelelően arról írnak, hogy miként tudnánk szilícium alapú napelemeket észlelni az exobolygókon. Azért épp a szilíciumra esett a választás, mivel ez az elem bőséggel szokott előfordulni, ráadásul a földi tapasztalatok alapján költséghatékony is.

A kutatócsoport azt vizsgálta, hogy a NASA Nagy Obszervatóriumok programjának kiemelt projektje, a Habitable Worlds Observatory nevű, következő generációs teleszkóp hogyan lenne képes észlelni a Tejútrendszer exobolygóit. A teleszkóp fejlesztésének első fázisa amúgy 2029-ben kezdődik. A csapat modellezett egy Föld-szerű bolygót, amelyet tehát különböző mértékben “borítottak be” szilícium alapú napelemekkel a szimulációban, és azt tesztelték, hogy a teleszkóp képes-e észlelni ezeket az úgynevezett “technológiai aláírásokat” 30 fényév távolságból.

Az eredmények szerint legalább több száz órás megfigyelésre lenne szükség ahhoz, hogy észleljük ezt a technológiát a tervezett teleszkóppal abban a rendkívüli esetben, ha az exobolygó területének 23 százalékát napelemek borítanák. Azért “rendkívüli” egy ilyen forgatókönyv, mert miként azt a csapat a kontextus kedvéért megjegyezte: a Földön elég lenne a szárazföldi területek mindössze kilenc százalékát lefedni napelemekkel ahhoz, hogy 30 milliárd ember magas életszínvonalon élhessen. A bolygó területének majdnem negyedét lefedő napelemek így extrém és szükségtelen mennyiségű energiát jelentenének a Föld jelenlegi energiaigényeihez képest.

Mint Vincent Kofman, a tanulmány társszerzője ehhez még hozzátette:

“Egy olyan társadalom, amely képes hatalmas szerkezeteket elhelyezni az űrben, valószínűleg hozzáférne a nukleáris fúzióhoz vagy más helytakarékos energiaforrásokhoz.”

A tanulmány kiemeli, hogy a földönkívüli civilizációk olyan energiaforrásokat használhatnak, amelyek meghaladják a jelenlegi ismereteinket, így még nehezebben észlelhetőek, mint azt hisszük – erről egyébként épp a múltkor írtunk a tachionok kapcsán:

A kutatók szerint mégiscsak gyorsabb lehet valami a fénynél Egy friss tanulmány új elméleti keretet javasol a fénynél gyorsabb elméleti részecskék, a tachionok létezésének az alátámasztására. Ha pedig ez tényleg így lenne, abból számtalan tudományos és technológiai következmény sarjadna ki. Többek közt kiderülhet az is, miért nem akadtunk még idegen civilizációk nyomára.

Ehhez társul továbbá, hogy az űr – nem lehet eléggé hangsúlyozni – elképesztően óriási, amit mi erősen korlátozott megfigyelési idő mellett vizsgálunk. Ahogy a SETI Intézet is megjegyzi:

“A Fermi-paradoxon talán annyit jelent, hogy a kis helyi megfigyelésünkből próbálunk hatalmas következtetéseket levonni. Ez olyan, mintha kinéznénk az ablakon, és arra jutnánk, hogy a medvék tulajdonképpen nem is léteznek, mivel épp nem látunk egyet sem”

(Kép: Az Australia Telescope Compact Array öt antennája, közel Narrabri-hoz, Új-Dél-Wales-ben, forrás: John Masterson/CSIRO, via: Wikipédia)