Az IPCB-CNR (olasz nemzeti kutatási tanács) polimerekkel és bioanyagokkal foglalkozó intézet, valamint a Plymouthi Egyetem kutatói négy különböző poliészter ruhadarabot vizsgáltak azon szempontok alapján, hogy azok mennyi mikroszálat bocsátanak ki magukból viselésük, illetve mosásuk közben. A textilipar egyik kedvelt anyaga a mikroszál, mivel kényelmessé és kellemes tapintásúvá teszi a ruhákat. Használatuk és tisztításuk során azonban mikroszkopikus méretű szintetikus szálak kerülnek a környezetbe. A kutatók megfigyelései alapján a szövetből grammonként akár négyezer szövetszál is leválhat hagyományos mosással, ehhez képest húsz percnyi viselet után ez grammonként mindössze négyszáz szövetszálat jelent. - írja a PhysOrg.

Életünk során így mintegy háromszázmillió poliészter mikroszálat juttathatunk a levegőbe a ruhák mosásával, viselésükkel azonban több mint kilencszázmilliót.

A jelenlegi tanulmány egy 2016-os kutatáson alapul, melynek során a szakértők a mosás közben felszabaduló szövetmennyiségre voltak kíváncsiak: a szintetikus anyagokat különböző hőfokon és különböző mosószerekkel tisztították, a kísérlet végén pedig megállapították, hogy az akril a legszennyezőbb, mivel ötször annyi mikroszál leválik róla, mint a poliészter-pamut ruhaneműkről, illetve másfélszer annyira szennyező, mint a száz százalékban poliészter  összetételű darabok.

„Az utóbbi években több bizonyítékra bukkantunk a szintetikus mikroszövetek jelenlétére úgy a vízben, mint a levegőben."

"Ezért elhatároztuk, hogy egy kísérletsorozat keretében megvizsgáljuk a szövetekből kikerülő mikroszálak mennyiségét” – mondja Francesca De Falco, a tanulmány vezető szerzője. Hozzátette: a vizsgált anyag a szennyezettség olyan típusa, ami többnyire gyártásnál keletkezik. A tesztek során továbbá elemezték a különböző textilek hatását is, eredményeik szerint pedig a tömör szerkezetűek, mint például a szőtt anyagok, amelyeknek fonalai folyamatos szálakból állnak, egyaránt kevesebb mikroszálat bocsátanak ki a vízbe és a levegőbe. A vizsgálatok során

a poliészter és pamutszálból készült, vegyes szövésű ruhadarabok engedték ki magukból a legtöbb mikroműanyagot mosás és viselés során is, a szövött poliészter pedig a legkevesebbet.

A szakértők szerint a mikroműanyag-szennyezés területén végzett eddigi kutatások alábecsülték a szintetikus textilek kibocsátását, mert nem vették figyelembe a közvetlenül a levegőbe kerülő szálmennyiséget. Richard Thompson, a Plymouthi Egyetem kutatója hangsúlyozza: eredményeik fontos üzenetet közvetítenek a divatiparnak, és kiemelik a fenntartható dizájn jelentőségét.

Mikroműanyag vs. mikroszál

Elsődleges mikroműanyagnak számít minden öt milliméternél kisebb méretben gyártott anyag, a másodlagos mikroműanyagok pedig a nagyobb darabok széttöredezésével keletkeznek. Szárazföldi eredetű mikroműanyag-forrás a műanyaggyártóktól származó nyers műanyag granulátumok (ezeket műanyaggyártásban, illetve műanyagöntésénél használnak), kozmetikumokba és tisztálkodószerekbe kevert műanyag szemcsék, textilekből és ruhaneműkből származó szintetikus szálak, valamint a használatból eredő gumiabroncskopás során a levegőbe kerülő rostok és törmelékek. A mikroszálak csoportja kisebb a mikroműanyagokhoz viszonyítva, mikroszál alatt ugyanis a textilekből és ruhaneműkből kiszakadó szintetikus szálakat értjük. Szemléltetésképp a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2017-es jelentése szerint

a tengerek szennyezettségének tizenöt-harmincegy százalékát mikroműanyagok okozzák, míg a globális mikroműanyag-szennyezés harmincöt százalékát a szintetikus textilek.

Az egy dolog, hogy a mikroméretű műszálak bekerülnek a természetes vizekbe, ám még rosszabb, hogy azok évszázadok alatt sem bomlanak le, ehelyett szivacsként gyűjtik a szennyeződéseket, méreganyagokat. Mivel a halak észrevétlenül lenyelik a mikro műszálakat, így azok végső soron a tányérunkon landolnak. Azt talán kevesen tudják, hogy mikroszálak nemcsak szintetikus textilekből, hanem pamut, gyapjú, viszkóz, lyocell és modal anyagokból is leválnak. A kutatók korábban ezt nem tartották túl veszélyesnek, azonban egy 2020-as tanulmány szerint azok a nagyvárosok levegőjéből is kimutathatók. A King’s College London egyetem kutatói egy kilencemeletes épület tetején vettek mintát, ami kimutatta, hogy

a levegőben található mikroműanyagok kilencvenkét százalékát mikroszálak adják.

A mért adatok ugyanakkor eltérést mutattak: a londoni levegő mikroszál-szennyezése például jóval magasabb volt, mint a kínai Tungkuan, Párizs vagy Hamburg levegőjében kimutatott szennyezés. Aki pedig tanulmányok olvasása helyett szívesebben néz szemléltető videókat, a The Story of Stuff Project-ből jobban megismerheti a mikroműanyagok, mikroszálak okozta problémákat.

Hogy csökkenthetjük a mikroszál-szennyezést?

• Keressük a természetes alapanyagból (biopamutból) készült darabokat, amiért a bőrünk és a környezet is hálás lesz.
• Pulóverek, szövetkabátok, sapkák vagy sálak esetén akril helyett vásároljunk gyapjút vagy biopamutot. Előbbire turkálókban is rábukkanhatunk, ezért a szín, a fazon és a méret mellett az anyag összetételére is érdemes egy pillantást vetni.
• Van egy trükk, amit ha vásárlás előtt kipróbálunk, kideríthetjük, mennyire hullajtja majd a ruha a mikroszálakat: vigyünk magunkkal celluxot és ollót, vágjunk le egy csík ragasztót, nyomjuk a ruhára és húzzuk le. Ha túl "szöszös" marad, hagyjuk csak a szerkót a polcon.
• Folyamatosan kísérjük figyelemmel a divatipar változásait, hiszen kis keresgéléssel már most is találhatunk környezetkímélő anyagokat. Bár ezek egyelőre nagyon drágák, ebből kifolyólag nem terjedtek el szélesebb körben, de a jövőben remélhetőleg ez megváltozik.

(Fotó: Pixabay, Needpix)