A Starship hétmérföldes léptekkel közeledik afelé, hogy vízióból valósággá váljon, és ezzel közeledik az a pillanat is, amikor a SpaceX forradalmi eszköze landolhat a Holdon – egy új tanulmány, melyről a Popular Science számolt be, szerint azonban ez lehet, hogy ez nem lesz túl szerencsés fordulat a holdkutatás szempontjából. Az eszköz landolásakor keletkező, erőteljes lökéshullámok ugyanis megzavarhatják a Hold felszínét, különösen azokon a területeken, ahol potenciálisan vízjég található.
Mint az ismert, a NASA Artemis küldetése keretében a tervek szerint 2026-ban űrhajósokat küldenének a Holdra a SpaceX Starshipjével vagy magyarosabban: a Csillaghajóval. Habár ez az időpont sokat csúszott, mostanra akadnak biztató jelek annak kapcsán, hogy mindez nem csak álom csupán – például a Starship is mostanra túljutott az egyik legfontosabb teszten, vagyis az eszköz nem csak kijutott az űrbe, de ezt követően mind a Starship, mind pedig a Super Heavy hordozórakéta visszatértek az Földre:
Érdemes persze megemlíteni az említett, negyedik teszt kapcsán, hogy amint a fentebbi cikkünkben írtuk a visszatérésről:
“A most használt rakéta és űrhajó esetében ez persze csak szimuláció szintjén valósult meg, hiszen az űreszközök végül a vízben landoltak, de előtte ugyanazokat a manővereket hajtották végre, amire majd a szárazföldi landolás során is szükség lesz.”
Mindennek gyakorlati megvalósulása jelen állás szerint tehát az ötödik tesztre vár:
A SpaceX 33 Raptor hajtóművével felszerelt Starshipje jelentős környezeti hatásokat okozott a Földön végzett tesztek során, emiatt pedig többen aggódnak, hogy hasonló zavarokat okozhat a jármű a Holdon is. A The Planetary Science Journal egyik tanulmánya szerint a Starship felső fokozatának a leszállásnál használt csóvái beszennyezhetik a jeges területeket, különösen a Hold déli sarkánál található állandóan árnyékos régiókat (PSR), ahol a felszíni talaj 1-2%-át vízjég alkothatja. Ezeken a területeken a jelenlegi számítások szerint 60 tonna víz is előfordulhat fagyott formában.
A holdfelszíni fagy képződésének tanulmányozása kulcsfontosságú lenne a holdi vízdinamika megértéséhez. Azonban az exoszferikus modellezés és más elemzések alapján a kutatók becslése szerint a Starship rakéta leszállási csóvái több mint 10 tonna vizet és jeges részecskéket hozhatnak létre, amelyek összekeveredhetnek a meglévő faggyal. Ráadásul a számítások alapján már négy Starship landolás is elég ahhoz, hogy annyi vagy több vizet termeljen, mint amennyi jelenleg található a Hold déli sarkvidékének állandóan árnyékos régióiban (PSR), ami lehetetlenné tenné a jövőbeni elemzéseket ezeken a területeken. Mint a kutatók írják:
“Ez az emberi tevékenységből származó hozzájárulás valószínűleg rárakódhat és összekeveredhet a természetes jéggel borított felszíni regolitttal. Ennek lehetséges következménye, hogy az eredeti felszíni jégregolit eredete, amely még mindig nem meghatározott, elveszhet, ahogy összekeveredik az emberi tevékenységből származó külső hozzájárulással.”
A kutatók a Starhip landolását összevetették a korábbi Apollo-küldetésekével – ez utóbbiak azonban kevesebb, mint egy extra százalék vizet adtak a holdi fagyhoz, aminél így a Starship hatása akár 30-szor is nagyobb lehet.
A kutatók megoldást is javasolnak már meglévő vagy hamarosan megjelenő technológiák formájában: szerintük például a NASA megvizsgálhatná a Starship leszállása előtti és utáni állapotot, sőt akár egy teszt leszállást is végezhetne a Hold felszínén. Az új Volatiles Investigating Polar Exploration Rover (VIPER) nevű rover pedig akár valós időben is rögzíthetné ezt a landolási műveletet.
(Kép: SpaceX)