A japán ispace cég Hakuto-R missziója keretében a Holdra küldött M1 leszállóegység tavaly decemberben indult útnak és az égitestre való ereszkedést idén április 26-án kezdte meg, csakhogy az egészen addig a pontig látszólag hiba nélkül zajló küldetés az utolsó pillanatban mégis kudarcba fulladt. Hogy mennyire az utolsó pillanatban, az az elmúlt egy hónap vizsgálatai közben vált egyértelművé a cég munkatársai számára.

A landolás napján az ispace szakértői még csak annyit tudtak biztosan, hogy a leszállóegységgel a tervezett időpontban (amikorra meg kellett volna érkeznie a felszínre) nem sikerült felvenni a kapcsolatot, de a kommunikáció hiánya miatt csak sejtéseik lehettek róla, hogy mi is történhetett az űreszközzel. Pár órával a landolás ideje után közleményben tudatták, hogy a rendelkezésre álló adatokból következtetve a leszállás nagy valószínűséggel balszerencsés véget ért és már nem látnak esélyt rá, hogy az M1 egységgel helyre tudják állítani a kapcsolatot. Amit már akkor is biztosan tudtak, hogy az űreszköz egészen közel került a Hold felszínéhez és már felvette a szükséges vertikális pozíciót, de az üzemanyag szintje hirtelen egészen lecsökkent és nem sokkal ezután az M1 ereszkedésének tempója jelentősen felgyorsult.

Az elmúlt egy hónapban elvégzett adatelemzések során végül azt is sikerült megtudni, hogy mi volt a hiba oka.

A május 26-án publikált jelentés szerint a szakértők azonosították az anomália mögött megbúvó előzményeket és a probléma forrását a szoftverben találták meg. Ahogy az egyértelművé vált, az űreszköz útja japán idő szerint éjfél után 40 perckor valóban az utolsó fázisba lépett és a vertikális helyzetben lévő leszállóegység sebessége a tervezett 1m/s-ra csökkent. Az M1 a száz kilométeres magasságból induló ereszkedés alatt egészen 5 kilométeres magasságig jutott, csakhogy az 1 óra 43 percre időzített landolás már nem a tervek szerint történt. A Hold felszíne felé történő ereszkedés közben az űreszköz magasságot meghatározó számításainak eredményei nem egyeztek a valódi pozícióval:

miközben az M1 úgy kalkulálta, hogy már elérte a felszínt, valójában még 5 kilométer hiányzott a landoláshoz.

Although the lander did not complete a soft landing, the cause has been identified and upgrades and improvements are being incorporated into Missions 2 & 3.

Read more (2/2): https://t.co/UFRO20Hh7N#ispace #lunarquest #HAKUTO_R

— ispace (@ispace_inc) May 26, 2023

A leszállóegység téves becslése annak volt köszönhető, hogy a vezérlést végző szoftver nem vette figyelembe a magasság meghatározása során a szenzor adatait, ami megmutathatta volna a helyes pozíciót. Ez egy valamivel korábbi (a leszállási folyamat során végzett) mérés miatt történt, amikor egy holdi kráter három kilométer magas széle felett átrepülve a fedélzeti mérőeszköz magasság meghatározása és a szimulációk alapján előzetesen betáplált adatok jelentősen eltértek egymástól - a szoftver különbséget hibaként értékelte és a szenzor méréseit attól kezdve figyelmen kívül hagyta, csak a saját, előre meghatározott adataira támaszkodott. Ez a beépített védelmi funkció eredetileg azt a célt szolgálta volna, hogy a szenzorok meghibásodása esetén is működőképes maradjon a vezérlés, de most nem az űreszköz biztonságának megőrzését, hanem a vesztét okozta. A szenzoros adatok hiányában az M1 hibásan mérte fel pozícióját.

Miután a leszállóegység elérte a landolás tervezett idejét (de igazából 5 kilométeres magasságban volt), tovább ereszkedett, majd az üzemanyagszint lecsökkenése után kontrollálatlanul zuhant tovább. Az ispace leírása szerint a landolás kudarca miatt arra sincs esély, hogy a fedélzetén utazó két holdjárót valamilyen módon működtessék, így a misszió végső célját, illetve céljait nem sikerült elérni. Azonban, mivel a gond nem a hardverrel, hanem a szoftverrel volt, a jövőbeli missziók során a leszállóegység dizájnján nem változtatnak és már az is egyértelmű, hogy hogyan javítsák a hibát a következő küldetés kezdete előtt.

A legközelebbi misszióra 2024-ben kerül sor, a harmadik misszió pedig 2025-ben veszi kezdetét.

(Fotó: ispace)