A Tokiói Olimpia futurisztikus illemhelyei tárt karokkal várják a látogatókat
2019 / 12 / 18 / bobak.zsofia
A Tokiói Olimpia futurisztikus illemhelyei tárt karokkal várják a látogatókat
Ideje már most felkészülni lélekben az újszerű élményre, melyet a Washlet, vagyis a szigetországban népszerű papír nélküli toalettek használata jelent majd az avítt technikához szokott nyugati ember számára.

Meglehet, hogy a Why him? vagyis Miért pont Ő? című filmművészeti alkotás soha nem fog a történelem meghatározó kulturális élményévé válni, de annyi biztos, aki véletlenül mégis látta, az soha nem fogja elfelejteni Bryan Cranston emlékezetes fürdőszobai jelenetét, bármennyire is szeretné. Az epizód jól illusztrálja az egyszerű nyugati ember találkozását a keleti, pontosabban japán, mindent-automatizáló high-tech kultúrával, és egyben bemutatja a hátborzongató jövőt, ahogyan a robotizáció és mesterséges intelligencia beférkőzik a legintimebb szféránkba is. Nálunk még egyáltalán nem megszokott jelenség a papír nélküli wc-k használata, de Japánban már az 1980-as évek óta annyira elterjedt és a fürdőszobák alapfelszerelésévé vált, hogy az országba látogató turisták mindenképpen találkozni fognak vele.

A probléma csak az, hogy az eszközök távirányítással működtethetőek, a távirányítón pedig gyakran japán feliratok, vagy szimbólumok találhatóak.

Ez okozott némi fejtörést a Japánban tartott 2019-es Rögbi Világkupa résztvevőinek is, akik közül sokan a filmbéli Cranstonhoz hasonlóan nemigen tudták, mit kezdjenek magukkal a futurisztikus világban, amibe belecsöppentek. „Vagy tizenöt gomb volt az irányítón és mind japánul” – mondta Alex Weimer, egy francia szurkoló – „A víz pedig fröcskölt minden irányban”. Hogy ne kerüljünk ilyen helyzetbe egy esetleges olimpiai látogatás során, ismerjük meg testközelből a papír nélküli wc-k csodálatos birodalmát.

 

Az ötlet eredetileg nem az inventív japánok fejéből pattant ki, hanem Amerikából érkezett, mégpedig Arnold Cohen jóvoltából. Cohen az 1960-as években találta fel a francia bidék mintájára a vízzel öblítő, papírt nem igénylő szerkezetet, hogy betegséggel küszködő édesapjának segítsen vele. Az American Sitzbath egy, a vécédeszkához csatlakozó tömlőből és pedálból állt, így megkönnyítette a problémás tevékenységet a betegek számára, ám, ahogy Cohennek rá kellett ébrednie, Amerikában a hatvanas évek hippi-szabadságában is előbb beszéltek az emberek nyíltan a szexről, drogról és rock-and-rollról, Vietnámról, atombombáról vagy fegyvertartásról, mint hogy kiejtsék a szájukon a toalett szót. Hiába, valahol meg kell húzni a határt, a fürdőszobai szokások említése pedig a legliberálisabbakból is előhozta a szemérmes, szende kispolgárt. 1964-ben Cohen megalapította az Amerikai Bidé Vállalatot, de a marketing terén nem boldogult.

„Több száz ülőkét építettem szerte New Yorkban és az ország minden pontján voltak irodáink. De a reklámozás közel lehetetlen kihívásnak bizonyult. Senki nem akart hallani a Tushy Washing 101-ről.”

De a feltaláló kitartóan hitt a művében és nem adta fel. Inkább eladta a szabadalmi jogokat a japán Toto Vállalatnak, aki hajszálpontosan ugyanabba a problémába futott bele az értékesítés során, mint Cohen. Addig nem volt gond, amíg a terméket csak kórházi használatra alkalmazták, már ha nem számítjuk gondnak az időnkénti égési sérüléseket, melyet a nem megfelelően beállított hőmérséklet okozott. 1980-ban, a továbbfejlesztett változat kereskedelmi bevezetésekor azonban panaszok kezdtek érkezni a főműsoridőben, este 7-től 10-ig tartó reklámozás miatt. Valószínűleg már akkoriban is a tévé előtt fogyasztották a vacsorájukat az emberek és megakadhatott az udvarias japánok torkán a szusi az illetlen jelenetek miatt. De az országban mindenre gyógyír a bármit-cukivá-varázsoló popkultúra, így a bidé kapott még egy esélyt.

A híres, bár egyébként legkevésbé sem cuki, inkább progresszív és rendhagyó popénekes, Jun Togawa, aki rózsaszínbe öltözve énekelte, hogy (szabadfordításban): „Lehet, hogy ez csak egy fenék, de ő is szeretné ha megmosnák”, meghozta a várt sikert, olyannyira, hogy a washlet szó mára márkanévből köznapi elnevezése lett minden, papír helyett vízzel működő toalettnek. A keleti tisztaság-kultusznak egyébként is jobban megfelel ez a megoldás a hagyományos helyett, egy felmérés szerint 2014-ben a háztartások 76%-ban alkalmazták. Most pedig, hogy jön a Tokiói Olimpia, az ország rákapcsol a turistacsalogató egzotikum népszerűsítésére, a köztereken és intézményekben található vécék körülbelül 40%-a ugyanis még mindig a tradicionális guggolós típusba tartozik, így az áttérés a nyugati ülős változatra és annak kiegészítése a high-tech rendszerrel nem várhat tovább.

De hogy is működik a washlet?  Nem kell egyetemi tanfolyamot végezni ahhoz, hogy használni tudjuk, elég ha egy kicsivel bölcsebbek vagyunk Bryan Cranstonnál és mindössze egy jótanácsot kell megfogadnunk: ne ijedjünk meg a technikától.   A technológia a barátunk. Az előmelegített ülőke, az mp3 lejátszókból szóló zene, az automatikus illatosítás szinte rekreációs tevékenységgé változtatja a feladatot, éppen hogy csak az ember háta mögött álló masszőr hiányzik a zen-élményhez.

A legtöbb verzió alapfelszerelése a meleg-levegős szárító funkció, és a turbó-öblítés, a puccosabbakhoz jár elő-kezelő spray, beépített ventilátor, hőmérséklet és víznyomás szabályozás.

Egyelőre pedig nem az Amazon Alexájával kell megbeszélnünk a felmerülő problémákat, így nem lesz gond a privátszféránk megőrzésével, bár Tokió legnagyobb repülőterén, a Narita Reptéren már elérhető a hangasszisztencia a vakok számára. Tervezik a fényjelző rendszer bevezetését is, mely vészhelyzet, például földrengés esetén figyelmezteti előre a siket toalett-használókat. Az eszköz higiénikus ugyan, de kérdéses, hogy mennyire környezet- és költségbarát: a papír előállítási és utólagos környezetszennyezési mutatói nem biztos, hogy arányban állnak a felhasznált plusz vízmennyiséggel vagy a megnövekedett vízszámlával. De a lényeg az élmény, a turisták és a lakosok egyöntetű véleménye szerint is.

Nem ez az egyetlen higiéniai innováció, mellyel Japán az olimpiára készül, a transznemű látogatókat gender-semleges mosdók várják majd, melyeket a kerekesszékeseknek készült daredemo toire, vagyis mindenki vécéje helységeiből alakítanak ki. Maki Muraki, a japán Nijiiro Diversity, LGBT csoport vezetője szerint: „ A közvécék számának növelése mellett fontos felhívni az emberek figyelmét arra, hogy azok is használhatják a toaletteket, akik nem látszanak egyik nemhez tartózónak sem.”

(Fotó: Getty)


Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.