Már az is nagyon friss tudományos eredmény, hogy az ember egyáltalán képes - ha nem is tudatosan - érzékelni a Föld bolygó mágneses pólusainak irányát. Az, hogy minderre hogyan vagyunk képesek, eddig még nem sikerült megfigyelni. A tokiói Egyetem tudósainak most végre sikerült észlelni azt a kulcsreakciót, ami a vándormadarak és sok más élőlény mágneses tér-érzékelése, a föld pólusainak pontos iránymeghatározása mögött állhat.
A friss bizonyítékok tükrében úgy tűnik, hogy a kvantumfizika közvetlenül is befolyásolja a sejtek biokémiai reakcióit. Ez régi feltételezés, de a tudósok még soha nem látták működés közben.
A kísérletekhez egy rendkívül halvány fényvillanásokra is érzékeny, egyedi mikroszkópot készítettek, mellyel megfigyelték, ahogy egy speciális fényérzékeny anyagot tartalmazó emberi sejtkultúra dinamikusan reagált a mágneses mező változásaira.
A laboratóriumban megtapasztalt fény-reakció pontosan megegyezett azzal, ami a furcsa kvantumhatás alapján előre várható volt. "Semmit nem módosítottunk és nem adtunk hozzá ezekhez a sejtekhez. Úgy gondoljuk, hogy rendkívül erős bizonyítékaink vannak arra, hogy tisztán kvantummechanikai folyamatot figyeltünk meg, amint sejtszinten befolyásolja a kémiai aktivitást" - mondta el Jonathan Woodward biofizikus.
A dolgot többféleképpen próbálták már magyarázni, néhány kutató szerint egy egyedi kvantumreakció áll a háttérben, melyben a kriptokróm nevű fotoreceptorok jutnak szerephez. A kriptokróm sok élőlény sejtjeiben megtalálható, részt vesz a cirkadián ritmus szabályozásában, a vándormadarakban és más fajokban elősegítheti a mágneses mezők érzékelését.
Az ember nem látja a mágneses tereket, ugyanakkor a mi sejtjeinkben is megtalálható a kriptokróm. Arra nézvést már bizonyítékaink is vannak, hogy bár nem tudatosan, de az emberek is képesek érzékelni a Föld mágnesességét.
A kriptokrómban bekövetkező reakció vizsgálata érdekében a kutatók kék fény alá helyezték az emberi sejt-tenyészetet, amitől a sejtek gyengén fluoreszkáltak. Mindeközben különböző frekvenciájú mágneses mezőket mozdítottak el a sejtek felett.
Minden alkalommal, amikor a mágneses mező áthaladt a sejtek felett, a fluoreszcenciájuk 3,5 százalékkal csökkent, ami már elegendő változás a közvetlen reakció megállapításához. A következő kérdés értelemszerűen az volt: mi történik a fotoreceptorokban a mágneses mező megjelenésének következtében? A kutatók arra jutottak, hogy a reakció az elektronok spinjének köszönhető.
A spint jelentősen befolyásolják a mágneses mezők. Ha az elektronok megfelelő módon rendeződnek el az atom körül, és elegendő mennyiségben rendelkezésre állnak, a keletkező anyagtömeg már egy olyan gyenge elektromágneses mezővel is mozgásba hozható, csak, mint ami a bolygónkat körülveszi. Ez jól jöhet egy navigációs iránytű elkészítéséhez, de a vándormadarak testében sehol sem található mágnesesen érzékeny anyag, tehát valami kisebb léptékű dolgot kellett keresni.
A mágneses mezők kémiai reakciókat befolyásoló hatásáról 1975-ben alkotott elméletet Klaus Schulten, a Max Planck Intézet kutatója. Schulten az elméletben azt javasolta, hogy vezessék be az “elektrongyök-pár” fogalmát. A közönséges elektrongyök olyan elektron az atomok külső héjában, amely nem társul egy második elektronnal.
Néha ezek az agglegény elektronok összekapcsolódhatnak egy másik atomban található hasonló elektronnal, hogy elektrongyök-párt alkossanak. A két elektron így páratlan maradhat, de a közös történetük miatt összefonódottnak tekinthetőek, ami a kvantumfogalmak szempontjából azt jelenti, hogy spinjeik azonossá válnak, függetlenül attól, hogy milyen távol vannak egymástól. Mivel az összefonódás nem magyarázható folyamatos fizikai kapcsolattal, pusztán kvantumtevékenységről beszélhetünk, amit Albert Einstein kísérteties távolhatásnak nevezett.
A kvantum összefonódás rendkívül törékeny, épp ez a törékenység a kvantumszámítógép-építés egyik legnagyobb kihívása. A sejtek belsejében zajló intenzív fizikai hatásokkal járó, dinamikus környezetben az összefonódás nem maradhat fenn sokáig. Ugyanakkor talán ezek a rövid ideig fennálló közös elektron-spinek is elég hosszúak lehetnek ahhoz, hogy finom különbségeket okozzanak az atomjaik viselkedésében.
A kutatók szerint amikor a mágneses mező áthaladt a sejtek felett, a fluoreszcencia fényesség-változása azt mutatta, hogy a mező befolyásolta az elektrongyök-párok keletkezését.
A kutatás egyik messzire mutató tanulsága az lehet, hogy közvetetten akár a gyenge mágneses mezők is befolyásolhatják a biológiai folyamatokat. A mágnesesség emberi egészséget befolyásoló bizonyítékai a tudomány mai állása szerint gyengék, ezért az ilyen kísérletek megnyithatják a vizsgálódás új útjait.
"Az a nagyszerű ebben az eredményben, hogy kiderült, hogy két önálló elektron spinje közötti kapcsolat nagy hatással lehet a biológiára"
- mondta Woodward. A vándormadarak nem az egyetlen faj, ami képes meghatározni a magnetoszféránk irányát. A halak, férgek, rovarok, sőt egyes emlősök is képesek rá. Ránk, emberekre akár kognitív módon is hatással lehet a Föld gyenge mágneses tere. A magnetopercepció evolúciója számos képesség sokféle hasznos megnyilvánulását tehette lehetővé az állatvilágban, a fizika különböző törvényeinek megfelelően.
Most már arra is van bizonyítékunk, hogy legalább az egyik ilyen hatás összeköti a kvantumvilág furcsaságát az élőlények biológiájával és ebből fakadóan viselkedésükkel. A kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány a PNAS szerverén olvasható.
(Forrás: ScienceDaily Kép: Unsplash)