Folyékony tűz

Az Egyesült Államok nyugati partja egy ideje lángokban áll. Közel 100 tűzfolyam hömpölyög San Diegótól Seattle-ig, elpusztítva közösségeket, megölve eddig legalább 14 embert, szinte folyamatossá téve az áramszünetet és persze dollármilliárdokat is elégetve az okozott kár formájában.

Csak Kaliforniában eddig rekordmennyiségű, 2,5 millió hektár égett le idén, a hűvösebb és párásabb Csendes-óceáni északnyugaton pedig megközelítőleg 1 millió hektár pusztult el mindössze három nap alatt. Ez dupla annyi, mint amennyit a régió átlagban veszít egy teljes év során. Oregonban soha nem látott evakuálás folyt, 500 ezer lakost (az állam népességének 10 százalékát) kellett elköltöztetni a magas kockázatú területekről, Washington államban eddig összesen 1000 négyzetkilométer égett le.

Kalifornia valaha volt 20 legsúlyosabb tűzvésze közül hat 2020-ban történt, és még három hónap hátra van az évből.

A klímaváltozás erősödő hatásainak köszönhetően a nyugati part szó szerint potenciális tűzfészekké változott. A régiót 20 éves aszály, és rekord magas hőmérséklet sújtja, melynek következtében elhal, sorvad a növényzet, hatalmas szelekkel és vad villámlásokkal kísért viharok dühöngenek, az éghajlatkutatók egyenesen a „megatüzek” koráról beszélnek. Az alacsony színvonalú erdőgazdálkodás és a magas kockázatú területekre behatoló civilizáció pedig csak tovább fokozza a tüzek okozta kárt.

Csináld magad tűzvihar 

Az emberek legendás bajnokai a rövidtávú tervezésnek és gondolkodásnak, néha még az utóbbit is képesek teljesen leválasztani tevékenységükről a kognitív minimalizmus jegyében.

Kitermelik, elkülönítik, majd elégetik az olyan “ártalmatlan” szénhidrogéneket, mint a szén, az olaj és a földgáz, úgy növelve a hőcsapda-hatást erősítő gázok légkörbe juttatását, mintha nem lenne holnap - és így talán nem is lesz. 

A nagyobb hőmennyiség ugyanis jelentős többlet energiát ad hozzá a föld zárt energia-rendszereihez. Az üvegházhatású gázok koncentrációjának antropogén hatására gyakoribbá és súlyosabbá válnak az erős viharok. Csak lábjegyzetként tegyük hozzá, hogy az említett zárt energiarendszerek zárt ajtajának “rossz oldalán” élünk, és egyelőre nincs meg a kulcs. De ez persze még mesze nem a legrosszabb, ami jöhet.

A NASA egykori vezető tudósa, Waleed Abdalati szerint a szénhidrogének nyakló nélküli, folyamatos égetése elkerülhetetlen pályára állított minket: „Határozottan azt hiszem, hogy 10 év múlva, jó esetben 20 év múlva, de 50 év múlva már elkerülhetetlenül azt mondjuk majd, ha visszatekintünk az idei évre:

“2020 őrült év volt, de bárcsak visszamehetnénk oda!”

Jonathan Overpeck professzor, a Michigani Egyetem Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Iskolájának Samuel A. Graham dékánja úgy fogalmazott:

“Pusztán a ma már a légkörben lévő üvegházhatású gázok koncentrációja miatt, a 2030-as években tapasztalható pusztítás kétszerese lesz annak amit ma el kell szenvednünk.”

Van itt még valami, amiről eddig nem beszéltünk..

Néhány kaliforniai erdőtudós szerint a tűzoltás és a fa tüzelőanyag felhalmozódása teszi még intenzívebbé a kaliforniai tüzeket. "Az éghajlat kiszárítja a természetben felhalmozódó potenciális fa tüzelőanyagokat, meghosszabbítva ezzel a tűzidényt 4-6 hónapról majdnem az egész évre kiterjesztve azt, de nem ez okozza a tűzesetek növekvő intenzitását" - mondta Malcolm North, az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálatának tudósa. 

"Ennek oka a tűzoltás és a felhalmozódó fa tüzelőanyag bősége."

North becslése szerint ma átlagosan ötször több fa tüzelőanyag található Kalifornia erdőiben, mint az európaiak odaérkezése előtt.

Biztonságos erdők

A dolog már csak azért is meglepő lehet, mert akad olyan nagy és jól menedzselt erdő is, ahol a nagy intenzitású tüzek most is alacsony intenzitásúvá váltak, bizonyítva, hogy az erdők kezelése felülírhatja a klímaváltozás okozta magasabb hőmérséklet és a hosszabb tűzidő összeadódó hatásait.

"Nincs vége, amíg nem ért véget - de eddig úgy tűnik, hogy a Dél-Kaliforniai Edison (SCE) elektromos szolgáltató kezelésében álló, több évtizedes szabályozott égetéssel és szelektív vágással karbantartott Shaver Lake erdőben ez a felelős gazdálkodás nagyon megtérült" - Tweetelte Jared Dahl Aldern, erdőtörténész.

It ain’t over till it’s over but so far it looks as though @SCE’s decades of burning & selective cutting in its Shaver Lake forest has paid off, big time. The fire comes up to @SCE land, drops to the ground, & stays out of the tree crowns. The #CreekFire is burning around Shaver. pic.twitter.com/rJTTmZX3d5

— Jared Dahl Aldern (@JaredDahlAldern) September 12, 2020

Amikor a nagy intenzitású tűz megérkezett Shaver Lake erdőterületére, olyasmivé szelídült, amit a tudósok alacsony intenzitású „felszíni tűznek” neveznek, ami még csak nem is fenyegeti a nagyobb és idősebb fákat. 

"Nem aggódom a saját területünkön keletkezett tűz miatt, mert épp olyan, mint egy rendszeres szabályozott égetés" - mondta Ryan Stewart, az SCE erdésze. - De az erdészeti szolgálat földjein más a helyzet. Ott minden “üzemanyag”, és ha a tűz odajut, akkor tudható, hogy tombolni fog.

Sárkány ellen sárkányfű, tűz ellen tűz

A tudósok rámutattak arra is, hogy az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálatának földjeiről a Nemzeti Park Szolgálat földjeire átterjedve, a fák „koronáiban” vagy csúcsaiban a nagy intenzitású tűzesetek alacsony intenzitású tüzekké váltak, mivel ott már hosszabb ideje gyakorlat volt az előírt égés.

Már 2013-ban is akadt példa erre, miután a Stanislaus-erdőben a “Peremtűz” néven emlegetett nagy intenzitású megatűz eljutott a Yosemite Nemzeti Parkba, ahol komolyan vették az előírt égetést, és így a fenyegetés kezelhető felszíni tűzzé vált. 2015-ben a Sequoia Nemzeti Park bizonyult bevehetetlennek egy hatalmas tűzvihar számára, mivel a park vezetői évtizedek óta használták az előírt égést.

Ami ezeknél ez egyedi eseteknél is megdöbbentőbb, hogy a most komoly bajban lévő Egyesült Államok Erdészeti Szolgálatának is vannak olyan saját földjei, melyek “tűzbiztosnak” bizonyultak. Ezeknél - meglepetés - az erdészek szelektív fakitermeléssel, előírt égetéssel vagy mindkettővel együttesen „tüzelőanyag-kezelésnek” nevezett módszerrel vették elejét a katasztrófáknak.

Azok a területek, amelyek az elmúlt öt évben - különösen az elmúlt három évben - tervezett égetésen estek át, most nincsenek nagy veszélyben. Ezek a precedens értékű esetek hathatós bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy a szelektív fakitermelés és az előírt égetés sok kaliforniai és más erdő számára teheti lehetővé a klímaváltozás túlélését. 

A hagyományok ereje

Aldern - aki felhívta a figyelmet a Shaver Lake erdei sikertörténetre - így vélekedett: “Többet kellene megtudnunk azoktól az őslakosoktól, akik évezredek óta égették az erdőket, még az európaiak megérkezése előtt. 

“Amikor az őshonos ökológiai tudás kifejezést használjuk, akkor olyan tudásrendszert alkalmazunk és oly módon közelítünk a föld és az erdő felé, amely több ezer éven keresztül, számos generáció életén át és sokféle éghajlatváltozást túlélve finomodott, tökéletesedett" - mondta.

A Dél-Kaliforniai Edison vállalat (SCE) 1912-ben vásárolta meg a 20 000 hektáros Shaver Lake erdőterületet Big Creek vízerőmű-projektjének részeként. Az előírt égetési gyakorlattal most helyreállítják a földterület Európaiak odaérkezése előtti állapotát, újra szaporítva a fehérfejű réti sas, és a nyugati erdei bagoly populációt, valamint 30 000 új fát ültetve.

A Csukcsansi indián törzs évezredek óta végez szabályozott égetést a Sierras-ban, az SCE-vel összefogva pedig azon dolgoznak, hogy továbbadják ősi tudásukat a helyi magánbirtokosoknak. 

Az ilyen tudás magában foglalja például a fák körül, körökben indított tüzeket, így azok a fáktól távolodva éghetnek.

Az idei tüzek mindenesetre bekerülnek a történelemkönyvekbe, és ez talán önmagában is elegendő lehet ahhoz, hogy segítsenek felgyorsítani a szükséges politikai és kulturális változásokat. 

Ha sorozatos és ismétlődő, akkor mintázat

Bár emléküket a koronavírus pandémia elhomályosította, és füstjük eloszlott a végtelennek tűnő óceánok felett, de az USA nyugati parti katasztrófáját okozó nagy tüzek nem először jelentek meg idén a horizonton. Emlékezzünk csak vissza a januári eseményekre, Ausztrália hatalmas bokortüzeire és vadállományának jelentős pusztulására. Az akkori katasztrófát ugyanazon tényezők ugyanolyan összefonódása okozta az év elején, mint ami a most zajló eseményeknél is felismerhető. 

Ausztráliában több mint 30 ember vesztette életét, a tűzhivar 6000 házat és vállalkozást tett tönkre, az ország erdeinek 20 százaléka égett el. A 2019 szeptembere és 2020 szeptembere közötti anyagi kár becsült mértéke eléri a 110 milliárd dollárt. Mindemellett az elmúlt két évben pusztító erdőtüzek borították el az Amazonas területét, Dél-Európa egyes részeit, Ausztráliát és még Szibériát is. Gyorsan melegedő világunk extrém természeti katasztrófái egyre gyakoribbá válnak majd, a NASA szerint a valaha mért legmelegebb 19 év közül nyolcat 2001 óta regisztráltak. 

A valaha feljegyzett legmelegebb évtized? Valaki? 

Nem nehéz kitalálni, épp most hagytuk magunk mögött. Ausztrália és az USA eseményei, az egész világon tapasztalható “anomália” az új normális. Akárhogy is, úgy tűnik elérkezett a Tűz és Vihar dalának kora.

(Forrás: BBC, Science, NYTimes, TheGuardian, Yale, NPR Képek: Pixabay)