A 2017-ben felfedezett WASP-107b exobolygó a Földtől 200 fényévre található és több speciális jellemző is kiemeli az eddig ismert exoplanéták sorából: ez az egyik legalacsonyabb sűrűséggel rendelkező bolygó és a csillaga körül extra gyorsasággal kering, kevesebb mint hat nap alatt tesz meg egy kört körülötte. A bolygó előbbi tulajdonsága (alacsony anyagsűrűsége) miatt érdemelte ki a vattacukorbolygó becenevet és ennek köszönhetően sikerült most olyan felfedezést tennie vele kapcsolatban európai csillagászoknak, aminek révén sokkal tisztább képet kaptak az exoplanéta működéséről.

Az korábban is ismert tény volt, hogy a WASP-107b-t felhők veszik körbe, de ezek pontos összetételére csak a közelmúltban derült fény, miután a James Webb Űrteleszkóppal minden korábbinál alaposabban tudták vizsgálni a bolygót a kutatók. A WASP-107b méretét tekintve körülbelül akkora, mint a Jupiter, de tömege a Neptunuszét közelíti és az alacsony anyagsűrűség jobb betekintést biztosít a bolygó atmoszférájának mélységeibe. A kutatók víz és kén-dioxid jelenlétét detektálták a spektroszkópiás mérések során, valamint szilikátfelhőket.

"A felhők jelenléte korábban is bizonyított volt más bolygókon, de ez az első alkalom, hogy látjuk, miből épülnek fel. Ebben az esetben a válasz szilikát, tehát lényegében homok."

- magyarázta Nicolas Crouzet, a Leideni Egyetem professzora, a kutatás résztvevője.

A kutatók azt is modellezték, hogyan keletkeznek a homokfelhők és milyen módon válik önfenntartóvá a folyamat: a bolygó légkörének külsejében uralkodó viszonylag alacsony, 500 Celsius-fokos hőmérséklet az atmoszféra belsőbb rétegeiben jóval magasabb, ezért a szilikátok, amelyek a "hűvösebb" felső zónában kiválnak a felhőből, alacsonyabb területen elpárolognak és újra felhőket alkotnak, amelyek aztán felfelé haladnak. Ezt a teóriát támasztja alá egy másik megfigyelés is, ami a metán hiányát jelezte az exoplanéta légkörében - a kutatók szerint ugyanis a metán, aminek jelenlétére számítottak, azért nem detektálható az atmoszféra felső rétegében, mert a magasabb hőmérsékletű zónában megsemmisül.

A WASP-107b csak egyike azoknak az exobolygóknak, amelyeket a James Webb Űrteleszkóppal sikerült jobban feltérképezni. Hasonló szilikátesőt, sőt, szilikátviharokat már egy másik bolygó, a VHS 1256 b esetében is kimutattak az űrtávcső által gyűjtött adatok alapján. Az exobolygók a Naprendszer bolygóitól való jelentős eltéréseik miatt sok meglepetést tartogatnak a csillagászok számára, de az exobolygókkal kapcsolatos vizsgálatok legfontosabb célja az esetleges földön kívüli élet kutatása, aminek felfedezésére a JWST és más fejlett űrteleszkópok jobb esélyt biztosítanak.

(Fotó: Klaas Verpoest, University of Colorado Boulder)

Szilikátviharok tombolnak és szilikáteső hullik az égből egy távoli bolygón A James Webb Űrteleszkóp méréseinek segítségével gyorsan mozgó felhőket detektáltak egy olyan exobolygón, ami nem egy, hanem két csillag körül kering és vizet, metánt, valamint szén-monoxidot és szén-dioxidot is tartalmaz az atmoszférája.