A vegán és a vegetáriánus táplálkozás nem csak etikai szempontból jobb az állati eredetű ételek fogyasztásánál, de még környezetvédelmi szempontból is hasznosabb – állítják többen. De mennyire igaz ez a két megállapítás? Ennek eredt a nyomába a University of Georgia kutatása.

Mint a kutatásból kiderül, egy javarészt növényekből álló étrend, amely helyi termelésű és humánus tartassál nevelt állati hússal egészül ki, valószínűleg a legetikusabb táplálkozási mód, amennyiben meg akarjuk menteni a környezetet, és fontosak nekünk az emberi jogok tiszteletben tartása. Mint azt Amy Trauger, a Franklin College of Arts and Sciences professzora és a mostani tanulmány szerzője mondja:

„A növényalapú modellben nincs semmi fenntartható. Ez az egész csak greenwashing (ez lényegében egyfajta reklámfogást jelent, amely lényege, hogy meggyőzzék a nyilvánosságot arról, hogy egy szervezet termékei, céljai és politikája környezetbarátak – a szerk.). Tényleg nem kell túl sokat vizsgálódni ahhoz, hogy kiderüljön mennyire problematikus ez a narratíva.”

A tanulmány megállapította, hogy az Egyesült Államokban a szójababtermékek többségét (például a tofut és a tempeh-et) nem helyben termesztik. Ezeket egészen a közelmúltig nagyrészt Indiából importálták, ahol a szójababtermelés hozzájárul az erdők kiterjedt irtásához és az élőhelyek elvesztéséhez. A szójababültetvények értékes földterületeket is elfoglalnak, amelyekkel egyébként az ország élelmezésbiztonságát lehetne erősíteni. Ehhez járul, hogy a szójababot nagyon messzire kell szállítani, ami jelentős szennyezéssel jár.

Hasonlóképpen, a pálmaolajat, amelyet gyakran a vaj vagy a disznózsír vegán helyettesítőjeként használnak, többnyire Indonéziából, Malajziából, Thaiföldről és Nigériából importálják. A helyi ökoszisztémákat az erdőirtás és a biológiai sokféleség csökkenése tette tönkre, mivel több millió hektár erdőt irtanak ki pálmaolaj-termelés céljából. Ezen felül a pálmaolajipart többször vádolták az emberi jogok durva megsértésével – nem ritka a gyermekmunka, a szexuális zaklatás és a nemi erőszak, valamint a veszélyes peszticideknek való kitettség megfelelő védőfelszerelés nélkül.

Mint Trauger mondja ennek kapcsán:

„Az emberek az állatállomány és a háziasított haszonállatok életét előtérbe helyezik a pálmaolajat vagy szóját termesztő emberek életével szemben. A vállalatok szeretik azt hirdetni az embereknek, hogy az ilyen étkezés megváltoztatja a világot, pedig nem.”

Ami a környezetvédelmet illeti, a tanulmány szerint nem önmagában a húsfogyasztással van baj, hanem azzal, ahogy a húsipar ma működik. Mint a kutató elmondja ennek kapcsán:

„Az állatállomány rendkívül fontos mind a mezőgazdaság fenntarthatósága, mind az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából.”

Például egy sertés több mint 68 kg húst és 9 kg szalonnát tud termelni. A legelőn vagy erdőben nevelkedett, dióféléket, tejfelesleget és növényi hulladékot fogyasztó, helyi gazdaságokból származó sertés ráadásul hozzájárulhat a talaj, az erdők és az ökoszisztéma egészségéhez is. A kisméretű feldolgozóüzemekkel, amelyek kerülik a műanyagokat, és jól fizetett személyzetet alkalmaznak, rövid és átlátható ellátási láncot lehet felépíteni. Ehhez járul hozzá, hogy a disznó rengeteg kalóriát biztosít – egy családot akár hónapokig képes egy ilyen állat táplálni.

Trauger szerint amellett valóban lehet érvelni, hogy fogjuk vissza a húsfogyasztásunkat, de a fehérjeszükségletünket fedezhetjük kisebb mennyiségű állati eredetű termékkel, mint amilyen a tojás vagy a hús, miközben az avokádó, a kókusz, a kakaó és a kávé ugyan növényi eredetű termékek, de nem csak a környezetet rombolják, de az emberek megélhetését is tönkreteszik.

(Kép: Pixabay/carlitocanhadas)