A svájci Destinus nem éppen kicsiben gondolkozik – habár jelenleg hiperszonikus repülőt fejlesztenek, a végső célhoz vezető úton ezek a járművek csak eszközök, a vállalat ugyanis végső soron a világ legtisztább és leggyorsabb szállítási hálózatát szeretné kiépíteni. Itt még nem tartunk, de az első lépéseknél igen – elkészült a koncepció, sőt az első prototípus is túljutott a teszten.

A Destinus repülője egy elnevezésében hangzatos, úgynevezett „hyperplane”, amely a rakéta és a hagyományos repülő keveréke – végső soron egy hiperszonikus sebességgel közlekedő, hidrogénhajtású jármű. A hyperplane már útvonalválasztásában is a két világ között mozog: a hagyományos repülési útvonalak és az alacsony röppályájú műholdak közötti sávot használja a közlekedésre. Amennyiben lebontjuk a működést, könnyebben megérthetjük, hogy mire készül a svájci székhelyű vállalat: a hyperplane egy úgynevezett hyperportból száll fel, ami lényegében bármely hagyományos reptér lehet, amit felkészítettek ezen légi eszköz üzemeltetésére – ez a felkészítés két dolgot jelent: hidrogénellátás biztosítása, valamint irányítóközpont a legénység nélküli légi eszközök (UAV) kontrollálásához.

A vállalat honlapján szereplő példában a szállítás egy európai reptérről történik Ausztráliába – ami a nagyvonalú ígéret szerint mindössze 2 órát igényel a hagyományos gépek 24 órájához képest, és történik mindez zéró CO2 kibocsájtás mellett. Első körben tehát a gép a lélegző motor segítségével felszáll, mint bármely hagyományos repülőgép, a különbség, hogy miután elért bizonyos magasságot, bekapcsol a rakétameghajtás – ennek segítségével pedig a hyperplane eléri a mezoszférát, tehát a körülbelül 50 km-es magasságot. Mint a lenti ábrán látható, ezen a magasságon a gép már hiperszonikus sebességgel, az ígéret szerint a hangsebesség 11-szeresével fog hasítani. Az interkontinentális repülők hagyományosan egyébként 11 km-es magasságot használnak, és nem érik el a hangsebességet. Végül a leszálláskor a gép ismét átvált a lélegző motorra, majd betagozódik a helyi légi közlekedésbe.

A mezoszféra egyébként különös kihívást jelent – a gép itt 30 percet töltene el, és ilyen nagy sebesség mellett biztosítani kell, hogy a szerkezet ne forrósodjon fel. Emiatt a vállalat elvileg már kifejlesztett és szabadalmaztatott egy hűtőrendszert, amely a súrlódás miatt keletkező hőenergiát alakítja meghajtássá.

Az elképzelés tehát sosem látott, villámgyors szállítás zéró emisszió mellett. Jól hangzik? Eléggé. A gyenge pont ismételten a hidrogén, hiszen a teljes CO2 semlegesség nagyban függ attól, hogy a hidrogén előállítása milyen forrásból történik – erről egyébként tegnap írtunk kicsit részletesebben a magyarországi hidrogénbusz tesztmenete kapcsán (lentebb kattintható a cikk).

Forgalomba állt az első hidrogénbusz hazánkban Ez lesz Magyarországon a legelső hidrogén-üzemanyagcellás busz, és holnaptól már közlekedik is – a teszt során pedig bárki díjmentesen kipróbálhatja.

Az is biztos viszont, hogy a Destinus nem totojázik, az első prototípus, a Jungfrau tavaly novemberben egy München környéki reptéren túljutott az első tesztrepülésén (ezen a linken meg is lehet tekinteni az erről készült felvételt), és a tervezéstől az építésen az említett tesztig mindössze négy hónap alatt jutott el a cég. Az ötperces repülés során azt vizsgálták, hogy a hiperszonikus repülésre tervezett forma miként muzsikál alacsony sebesség mellett a fel- és leszállás kritikus fázisaiban. A tesztet siker koronázta, és bár a Jungfrau akkora, mint egy személyautó, a következő változat, ami idén év eleje táján elvileg kész is lesz, már akkora lesz, mint egy busz.

A mérnöki sikert anyagi siker is követte, mivel a cég 26,8 millió svájci frank (körülbelül 9 milliárd forint) befektetői pénzt biztosított, így a következő lépés a szakemberek számának a bővítése. Jelenleg 50 mérnök dolgozik a cégnél, akik korábban az Arianespace, a Boeing, az Airbus, a Dassault, valamint a Rolls-Royce és más hasonló cégek alkalmazásában álltak, de ezt a számot a Destinus még az idén megduplázná.

(Fotó: Destinus)