Esteledik, sehol semmi fényforrás, ráadásul a telefonunk is merülőben, így még szelfit sem tudunk készíteni – ebben a szorongató helyzetben lehet megoldás a kolumbiai startup, az E-Dina WaterLight nevű eszköze, amely egyszerre elektromos mécses és energiaforrás a kisebb elektronikai eszközeink számára. És hogy mivel működik? Sós vízzel vagy akár emberi vizelettel – utóbbi pedig elvileg mindig a rendelkezésünkre áll.
Az E-Dina egyébként nem az önjelölt Bear Gryllsek számára fejlesztette ki az eszközt, hanem kifejezetten egy őslakos közösséget, a Wayuu-törzset szerették volna ezzel a találmánnyal kisegíteni. A Wayuu-nép Kolumbia és Venezuela határán él, és nem áll a rendelkezésükre áramforrás, ami sok szempontból megnehezíti az életüket. Egyrészt a gyerekek sem tudnak megfelelően tanulni, de a mesterembereknek is le kell tenniük a szerszámaikat, amint beköszönt az este. A tradicionális gyertyaégetés, illetve az egyéb hagyományos fényforrások pedig kifejezetten tűzveszélyesek. A cég elmondása szerint egyébként azért ezekre az emberekre esett első körben a választás, mert ők azok, akikről a helyi kormány teljesen elfeledkezett. Ennek megfelelően a mécses dizájnját a törzs tradicionális motívumai inspirálták, sőt a hordozószíjat a helyi asszonyok készítették.
Az eszköznek 500 milliliter sós vízre van szüksége (vészhelyzetben pedig tehát vizelet is bevethető), és ezzel 45 napon át képes fényt kibocsájtani. Mindemellett az eszköz energiát is termel, így USB porton keresztül mobiltelefont vagy egyéb kisebb elektornikai eszközt is lehet rajta tölteni. Habár a legtöbb, áramforrásoktól elzárt közösségek számára fejlesztett hasonló eszközök jellemzően napelemet hasznának, a WaterLight annyival jobb ezeknél, hogy egyrészt rögtön működtethető a sós vízzel, másrészt az elemek töltése nem függ attól, hogy éppen süt-e a Nap vagy sem. Az eszköz egy szabadalmazott eljárással működik, melynek köszönhetően a sós vízben az elektrolitok magnézium- és rézlapokkal lépnek reakcióba, és így termelnek elektromosságot. Az újdonság és a szabadalom lényege azonban nem ez, hanem hogy az előbbi kémiai reakciót egy eljárással elhúzzák, és ez így képes hosszas időn keresztül energiaforrásként működni. A cég nyilatkozata szerint az ő szabadalmukkal az ionizáció sokkal tovább tart, mint bármely korábbi technológiával, ráadásul miután a lámpa többé nem mükődőképes, teljes mértékben újrahasznosítható.
Az életciklusa alatt a WaterLight 5600 órán át képes energiát szolgáltatni, és miután a só elpárolgott, a lámpa kiüríthető és újratölthető, míg a felhasznált vízzel mosni vagy mosakodni is lehet (nyilván nem ez a helyzet, ha vizeletet használtunk). Az eszköz egyébként az E-Dina és a Wunderman Thompson kreatív ügynökség együttműködésének a gyermeke, és a végső cél, hogy a lámpa tömegtermeléssel is elkészülhessen, és így juttasson fényt annak a 840 millió embernek a Földön, akik áramforrás nélkül kénytelenek élni. Egyébként ilyen céllal már több fejlesztés is akad -- mint arról az Interesting Engineering beszámol, februárban például Henry Glogau találmánya került a Lexus Design Awards döntőjébe, és ez a lámpa például még a sós vizet is ihatóvá alakítja (teszi ezt amellett persze, hogy lámpától elvárható mód fényt is kibocsájt).