A regényekben vázolt viselkedési minták azonban Robert Peston, brit politikai újságíró-szerkesztő szerint napjainkban is visszaköszönnek, például a koronavírussal szembeni (nem túl eredményes) fellépésnél: "Micawberish teljesen elfogult kormánya iránt, és meggyőződése, hogy a helyzet megoldása egyszeriben az ölükbe hullik." - Peston David Copperfield naiv, túlságosan optimista komikus hőséhez hasonlítja a a politikust. Dickens karakterei feltűnő, egyedi vonásaik miatt rendkívül sok kritikát, és még több figyelmet kaptak az elmúlt évek során. Ugyanakkor a Dickens által alkalmazott írói technikák szempontjából az általános viselkedésmódok ábrázolása szintén kulcsfontosságú. A normális emberek és a kitalált szereplők közös vonásai pedig még emberibbé teszik utóbbiakat. Persze ahogy sok minden másnál az életben, úgy itt sem feltétlenül vesszük észre mi számít normálisnak, amíg ez másképp nem lesz. Itt jönnek képbe a digitális módszerek: Dickens műveinek komplett, egységes adathalmazként történő kezelése lehetővé teszi a minták azonosítását a formális ismétlések és gyakoriság alapján. Mindez olyan információ, amely a regény olvasása közben rejtve marad előttünk. Például, hogy miért jellemző a zsebre tett kéz a szereplőknél.

"De miért?" - mondja Fledgeby zsebre tett kézzel, meditálást színlelve.

Az ilyen és ehhez hasonló részletek felett többnyire átsiklunk olvasás közben. De miért is szentelnénk figyelmet annak, hogy mit csinálnak az emberek a kezükkel. Kivéve persze, ha nem egyértelmű a jelentésük. Hasonló a helyzet a való életben, amikor is lazán követjük a testbeszédet, feltéve, hogy nem találkozunk annak szokatlan, számunkra ismeretlen formájával. Ám ha több regényt összehasonlítunk, az ismétlődő és a gyakran előforduló viselkedésminták hamarosan világosabbá válnak. Ezt megtehetjük egy úgynevezett "egyeztető" eszközzel, amely egy szó vagy kifejezés minden előfordulását megjeleníti egy meghatározott szövegkörnyezetben. Szemléltetésképp Dickens regényeiben ilyen gyakran ismétlődik a "zsebre tett kéz" minta. (Az elemzés az ingyenes CLiC programmal készült.)

Természetesen nem csak Dickens ábrázol mindennapi viselkedési formákat, ilyesmire bőven akad példa más tizenkilencedik századi fikciókban is.

"Mr. Earnshaw nem válaszolt. Fel-alá járkált zsebre tett kézzel, látszólag megfeledkezve a jelenlétemről." - Részlet Emily Brontë: Üvöltő szelek című regényéből.

Noha az efféle leírások a cselekmény vagy karakter szempontjából nem feltétlenül meghatározóak, mégis fontos funkciókat látnak el az olvasó bevonása során. Az általános viselkedés leírása a kitalált szereplőket a hús-vér emberekhez hasonlítja, finoman összekapcsolva a karaktermegjelenítéseket az olvasó addigi tudását a "normális" viselkedésről. De mégis milyen norma szerint mérjük a kitalált figurákat? Nos, a viselkedés és a testbeszéd a történelem során időről időre változik, így talán nem meglepő, hogy a tizenkilencedik században többnyire a férfiakat ábrázolták zsebre tett kézzel. Aki mindezek után még nem érez késztetést egy Dickens regény elolvasásához, itt egy kis ízelítő, hogy miért érdemes:

A hatalom kifejezése

A szokások és egyéb apróságok kiaknázása lehetővé tette Dickensnek, hogy felhívja a figyelmet a kivételes magatartásra. A testbeszéd egy másik általános mintája, amely a tizenkilencedik századi fikciókban gyakran felbukkan, hogy a férfiak háttal állnak a kandalló tüzének. Az írók így jelenítették meg a magabiztosságot, és így fejezték ki, hogy ki az úr a háznál. Időnként ugyanakkor nőket is láthatunk hasonló helyzetben: ott van például az özvegy Mrs Pipchin, akit Dickens nem véletlenül ábrázolt hasonló pozícióban, hiszen férje halálával ő lett a családfenntartó. A Dickens által használt normák kölcsönhatása és a normáktól való eltérések nyilvánvalóvá válnak a testbeszédre vonatkozó referenciák széles skáláján is. A CLiC segítségével egyebek mellett arra is rájöhetünk, hogy a tizenkilencedik századi regényírók a pillantást is előszeretettel alkalmazták kommunikációs módszerként:

"És akkor mi van?" - mondta Mr. Pecksniff, még nyíltabban és gyengébben mint azelőtt, és lassan Tom felé fordította tekintetét: "Mit csinálsz Thomas?" - Martin Chuzzlewit.

Bizonyos testrészeket, például a fogakat vagy az említett szemeket ritkábban mutatták, a történet ettől ugyanis még meglepőbb, különlegesebb lett. Dickens regényei napjainkban is képesek megszólítani az olvasóközönséget, ennek oka sokak szerint az író egyedi karakterábrázolásában, és különleges emberismeretében rejlik. A modern technológia segítségével pedig még jobban megismerhetjük a szereplőket.

(Forrás, Fotó: Needpix)