“Ahogy a városok egyre sűrűbben lakottá válnak és a technológia fejlődik, egyre világosabb lesz, hogy a valóban háromdimenziós város - amelybe a repülő járművek is beletartoznak - biztosan egyike a jövő városmodelljeinek. A város, ahol a közlekedés egyenesen az erkélyemen történik.”

- mondta Winy Maas, az MVRDV építészstúdió egyik alapítója - “De ahhoz, hogy elérjük ezt a jövőt, kis lépésekkel kell haladnunk.” Az első ilyen, nem is olyan kis lépés a légi közlekedés városi körülmények között is használhatóvá tétele volt, az eVTOL (vertical take off and landing) járművek kifejlesztésével. A helikopter, mint kifutópálya nélkül is használható, így potenciálisan bármilyen sűrűn lakott terület közlekedését ellátni képes repülő jármű kereskedelmi célú megjelenése már régen, még az előző század ötvenes éveiben megtörtént, azonban a nehézkesen irányítható, hangos, drága, környezetszennyező és külső szemlélő számára nem túl biztonságosnak tűnő eszköz nem igazán lopta be magát az emberek szívébe.

A saját helikopter-leszállóhellyel rendelkező luxusrezidenciák képe inkább csak a hollywoodi filmek díszletének, vagy a közel-keleti hercegek életmódjához tartozó játékszernek tűnik, nem olyasminek, amely a hétköznapokban valóban elterjedhetne a városi lakosság körében, mondjuk a BKK buszokat kiváltandó, annak ellenére, hogy az Uber vagy az Airbus is bevezették már a helikoptertaxi szolgáltatást. A repülő autók széles körű használata, melyek hagyományos módon az utakon gurulnak, majd ha kell, mondjuk egy dugó kikerülése miatt, a levegőbe is tudnak emelkedni, szintén egy (valószínűleg) soha el nem érkező utópia részét képezik, mivel, bár sokan érdeklődnék iránta, a legtöbb gyártó inkább a dróntechnológia fejlesztésére koncentrál.

Az eVTOL-ok azonban valóban itt vannak, és működnek.

Az inkább drónnak, mint autónak nevezhető légi eszközök előnye, hogy:

• Elektromosak, így nem szennyezik a környezetet. A villanymotor-meghajtás miatt a közlekedés halk, a manőverezés könnyű.
• Automaták. A jövő légitaxiai nem igényelnek majd jogosítványt, elvezetik magukat is. Igaz, hogy önvezető helikpoter is létezik már, de az unikumnak számít, a dróntechnológia viszont mindig is az automatizált közlekedést megvalósítását célozta.
• Nem igényelnek kifutó-, leszállópályát. Elég egy kis szabad területet találni a landoláshoz, ami akár az erkélyünkön is megvalósítható, feltéve, hogy nem franciaerkéllyel rendelkezünk.

A technológia tehát készen áll, de hogyan lehet az újdonságot integrálni a már kiépült urbánus infrastruktúrába, anélkül, hogy még nagyobb káosz jönne létre? Az Airbus, a holland MVRDV építészstúdióval közösen megtervezte a jövő megapoliszainak látképét, bemutatva, hogyan kell elképzelni a működő városi légiközlekedést.

A tervek szerint a technológia zökkenőmentes bevezetésének kulcsát a vertiportok adják, melyek a légitaxik leszállóhelyei, lényegében a heliportokhoz hasonló, kis területet igénylő megállók, melyek az utasok le-és felszállását biztosítják.

Ezek elsősorban (logikusan) a tetőkön és kevésbé zsúfolt területeken lesznek elhelyezve. A különféle méretű és típusú vertiportok nagy előnye a hagyományos autós vagy tömegközlekedéssel szemben, hogy nem igényelnek semmiféle kiépített infrastruktúrát, utakat, vezetékeket, alagutakat, így lényegében bármikor, bárhova implementálhatóak. Ha a lakosok egy futurisztikus megapoliszban teljesen áttérnének a légiközlekedésre, a felszabaduló területek bőséges helyet hagyának a zöld területeknek, a parkoknak, a sétautaknak. Ez persze már túlságosan utópisztikus elképzelés, az MVRDV szakemberei nem is merészkedtek ilyen messzire, inkább azt próbálták vizionizálni, hogy a mai városok, Los Angeles, San Francisco, Shenzen, vagy Sao Paolo, a mai berendezkedésükhöz szabott légiközlekedéssel hogyan tudnának funkcionálni.

A tanulmány, melyet Urban Air Mobility (UAM) City Integration (Urbánus Légiközlekedés Városi Integrációja) címmel adtak ki, a transzport csomópontok elhelyezkedését helyezte a vizsgálatok fókuszába.

A cél, hogy az elhelyezés a lehető legkevesebb zajszennyezéssel és területfelhasználással járjon, és elérhető, valamint “előnyös legyen mindenféle háttérrel rendelkező ember számára.”

Vagyis ne csak a gazdagok játékszere legyen, hanem egy valóban működő modell. “A vertiportokra nem csak megállókként, hanem a megújuló energia, információ és közösségi élet csomópontjaiként tekintünk, melyek növekedhetnek, miközben fenntarthatóak és ellenállóak maradhatnak. A légi transzport ösztönzi az ökológiailag felelősségteljes hozzájárulást a helyi okos energia-, és információs hálózatokhoz.”

A tervek tartalmaznak néhány igen érdekes koncepciót is (már ha a repülő taxik önmagukban nem lennének elég érdekesek):

• A gyéren lakott, vagy kevésbé fejlett régiókban a vertiportok egyfajta városközpontként működnének, iskolával, kulturális létesítményekkel, kórházakkal egybeépítve
• Olyan helyeken, ahol még nincs kiépített tömegközlekedési infrastruktúra, nem is lenne rá szükség, metróalagutak fúrása helyett egyből a levegőt választhatnák az emberek az utazáshoz
• Sűrűn beépített, toronyházakkal rendelkező városokban a taxik akár erkélytől erkélyig, tetőtől tetőig szállítanák az utasokat

Az Airbus a Voom nevű helikopter-taxi szolgáltatását már évek óta üzemelteti, tavaly szeptemberben már az Egyesült Államokban, San Francisco Bay Area területén is bevezették, de a projektet valójában mindig is az eVTOL előfutárának szánták. A mostani tanulmány elkészítése egy lépés a futurisztikus tervek megvalósításának irányába, mely akár már az elkövetkező évtizedben bekövetkezhet.

(Fotó: Facebook/MVRDV)