A radioizotópos teljesítményrendszerekben a radioaktív bomlás hője termel áramot, így működik például a Voyager űrszonda és a Perseverance marsjáró is.

Eddig plutónium-238-at használtak, amelynek felezési ideje nagyjából 88 év; az új jelölt, az amerícium-241 viszont közel 433 évig „izzik”. Ez nemcsak évszázadokra nyújthatná meg a küldetések élettartamát, hanem a kiégett fűtőelemekből kinyerhető ameríciumkészletek miatt fenntarthatóbb megoldás is lenne.

A NASA Glenn Kutatóközpont és a Leicesteri Egyetem mérnökei egy Stirling-generátoros próbarendszert építettek, amelyben elektromos fűtőbetétek utánozzák az amerícium hőtermelését. A tesztek elérték a kitűzött hatásfok- és teljesítménycélokat, ráadásul a rendszer egy konverter meghibásodását is átvészeli az áramtermelés leállása nélkül.

„Pont ilyen megbízhatóság kell a több évtizedes küldetésekhez” – mondja Hannah Sargeant, a Leicesteri Egyetem kutatója.

Ha minden a tervek szerint halad, a jövő mélyűrszondáit századokra elegendő energia kísérheti – még akkor is, amikor a Nap már csak egy halvány csillag mögöttük.

(Kép: Egy ionizációs típusú füstérzékelőből származó kis gomb, amely 1 mikrocurie (141 nanogramm) amerícium-241-dioxidot tartalmaz, forrás:
Andrew Magill / Wikimedia Commons)