A Hacksmith YouTube csatornáról akkor írtunk legutóbb, amikor 2020-ban elkészítették a világ első fénykardját, amellyel a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerültek. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a fénykard inkább egy protopenge, tehát a fénykardot megelőző egyik technológiai evolúciós lépcsőfok. Akárhogy is, a műhely több projektet is megvalósított, és a legutóbb belevágtak valami igazán gigásziba – egy hatalmas pókmechába. Némi korrekcióra azért itt is szükség van, mivel a pókmechának csak hat lába van (a hivatalos neve ennek megfelelően Megahex), de ha a klasszikus Doomokban a Spiderdemon pókdémon lehetett mindössze négy lábbal, akkor az a hat pláne elég a pókléthez.

Elkészült végre az első, közel igazi fénykard? A YouTube-on több kísérletet is láthattunk a fénykard elkészítésére, a legutóbbi példány visszahúzható, színezhető és 2200 Celsius-fokos, bármit áthasító pengével az egyik legígéretesebb mind közül. Ráadásul egy kellően türelmes rohamosztagost is keresztül lehet vele döfni.

Honnan jött az ötlet? Az ihletet a Princess Auto 270cc Towable Excavator-a, lényegében tehát egy kisebb, vontatható kotrógép adta. Ennek az eszköznek a különlegessége, hogy bár mindössze két kereke van, ennek ellenére a markolókanalával képes a helyvátloztatásra – a kanál ugyanis egyfajta lábként is funkcionál. A kivitelezés innen aztán pofonegyszerűnek tűnhet: vagyünk hat ilyen kotrógépet, szereljük le róluk a markolókat, majd ezeket helyezzük egy alvázra, ahol lábként funkcionálhatnak.

A munkára három hónapot jósoltak, és a Princess Auto biztosította a hat gépet, valamint némi szponzorációs büdzsét is, amit a boltjukban lehetett elkölteni. A három hónap végül azonban másfél évre nyúlt, a pénzügyi keret ebből az első három hónapban elfogyott, vagyis az innentől hátralévő befektetéseket a csapatnak a saját zsebéből kellett állnia – ilyen befeketetésből pedig nem kevés akadt.

Az alapprobléma már az első hónapban kiütközött: a kotrógépet egyszerűen nem erre találták ki. Innentől aztán folyamatos átalakításokkal, finomításokkal telt az idő. Az első nagyobb átdolgozás magát az alvázat érintette – egy szabványos négyszögletű kereten a lábak nem fértek el egymás mellett úgy, hogy mozoghassanak is, így külön kellett gyártani egy hatszögletű vázat. A programozás önmagában hosszas folyamat volt, hiszen a lábak működését össze kellett hangolni, de ez eltörpült ahhoz a problémához képest (illetve össze is függött azzal), hogy a lábak egyes részeit megfelelően lássák el energiával. Mire végre eljutottak odáig, hogy a láb mely részére mennyi teljesítmény jusson, addigra már le kellett cserélni a komplett motorikát, cserélni a huzalozást és sok minden mást lényegében magukon a lábakon és az alvázon kívül.

Végül azonban egy szép napon a pókrobot hat lábra állt, és magabiztosan el is indult – vagyis tett pár lépést. Ezután még akadt néhány rövid próbakör, ám a szerkezet végül teljesen megadta magát: az egyik láb egyszerűen nem bírta a terhelést, és olyan strukturális sérülést szenvedett el, amit nem lehetett helyreállítani. A csapat ekkor írta le veszteségként a projektet.

A pókrobot így nem működött sokáig, és akik részt vettek a munkában, illetve az ötletgazda utólag kicsit megbánta, hogy belevágott. A munka sokkal nagyobb és komplexebb volt, mint amilyennek eleinte látszott. Mi, nézők, viszont nem jártunk rosszul (ahogy nyilván a Hacksmith sem: a videó 4,5 milliós nézettsége azért behozza a pénzt), hiszen láthatjuk, hogy a robotlábak működtetése mennyire komplex folyamat, és hogy adott esetben egy izgalmas, magától értetődő, zseniálisnak tűnő fejlesztési ötlet miként vérzik el a gyakorlati megvalósítás oltárán. A végső tanulság pedig talán az, ami a videóban is elhangzik: ezért nem készítünk olyan mecheket, amelynek lábai vannak.