Amikor a tömeg megbolondul - a zavargások pszichológiája
2020 / 07 / 06 / Raketa.hu
Amikor a tömeg megbolondul - a zavargások pszichológiája
A USA-ban az elmúlt hetek során úgy tűnik megvalósult a “tökéletes vihar”, a koronavírus-járvány okozta gazdasági válságból eredő munkanélküliség, majd George Floyd brutális meggyilkolása elérte, hogy tömegek vonuljanak az utcára, kifejezendő haragukat és elkeseredettségüket a társadalmi egyenlőtlenségek, a megélhetés nehézségei, legfőképp persze a rendőri túlkapás kapcsán.

A tüntetések nem mindenhol, nem minden esetben, de az ország számos pontján hamar fosztogatásba, majd zavargásba csaptak át, a TV-ben, vagyis a közösségi médiában megjelenő felvételek nem ritkán háborús állapotokra emlékeztettek. De vajon mi kell ahhoz, hogy egy tömeg “megbolonduljon”? Ennek jártunk utána, azonban most nem az indulatokat kiváltó társadalmi- és gazdasági feszültségekről lesz szó, hanem kifejezetten az emberek együttes dinamikájáról, az erőszak megjelenésének mikéntjéről.

Könnyű belátni, hogy óriási különbségek lehetnek tömeg és tömeg között, egy koncertre érkező nagyszámú ember mellett állva, és a “pszichés érzékszerveinkre”, azaz a lelkünkre hallgatva érezhetünk békét, szeretetet, annak ellenére is, hogy “ránézésre” egy tömeg akár riasztó is lehet, hiszen nem tudjuk, hogy pontosan mi a célja. Ugyanígy igaz, hogy egy olyan sporteseményen, aminek a közönsége, és a rajongók “viselt dolgai” miatt okkal feltételezzük, hogy valami történni fog, a benyomás is gyökeresen más, talán egy kissé olyan, mint amilyen hangulatot a csatába induló katonák érezhettek. Feszült, mégis izgalmas, veszélyes, mégis vonzó. Ezzel még véletlenül sem azt állítjuk, hogy a háború borzalmai “érdekesek” lennének, csupán a belső állapotot próbáljuk lefesteni. A tömeg potenciális veszélyt jelent önmagára, és a környezetére egyaránt, éppen ezért fontos megértenünk a működését, létrejött hát a crowd psychology néven ismert tudomány, a szociálpszichológia egyik ága.

Az első fontos kérdés az, hogy egyáltalán mi számít tömegnek, pszichológiai értelemben könnyű belátni, hogy ha egy sporteseményen veszünk részt több ezer másik emberrel együtt, akkor van valami, ami összeköt bennünket: mindannyian ugyanazt a csapatot támogatjuk. Ezzel szemben ha egy tömött vonaton utazunk több száz idegennel együtt, akkor nincs bennünk túl sok közös, mindenkinek más a végcélja, jó eséllyel mindenki máson gondolkodik utazás közben. De mi történik, ha a vonat hirtelen megáll, a mozdonyvezető bejelenti, hogy meghibásodás miatt nem tudnak tovább haladni? Az egymástól független, eltérő célú, motivációjú, minden bizonnyal egyénenként különböző hangulatú, más-más élethelyzetben lévő emberekben hirtelen lesz valami közös: mérgesek lesznek, hiszen a vonattársaság cserben hagyta őket.

Ez persze nem jelenti azt, hogy egy tömegközlekedési eszköz meghibásodása zavargásokhoz vezet (bár ezt sem zárhatjuk ki), de jól szemlélteti, ahhoz, hogy tömegpszichológiáról beszélhessünk, többre van szükség, mint sok emberre, akik egy viszonylag jól körülhatárolható térben együtt, egyszerre vannak jelen. Ahogy arra a BBC remek cikke is rámutat, amikor a vonat megáll, akkor valami nagyon fontos történik a tömegben, az emberek elkezdenek beszélgetni egymással, akár segíthetik is egymást, például akinél nincs étel, annak idegenek adhatnak egy szendvicset, hogy elviselhetőbb legyen a várakozás. Megosztják egymással a gondolataikat, ezek a gondolatok jó eséllyel egy vasúttársasági felsővezetőről, netán egy politikusról, illetve annak nagyon közeli hozzátartozójáról, és egy bizonyos foglalkozásról szólnak majd, amit főként nők művelnek, évezredek óta. A vonat problémája szerencsés esetben hamar megoldódik, ám addig is van valami, ami egyfajta “laza egységbe” kovácsolja az embereket, a vonaton egy kicsit elnézőbbek egymással, egy kicsit talán udvariasabbak is a szokásosnál, hiszen napnál világosabb: egy csónakban, pontosabban egy meghibásodott vonaton “utazunk”, a sorsunk -rövid időre ugyan- de közös.

A tömegpszichológia origója minden esetben a közös pont, illetve az, hogy mennyire teremt erős egységet az a bizonyos valami, ami összehozta a tömeget. Egy sportcsapat szurkolói másképp viselkednek, mint egy tüntetés résztvevői, hiszen előbbit akár sok év közös múltja tartja össze a csapat szeretetén túl, utóbbiak pedig sokszor spontán, váratlanul vannak együtt, ugyanazon célért, vagy valami ellen kiállva.

Kevésbé vagy büdös, ha velem vagy

Egy izgalmas kutatás keretében 135 egyetemistát kértek meg arra, hogy szagoljanak meg egy használt pólót, mint kiderült, ha a saját alma materük logóját látták a ruhadarabon, akkor hosszabb ideig szagolgatták, és kevesebb szappannal, rövidebb ideig mostak kezet a “munka” végeztél, mintsem ha egy számukra ismeretlen, egy másik egyetem logóját látták rajta.

A kísérlet irányítói azt a tanulságot vonták le mindebből, hogy kevésbé érzünk undort, ha olyasvalamiről, vagy olyasvalakiről van szó, amivel, akivel kapcsolatunk van. Ha egy tömött vonaton vagyunk, akkor sokszor panaszkodunk az emberek szagára, azonban egy koncerten kevésbé kerül elő ez a probléma, pedig az izzadás biológiája minden bizonnyal ugyanúgy működik mindkét esetben.

Ha összezárod őket, együtt vadulhatnak meg

Azért kulcsfontosságú a tömegpszichológia megértése, mert szó szerint emberéletekbe kerülhet, ha a rendőrség rosszul kezel egy adott helyzetet, például egy tüntetést. Európa szerte sok országban bevett gyakorlat a magyarul talán “kenelezésnek” nevezett megoldás, ennek lényege, hogy a tömeg biztonsága érdekében egyszerűen körbe kordonozzák őket addig, amíg a rendőrség úgy nem ítéli, hogy már biztonságosan távozhatnak.

Valószínűleg nem kell a tömegpszichológia felkent szakértőjének lennünk ahhoz, hogy belássuk: ez nagyon rossz ötlet, hiszen egy eleve felpaprikázott tömegben jelenik meg a már említett lerobbant vonat effektusa, nem elég, hogy egy adott ügy kellően felbőszítette az embereket, még bezárva is érezhetik magukat. Nem segít a kenelezésen az sem, hogy szakértők szerint kifejezetten azokat irritálja, akik ritkán, netán életükben először járnak tüntetésen, hiszen a “rutinos” európai tüntetők már hozzászoktak az eljáráshoz.

Érted vagyunk, nem ellened

Abban, hogy milyen irányt vesz egy tüntetés nagy jelentősége van annak, hogy az egyének, ezen keresztül a tömeg milyen benyomásokat szerez a rendőri jelenlétről. Ha az a percepció, hogy kifejezetten ellenséges, fenyegető, netán egyenesen támadó a rendőri reakció, akkor könnyű kitalálni: ez olaj a tűzre.

Azonban ha a rendőri fellépés a testtartáson, a jól látható eszközökön, fegyvereken, pontosabban azok hiányán keresztül, és a rendfenntartók elhelyezkedésén át amennyire lehet segítő hatást kelt, akkor az sokat tehet azért, hogy egy békés tüntetés megmaradjon békésnek, és ne csapjon át pusztításba. Persze gyökeresen más a helyzet, ha egy eleve békés tüntetés hangulatát kell fenntartani, és akkor, amikor egy, már a megjelenésekor is erőszakos tömeget kell kezelni.

Nem - feltétlenül - jön elő az állat

Gyakori a vélekedés, miszerint tömegben az emberek “megvadulnak”, ha úgy tetszik előjön a “mindannyiunkban lakozó állat”, szakemberek szerint azonban ez egy kifejezetten téves, ráadásul káros feltételezés. A Keele egyetem kutatója, Clifford Stott a tömegpszichológia szakértőjeként a futballhuliganizmusról írt könyvet, szerinte ez a tévhit egyenesen elveszi az emberektől a tüntetések értékét, és a viselkedésforma értelmét.

Nem beszélhetünk tömegpszichológiáról Gustave Le Bon említése nélkül, a francia szociológust a terület egyik atyjaként tartják számon.

“A tömeg karakterisztikái nagyban eltérnek az azt alkotó egyének karakterisztikáitól.”

Le Bon szerint a tömegben “barbarisztikusan” viselkedhet az egyén, ennek van néhány, jól körülhatárolható, és könnyen értelmezhető oka.

  • Anonimitás: tény és való, sokan olyasmit is megtesznek tömegben, amit “egyénként”, a hétköznapi életük során nem tennének, és nem is tesznek meg, egyszerű példa erre egy kirakat betörése, extrémebb esetben a fizikai erőszak egy másik emberrel szemben, például az, ha belerúgunk valakibe. Az egyén “láthatatlannak” érzi magát a tömegben, kap egyfajta anonimitást, nem tart a tettei következményeitől, sok esetben valóban nincs mitől tartania, hiszen az elszabaduló káoszban szinte lehetetlen lesz utólag azonosítani, különösképp, ha még el is takarja az arcát.
  • Ragályos viselkedés: egy bolond százat csinál tartja a régi mondás, és valóban, a tömegben az egyén szinte “feloldódik”, érdekeit, tetteit a tömeg érdekei, és tettei elé helyezi, pontosabban azonosul azokkal, követi, amit a többiek csinálnak. Ha egy valaki, vagy a tömegen belül alig 2-3 ember elkezd tépkedni például egy kordont, akkor könnyen lehet, hogy hamarosan több százan fogják ugyanezt tenni, mondanunk sem kell: az egyesített erőnek köszönhetően eredményesen. A tömegben még az irracionális cselekedetek is ragályosak.
  • Befolyásolhatóság: a kutató szerint egyfajta “hipnotikus” állapotba kerülhet az egyén a tömegben, ehhez persze fontos, hogy legyen egy magával ragadó vezér, aki kijelöli a mindenkori, és az aktuális irányt. Egy tehetséges vezető képes arra, hogy rávegye a tömeget, ezen keresztül az egyént, hogy akár brutális, kifejezetten embertelen cselekedeteket hajtson végre, olyasmit, amit amúgy sosem tenne meg.

Kétségtelen, hogy a világirodalom is gyakran emlékezik meg olyan esetekről, amikor a tömeg szó szerint megbolondult, Shakespeare Julius Cézárjából kiderül, hogy a császár egyik beszéde után megöltek egy költőt, pusztán azért, mert ugyanazt a nevet viselte, mint az egyik összeesküvő, aki ellen feltüzelte az embereket.

Mégsem biztos, hogy a tömeg buta

A modern tömegpszichológia egyes képviselői azonban már másképp tekintenek a kérdéskörre, szerintük túlhaladott az elképzelés, miszerint a tömeg vad, kontrollálhatatlan, embertelen, és veszélyes. John Drury tömegpszichológus szerint fontos történelmi, ezen keresztül ideológiai okok állnak valójában a tömeg “rossz PR-ja” mögött, az 1800-as évek urbanizációjából erednek a mind a mai napig velünk élő prekoncepciók.

Tömegek érkeztek akkor a születőfélben lévő városokba, ez a fejlődés mellett számos problémát is magával hozott, ekkor jelentek meg az első tömeges tüntetések, jobb életkörülményekért, kevesebb elnyomásért álltak ki az újonnan érkezettek. Az uralkodó osztály számára fenyegetést jelentettek az elégedetlenkedő tömegek, így hamar megjelent az ideológia, miszerint a tömegek veszélyt jelentenek a “civilizációra”, valójában a fennálló társadalmi rendre jelentettek legfeljebb veszélyt. A tömegpszichológia korai értelmezései tehát érdekből, és nem tudományos megállapításokból születtek, ez akkor is így van, ha a Le Bon féle leírás könnyedén válik valósággá egy-egy zavargássá fajuló tüntetésen.

A legtöbb tömeg nem válik erőszakossá

Drury meggyőződéssel állítja, hogy a legtöbb tömeg egyszerűen nem lesz erőszakos, állatias, mi sem állhatna távolabb a valóságtól. Azonban azt is hozzáteszi, hogy azokban a tömegekben, ahol megjelenik az erőszak, valóban vannak bizonyos mintázatok, hasonlóságok a belső mechanizmusokban.

Kutatásai legfontosabb eredménye, hogy azokban a tömegekben, amikben megjelenik az erőszak, van néhány nagyon fontos kitétel, ami szemben áll a korábbi koncepcióval:

  • A megjelenő erőszakban vannak határok, az erőszak szelektív, sosem általános.
  • Az erőszak nem válogatás nélküli, még a legszenvedélyesebb tömegekben sem.
  • A különböző zavargásoknak különböző célpontjai vannak, annak függvényében, hogy miből meríti legitimitását a tömeg, városi zavargások esetén a rendőrség lehet célpont, éhínségek idején az élelmiszerraktárak- és üzletek.

Ahogy egyre bonyolultabbá válik a világ, egyre több tüntetésre számíthatunk, azonban fontos, hogy meghaladjuk a klasszikus nézetet, miszerint a tömeg állatiasan viselkedik, gátlástalanul és erőszakosan. A tömeg sokkal gyakrabban békés, mint hinnénk, és sokkal inkább jellemzi az öröm, az összetartozás, és az erőszakosság nélküli erő érzete, valóban feloldódhat az egyén a tömegben, azonban ez többször jelent jót, mint valami nagyon rosszat. Annak ellenére is, hogy az a bizonyos nagyon rossz is megtörténik időnként.

(Fotó: Getty Images)

A cikk szerzője Györfi András, a Kripto Akadémia szerkesztője, a HVG Könyvek gondozásában megjelent Kriptopénz ABC című kötet szakmai szerkesztője, társszerzője.


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.