A nukleáris robbanások következményei keveredve a rengeteg porral több hatással is járnának globális szinten. Az egyik ilyen a Földet elérő, káros ultraibolya sugárzás (röviden UV-sugárzás) mennyiségének növekedése, amely nem csak további – a háború halálos áldozatain felül értendő – emberi életeket követelne, de még ráadásul a mezőgazdasági rendszereinket, így az élelmezésünket is veszélybe sodorná. Az UV-sugárzás mértékét összességében ugyanis két tényező határozná meg ebben az esetben: az egyik a robbanások miatt egyre vékonyodó ózonréteg, a másik a háború nyomán támadt masszív füstmennyiség, amely épp a káros UV-sugárzástól védene minket.

Arra már a nyolcvanas években rájöttek a kutatók, hogy egy atomháború után a füst lehűtené a bolygót, innen is ered a „nukleáris tél” kifejezés. Ugyanakkor azt is kiszámították, hogy az atomrobbanás során felszabaduló nitrogén-oxidok bizonyos kémiai reakciók során elpusztítanák az ózonréteget. Az ezt követő kutatások pedig tovább árnyalták a képet azzal, hogy a füst maga is hozzájárulna az ózonveszteséghez, mivel felmelegítené a sztratoszférát, amely miatt nehezebben zajlanának le a szükséges fotokémiai reakciók.

A mostani, új tanulmányban a szerzők először vették figyelembe a felsorolt hatások egyidejű kombinációját: az ózonréteg pusztulását, a füst védő szerepét az UV-sugárzástól, valamint a sztratoszféra melegedéséből eredő csökkent fotokémiai reakciókat, végül pedig az egész végkimenetelét. A kutatáshoz a The National Center for Atmospheric Research (NCAR) négy számítógépes modelljét kombinálták, melyek a globális klímát, az atmoszféra magasabb szintjeit szimulálják, de akár a füstrészecskéket is számításba veszik. A modellezéshez pedig két forgatókönyvet vettek alapul:

Az első esetben helyi szinten tör ki egy háború India és Pakisztán közt, mely során 5 megatonna füst kerül a légkörbe. A másik változat egy globális atomháborút vizionál Oroszország és Amerika közt, amely során 150 megatonna füst termelődik.

Egy globális háború esetén ez a rettenetes mennyiségű füst eleinte valóban lehűtené a felszíni hőmérsékletet, mivel függönyként takarná el a Napot, és ezzel megvédene minket az UV-sugárzástól, miközben pusztítaná az ózonréteget. Az igazi probléma épp ezért pár év múlva jelentkezne, amikor a füst elkezdene oszlani: ekkor ugyanis az UV-sugárzás úgy érné a Földet, hogy már nincs, illetve alig maradt valami az ózonrétegből – 15 éves periódussal számolva az ózonréteg akár 75 százaléka is elpusztulhatna. Mindez azzal is járna, hogy hiába adaptálódtak az élőlények a nukleáris tél körülményeihez, mivel hirtelen elérkezne a felmelegedés az elviselhetetlen UV-sugárzással együtt. Ez a körülmény a túlélők esetén különböző bőrrákos megbetegedéseket, látási problémákat, immunzavart okozna. De mindez kihatna a szárazföldi és a vízi élővilágokra, és természetesen a mezőgazdaságra is (már ami abból egyáltalán megmaradt a háborút követően).

Egy regionális háború esetén ezzel ellentétben az UV-sugárzás szinte egyből növekedni kezdene, mivel az jóval kevesebb füsttel jár, viszont 12 éves távlatban ez is az ózonréteg negyedének a pusztulásával járna globálisan.

(Címlap- és borítókép: Pixabay)

További cikkek a témában:

A Cár-bomba semmi ehhez képest: a fegyver, amely kiirthatta volna az életet a Földön Nem ez a legnagyobb vagy a legerősebb nukleáris fegyver, ám a kobaltbomba mégis kiirthatta volna az életet a bolygón. Ám ha ilyen veszélyes, miért éppen az atomfegyverek ellen felszólaló Szilárd Leó hozakodott elő ennek a „Végítélet-gépnek” az ötletével? És tényleg nem gyártott soha senki ilyen bombát?

Oroszország legújabb fegyvere radioaktív szökőárral teszi lakhatatlanná a part menti városokat A Poseidon 2M39 torpedó a CNN-nek nyilatkozó szakértők szerint nagyon is valódi, és már aktívan tesztelik az északi sarkkörön.

Ezért félt még Adolf Hitler is az atombombától Fel lehet-e perzselni egy atombombával a Föld légkörét? - ez a kérdés foglalkoztatta a Manhattan Project tudósait az első kísérleti robbantás előtt.