Bár a Macintosht az iPodhoz, az iPhone-hoz és számos más Apple-termékhez hasonlóan jellemzően Steve Jobs nevéhez szokták kötni, a számítógép ötlete eredetileg nem tőle, hanem Jef Raskintól származott, aki még 1979-ben kezdett el dolgozni a forradalminak szánt gép koncepcióján. Raskin - aki a számítógépet a kedvenc almafajtája után MacIntoshnak nevezte el - egy olyan készüléket álmodott meg, amely ezer dolláros árával a korabeli árakhoz képest rendkívül olcsó lett volna, grafikus felhasználói felülettel rendelkezik, a programokat ablakokban tudja futtatni és egérrel lehet irányítani. Bár ezekre a megoldásokra már mind lehetett találni korábbi példákat, egy komplett, hordozható gépbe sűrítve a koncepció kétségkívül forradalminak hatott.

Az Apple igazgatótanácsa kezdetben nem sok figyelmet szentelt a projektnek: a rendkívüli eladásokat produkáló Apple II és a jövő számítógépeként emlegetett Lisa mellett már az is nagy dolognak számított, hogy egyáltalán támogatták a Macintosh fejlesztését, amin kezdetben csak néhány - jellemzően kevés tapasztalattal rendelkező - ember dolgozott. Akik viszont benne voltak a projektben, annál elhivatottabbak voltak, hogy valami igazán különlegeset alkossanak: a gép hardveréért Burrell Smith felelt, míg az operációs rendszer fejlesztését Andy Hertzfeld irányította, akiknek egyedülálló kiugrási lehetőséget jelentett, hogy a nulláról kezdhetnek neki egy Apple-számítógép építésének. A kezdeti időszak így sem volt akadályoktól mentes, 1980 szeptemberében például az igazgatótanács már azon volt, hogy leállítsa a projektet, de Raskinnak végül sikerült kialkudnia három hónap haladékot.

Rajtuk kívül is akadt egy ember, akinek a Macintosh-projekt igazán fontos volt: Steve Jobs, aki ekkoriban hivatalosan a cég alelnöki posztját töltötte be, azonban az igazgatótanács 1981 januárjában eltávolította a Lisa-projekt éléről, mivel úgy érezték, hogy rossz irányba viszi a cég számára kiemelten fontos gép fejlesztését. Jobs ezután átvette Rsakintól a Macintosh menedzselését, amit elkezdett a saját képére formálni, számos változtatást eszközölve az eredeti koncepción. Ezek közül nem mindegyik állta ki az idők próbáját, Jobs ragaszkodott például ahhoz is, hogy a gépben ne legyen ventilátor, ami miatt a Macintosh alkatrészei könnyen túlmelegedtek és tönkrementek.

Ekkoriban még mindig csak mintegy húsz fő dolgozott a Macintoshon, ami a projektben résztvevők visszaemlékezései szerint inkább jelentett előnyt, mint hátrányt. Mivel a fejlesztők munkája nem korlátozódott egy konkrét feladatra, sokkal inkább képesek voltak átlátni a gép működését, így rugalmasabban tudták kezelni a felmerülő problémákat és új ötleteket, emellett a kis számú csapat tagjai között a kommunikáció is sokkal közvetlenebb volt, aminek köszönhetően hatékonyan tudták feloldani az esetleges ellentmondásokat. Jobs maga is mindent megtett azért, hogy a fejlesztők a lehető legszabadabban dolgozhassanak: a csapatot fizikailag is elszeparálta a cég többi részétől egy távoleső irodában, a fejlesztőknek nem volt kötött munkaidejük, a Macintoshnak pedig sokáig kitűzött megjelenési dátuma sem volt.

Bár a Macintosh Jobs kezei alatt sok szempontból átalakult, az eredeti célkitűzések alapvetően nem változtak: egy olyan gépet készíteni, ami olcsó és bárki tudja kezelni. Utóbbihoz elengedhetetlen volt a grafikus felhasználói felület, amit a Lisához készült Quickdrawból vettek át, ám mivel a Macintosh jóval kevesebb (mindössze 128 KB) memóriával rendelkezett, így az egész szoftvert az alapoktól újra kellett írni. A gépbe eközben olyan funkciók is bekerültek, amire kezdetben senki sem gondolt, például egy olyan hanggenerátor, ami egyszerre négy hangot is képes volt megszólaltatni, lehetővé téve, hogy a számítógép a bemutatón a saját hangján szóljon a közönséghez.

A Macintosh státusza ekkora a cégen belül is jelentősen megváltozott: mivel az 1983-ban bemutatott Lisa megközelítőleg sem hozta a hozzá fűzött ambiciózus elvárásokat, így az Apple vezetősége minden reményét a Macintoshba vetette, amelynek a reklámkampányára egészen példátlan, 30 millió dolláros büdzsét különítettek el. Ennek egy egész jelentős része, mintegy 1,5 millió dollár egyetlen, félperces tévéreklámra ment el, amit két nappal a gép bemutatása előtt, a Super Bowl alatt vetítettek le. Az azóta már legendássá vált “1984” című film rendezésére nem kisebb nevet sikerült megnyerni, mint az akkor már a Nyolcadik utas: a halálnak és a Szárnyas fejvadásznak köszönhetően Hollywoodban befutott névnek számító Ridley Scottot, ám ennek ellenére kevésen múlt, hogy az elkészült művet soha ne lássa a szélesebb publikum. A Macintosh fejlesztésében szintén részt vevő Steve Wozniak visszaemlékezése szerint az Apple vezetése kezdetben nem hagyta jóvá a reklám levetítését, ami miatt az is felmerült benne, hogy Jobsszal a saját pénzükből finanszírozzák a megjelenést, később azonban kiderült, hogy az igazgatótanácsnak nem a horribilis költségek jelentették a valódi akadályt, hanem hogy a reklám meglehetősen leplezetlenül ment neki az IBM-nek.

Az Apple-nek nem ez volt az egyetlen érdekes ötlete a Macintosh promótálására, hiszen a gép megjelenése után egy olyan akciót is bejelentettek, amely leginkább az autóknál ismert tesztvezetésre hasonlított: a potenciális vásárlók 24 órára hazavihették a gépet, így már a vásárlás előtt kipróbálhatták azt. A méregdrága reklámkampány aztán megbosszulta magát, hiszen John Scully, az Apple vezérigazgatója a megjelenés előtt az eredetileg tervezett 2000-ről 2500 dollárra vitte fel a Macintosh árát, ami így már egyáltalán nem számított annyira olcsónak, mint eredetileg tervezték.

A Macintosh ennek ellenére nem indított rosszul, hiszen májusig mintegy 70 ezer gépet sikerült értékesíteni, igaz, a gép eladásai ezután elég jelentősen visszaestek. Bár Jobs szerint ennek oka a gép túlságosan magas ára volt, Walter Isaacson, a Steve Jobsról szóló életrajzi könyv szerzője szerint a megcsappant érdeklődés egyik oka egyértelműen az volt, hogy a 128 KB memóriával felszerelt gép egyszerűen túl gyenge, ezáltal lassú volt. Ezt érzhették az Apple-nél is, hiszen még ugyanazon év szeptemberében bemutatták az 512 KB memóriával felszerelt "kövér Macintosht", aminek köszönhetően az év végéig összesen 372 ezer Mac számítógépet sikerült eladniuk.

Bár negyven év távlatából már nyugodtan kijelenthető, hogy Jobsnak és a fejlesztői csapatnak minden idők egyik legikonikusabb számítógépét köszönhetjük, érdekes módon éppen a Macintosh volt az, ami miatt az Apple társalapítójának végül el kellett hagynia a céget. John Scully visszaemlékezése szerint a Macintosh Office 1985-ös bemutatója után Jobs ragaszkodott ahhoz, hogy csökkentsék a gép árát, a cég marketingbüdzséjét pedig úgy alakította volna át, hogy abból sokkal nagyobb szelet jusson a Macintoshnak az aranytojást tojó tyúk szerepét betöltő Apple II-vel szemben. Scully és Jobs ezen annyira összevesztek, hogy végül az igazgatótanács elé vitték az ügyet, akik a vezérigazgatónak adtak igazat, Jobs pedig - alig 18 hónappal ez eredeti Macintosh bemutatója után - bő egy évtizedre búcsút intett az Apple-nek.

(A cikkhez felhasznált fontosabb források: IEEE Spectrum, The Guardian, Wikipedia, Fotó: MediaNews Group/Bay Area News via Getty Images, Marcin Wichary/Wikimedia Commons/CC BY 2.0)