A Gerboise Bleue kék ugróegeret jelent, amelyből az ugróegér a sivatagra utal, hiszen ott őshonos állat, míg a kék a francia trikolór első színére. A robbantást egy 100 méteres acéltorony tetején végezték 1960. február 13-án (ekkor Algéria még francia fennhatóság alatt állt), és két ok miatt is történelmi jelentőségű esemény volt: egyrészről ezzel Franciaország negyedik nemzetként csatlakozott a világ akkori atom-hatalmaihoz az Egyesült Államok, a Szovjetunió, valamint az Egyesült Királyság után, másrészt a Gerboise Bleue volt az addigi messze legerősebb bomba – a 70 kilotonnás szerkezethez képest eltörpült az amerikai Trinity (20 kt), a szovjet RDS-1 (22 kt), illetve a brit Hurricane (25 kt), sőt a Fat Man, a Nagaszakire ledobott szerkezet is (22 kt). A lentebbi videón megszemléhető országonként az első atomrobbantás.

Ennél egyébként végeztek még komolyabb robbantásokat is a franciak a sivatagban a hatvanas években, de azt egy földalatti létesítményben tették. 1961-ben azonban lezajlott még három légköri robbantás a sivatag felett, de ezek már „kisebb”, 5 kilotonnás eszközökkel történtek.

Ennyi a történelemóra, ami azért is volt érdekes, mert a múlt kísértete megjelent az európai országban, ugyanis a sivatag irányából fúvó, szezonális szelek nem csak lélegzetelállító fényviszonyokat, valamint naplementéket varázsolnak Franciaországba, hanem kiugrást is a sugárzási szintben. Ezt állítja legalábbis egy francia, kormányoktól független szervezet, az Acro (Association for Control of Radioactivity in the West), amely a sugárzást figyeli – számol be róla a Euronews. A szervezet szerint a bumeráng-hatásnak köszönhetően cézium-137, az egyik legjelentősebb közepesen hosszú felezési idejű hasadási termék érkezett az országba. Az Acro a mintákat a francia–svájci határon, az ott megjelent szaharai homokból gyűjtötte be. A szervezet szerint bár ez a sugárzás nem jelent veszélyt az emberi szervezetre, ám 60 évvel az említett robbantást követően is emlékeztet a Szahara hosszas radioaktív szennyezésére, melyért Franciaország a felelős.

Egy másik szakértő is megerősítette egyébként, hogy a most érkezett homok a sugárzást tekintve legalábbis nem jelent különösebb veszélyt. Pedro Salazar Carballo, a Kanári-szigeteken található University of Laguna professzora szerint a sivatagi homokból néha kimutatható a kálium-40 izotóp, ami természetesen van jelen, de emellett a hatvanas évek robbantásának emlékét őrző cézium-137 is. A professzor laborja egyébként a közelmúltban írt egy tanulmányt a 2020-as erős viharairól, ám a homok akkor sem hozott magával az emberi szervezetet veszélyeztető mértékben sugárzó részecskéket. Sőt a viharok komolyabb mértékben eddig sosem emeltek a sugárzáson, még akkor sem, amikor egyébként érzékelték a csernobili-, illetve a fukusimai atomerőmű-baleset okozta kiugrásokat.

A professzor szerint radioaktivitás tekintetében a szaharai homoknál sokkal veszélyesebb az a talajból természetesen szivárgó radon, amit időnként belélegzünk nagyobb mennyiségben, különösen földalatti vagy zárt helyiségekben. A radon, egy színtelen, szagtalan és radioaktív nemesgáz, amely tehát normál körülmények közt is előfordul, a tüdőrákos megbetegedések 5-14 százalékáért tehető felelőssé. Pánikba tehát nem kell esni, azonban elgondolkodtató valóban, hogy a bolygó egy zárt rendszer, és egy atomrobbanás is sokáig érezteti a hatását, még az eredeti helyszíntől távol is.

(Címlpakép/nyitókép: Pixabay)

További cikkek a Rakétán:

A Cár-bomba semmi ehhez képest: a fegyver, amely kiirthatta volna az életet a Földön Nem ez a legnagyobb vagy a legerősebb nukleáris fegyver, ám a kobaltbomba mégis kiirthatta volna az életet a bolygón. Ám ha ilyen veszélyes, miért éppen az atomfegyverek ellen felszólaló Szilárd Leó hozakodott elő ennek a „Végítélet-gépnek” az ötletével? És tényleg nem gyártott soha senki ilyen bombát?

Egy amerikai admirális atomháborút vizionál Kínával és/vagy Oroszországgal Charles Richard, az Egyesült Államok haditengerészetének admirálisa szerint a Kínával, Oroszországgal vagy akár mindkettővel folytatott nukleáris háború „nagyon is valós lehetőség”.

Ezért félt még Adolf Hitler is az atombombától Fel lehet-e perzselni egy atombombával a Föld légkörét? - ez a kérdés foglalkoztatta a Manhattan Project tudósait az első kísérleti robbantás előtt.