Az afrikai robbanó tó, ami pillanatok alatt végzett ezerhétszáz emberrel

2024 / 03 / 22 / Bobák Zsófia
Az afrikai robbanó tó, ami pillanatok alatt végzett ezerhétszáz emberrel
Afrikában három olyan tó is található, ami időzített bombához hasonló fenyegetést jelent: a bennük felgyülemlő szén-dioxid rossz esetben kirobbanhat és az elterjedő fojtogató felhő a közelben lévőket rendkívül gyorsan megölheti. A legtöbb áldozatot szedő esemény 1986-ban történt.

Az Afrika középső részén található Kamerunban egy csendes nyári éjszakán, 1986. augusztus 21-én a Nyos-tóból induló halálos gázfelhő terjedni kezdett a közeli Nyos, Cha és Subum települések felé, ahol a mit sem sejtő lakosoknak semmi esélye sem volt elkerülni a tragédiát. A tó este 9 és 10 óra között "tört ki", azaz ekkor engedte ki magából azt a nagy mennyiségű szén-dioxidot, ami korábban a víztömeg alján rejtőzött és ami olyan sűrű, magas CO2 tartalmú, ködszerű képződménnyé állt össze, ami az útjába kerülőket azonnali fulladással fenyegette.

A felhő több mint tíz kilométeres körben elérte a völgyet és a falvakat, ahol a lakosok közül többszázan eszméletüket vesztve estek össze, miután találkoztak a különös jelenséggel.

Nem mindenki halt meg aznap a helyiek közül, de több mint 1700 ember és 3000 szarvasmarha sosem nem ébredt fel a hirtelen álomból.

A túlélők beszámolója szerint az események kezdetekor már sokan az otthonaikban tartózkodtak, de a tó felől hallatszódó, 15-20 másodpercig tartó robajlás miatt az utcára siettek, ahol néhányan látták a kilövellő vizet, a fehér felhőt, és záptojás, valamint lőpor szagát érezték. A környéken lényegében mindenki eszméletlen állapotba került több-kevesebb időre: volt, aki néhány óra múlva, mások másnap reggel vagy akár 36 órával később tértek magukhoz, de többségben voltak azok, akik nem csak elájultak, hanem életüket is vesztették. A környező települések lakosai augusztus 22-én megkezdték a halottak eltemetését és az állatok összegyűjtését, majd augusztus 24-én egy svájci misszionárius küldetés arra járó helikoptere révén a világ is tudomást szerzett az eseményekről és megkezdődhetett a mentés, illetve a túlélők kórházba szállítása.

A mentőcsapat tagja és kollégái által írt jelentés szerint 845 ember kapott orvosi ellátást, közülük a legtöbben köhögésre és fejfájásra panaszkodtak és égési sebekhez hasonló sérülések voltak a testükön, főként az arcukon. A sebeket eleinte a vulkáni kitörés során felszabaduló savas hatású gázoknak tulajdonították, mivel az csak később derült ki, hogy nem vulkáni aktivitás okozta a tó robbanását. Bár nem minden tünetet tudtak egyértelműen a nagy mennyiségű szén-dioxid belégzéséhez kötni, de a legtöbb egészségügyi problémáért és a rengeteg halálesetért egyértelműen a CO2 felhőt tették felelőssé az orvosi vizsgálatok és a boncolások eredményei alapján. A sebeket egyes teóriák szerint az is okozhatta, hogy a túlélők sokáig kómában feküdtek a földön.

A Nyos-tó robbanása a sokszáz áldozat miatt világszerte nagy figyelmet kapott, de valójában nem ez volt az első eset, aminek során tóból kiszabaduló gázok emberi életeket követeltek Afrikában.

Néhány évvel korábban, 1984. augusztus 15-én szintén Kamerunban a Monoun-tónál történt tragédia 37 ember életébe került,

ekkor is a hirtelen kiömlő szén-dioxid okozta a problémát és a túlélők a nyosi eseményekhez hasonló előjelekről számoltak be, valamint hasonló tüneteket is tapasztaltak az esemény után. Az 1925 méter hosszú és 1180 méter széles Nyos-tó a Monoun-tónál valamivel nagyobb méretű, de egyébként hasonló felépítésű: az alján a beszivárgó szén-dioxid folytonosan gyűlik és a fenék közelében a nagy nyomás miatt oldott állapotban lévő gáz nem tud kiszökni a felette lévő víztömeg miatt, de amennyiben valami, például egy földcsuszamlás megzavarja a gázok viszonylagos nyugalmát, akkor a hirtelen erővel felszabaduló CO2 kitör belőle. Ezt a jelenséget limnikus kitörésnek hívják és vulkáni tevékenység is előidézheti, de a kameruni katasztrófák alkalmával nem erről volt szó. A szén-dioxid beszivárgása viszont köthető a vulkanizmushoz, mivel az alulról érkező szén-dioxid utánpótlást vulkanikus gázok adták.

A Nyos-tó esetében a számítások szerint több mint 1 köbkilométernyi CO2 árasztotta el a környéket, de a kezdeti 100 méter magasságig érő gázfelhő magassága folyamatosan csökkent és nem mindenhol tartalmazott ugyanakkora mennyiségű szén-dioxidot. Az emberi szervezetre nézve halálos koncentráció körülbelül 10% körüli vagy afeletti, így azok a lakosok, akik ennél kevesebbet lélegeztek be, túlélték a történéseket, bár többen is voltak, akik a kórházban vesztették életüket tüdőgyulladás miatt. Azok, akik megfulladtak a magas szén-dioxid tartalmú levegőben, rendkívül gyorsan haltak meg, a helikopterről történt megfigyelések arra utaltak, hogy az emberek napi tevékenységük közben, egyik pillanatról a másikra estek össze a robbanás után. A túlélők különös tapasztalatait a záptojásszaggal és hirtelen rájuk törő meleggel kapcsolatban szintén a CO2 jelenlétével indokolták a kutatók, a szén-dioxid ugyanis magas, de nem halálos koncentrációban érzéki csalódást tud okozni, különösen szaglószervi hallucinációkat.

Mivel a tavak (akárcsak a limnikus kitörésre szintén hajlamos, afrikai Kivu-tó) továbbra is potenciális fenyegetést jelentenek a környékbeliekre nézve, a kameruni hatóságok tervet készítettek a vizek szén-dioxidtól való megtisztítására és a kétezres évek elején el is kezdődött a folyamatos, kontrollált "gáztalanítás" megvalósítása, aminek során állandó elvezető vezetékeket telepítettek a tavakban. A szakértők több ízben is kétségbe vonták a hatásosságát az akcióknak, mivel szerintük a beavatkozás a robbanás kiváltó okává válhat, azaz csak felgyorsítja a katasztrófát. Egy 2005-ös felmérés szerint azonban a projekt sikeres volt, mivel néhány év alatt 12-14%-kal csökkentette a CO2 koncentrációt, ami korábban elérte a 97%-ot. Egy 2020-as elemzés szerint a Nyos-tó 2019-re lényegében megtisztult a veszélyes mennyiségű szén-dioxidtól.

A VOA (Voice of America) News 2016-os beszámolója alapján a Nyos környékéről kitelepített és a tótól 25 kilométerre kialakított táborban élő lakosokat még harminc évvel a katasztrófa után sem engedték vissza a településre a tó veszélye miatt. A helyieket a kormány nem sokban támogatta, ezért szegénység és az alapvető infrastruktúrák hiánya nehezíti az életüket, a Fairplanet 2020-as jelentése szerint pedig még a táborukat is elpusztították a kibontakozó polgárháború miatt.

(Fotó: Peter Turnley/Louise Gubb/Getty Images)

A déli félteke legszennyezettebb városában a levegővétel is veszélyes Ausztrália szellemvárosát 2007-ben a térképről is letörölték és hivatalos figyelmeztetésben kérték a hatóságok, hogy senki ne menjen oda az azbesztveszély miatt, de az utazók még mindig látogatják.


Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Lassan már senkit sem lep meg, hogy egy intim segédeszköznek legalább olyan jól kell tudnia csatlakoznia a wifihez vagy egy telefonhoz, mint a viselőjéhez, használójához.
Így működik a magyar fejlesztésű üveg-, PET-palack- és aludoboz-visszaváltó guruló automata
Így működik a magyar fejlesztésű üveg-, PET-palack- és aludoboz-visszaváltó guruló automata
A nyártól már általánosan kötelező új visszagyűjtési rendszer részeként elmés azonosító-feldolgozó rendszerrel felszerelt furgonok gyűjtik be a dobozokat, palackokat a kisboltokból. Megnéztük, hogyan lapít, zúz és ad nyugtát egy ilyen autó.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.