A Fermi-paradoxont a híres fizikusról, Enrico Fermiről nevezték el, aki egy 1950-es beszélgetés során tette fel a kérdést, hogy egy ennyire hatalmas és idős univerzumban miért nem találtunk még intelligens életet. Azóta több választ is próbáltak adni a kozomosz ezenen “végtelen csendjére”, amelyek között kifejezetten horrorisztikus opciók is akadnak:

Sötét erdő teória – hátborzongató elmélet arról, hogy miért nem léptünk még kapcsolatba földönkívüli civilizációval A NASA vezetője úgy nyilatkozott, hogy az univerzum hatalmas, ám nem vagyunk benne egyedül. Egyelőre azonban még senkivel sem tudtunk kapcsolatot létesíteni – és akad rá egy ijesztő elmélet, hogy miért nem.

Egy közelmúltban megjelent tanulmány azonban egy másik választ jár körbe, ez az “állatkert hipotézis” – számol be róla az Interesting Engineering. Az állatkert hipotézis azt feltételezi, hogy a fejlett idegen civilizációk tudatosan kerülik a velünk való érintkezést, és inkább messziről figyelnek, mint teszik azt az állatkerti gondozók – a céljuk valószínűleg, hogy ne zavarják meg a természetes evolúciónk és a fejlődésünk.

Magát a koncepciót eredetileg John A. Ball, egy ismert rádiócsillagász javasolta 1973-ban. Ball szerint a földönkívüliek a sci-fi művekben, például a Star Trekben elképzelt interferencia-irányelvhez hasonló megfontolás mentén szándékosan figyelmen kívül hagynak minket, hogy elkerüljék a kulturális szennyezést vagy társadalmi fejlődésünk megzavarását.

Nemrég pedig Ian A. Crawford és Dirk Schulze-Makuch professzorok számos intézmény hozzájárulásával jártak körül e hipotézist, különösen annak összefüggésében, hogy a kiterjedt SETI programok ellenére sem találtunk földönkívüli civilizációkra utaló jeleket legyen szó biológiai vagy technológiai szignatúrákról.

A publikáció több nézőpontot tárgyal, beleértve a Hart-Tipler sejtést. A Frank J. Tipler és Michael Hart amerikai fizikusok által felvetett elmélet szerint az, hogy még nem észleltünk idegen intelligenciát, arra utalhat, hogy tényleg nincsenek fejlett idegen civilizációk. Mindez két fő állításon nyugszik:

• Technológiai civilizációk hiánya: eszerint a technológiai civilizációk rendkívül ritkák, vagy egyáltalán nem léteznek a Földön kívül. Ennek oka lehet az, hogy az élet, vagy az életből intelligens élet kialakulása olyan rendkívül ritka esemény, amely talán csak egyszer történt meg az univerzumban, de ok lehet az is, hogy a civilizációk életciklusa túlságosan rövid ahhoz, hogy észrevegyük őket.
• Interstelláris utazás és kommunikáció korlátai: a sejtés azt is feltételezi, hogy még ha fejlett civilizációk léteznének is valahol az univerzumban, az interstelláris utazás és kommunikáció technológiai és fizikai korlátai miatt nem lennének képesek kapcsolatot létesíteni más civilizációkkal. Az űr hatalmas méretei és az utazás magas költségei (energiát, időt, technológiát, nyersanyagot és minden egyebet tekintve) olyan hatalmasak, hogy akadályozzák a különböző civilizációk közötti interakciót.

A mostani kutatás figyelembe vette a Nagy Szűrő koncepcióját is, amelyről lentebb mi is írtunk:

A nagy szűrő – avagy miért jelezné az emberiség nagyon közeli végzetét, ha letűnt élet nyomára akadnánk a Marson Ha holnap, a jövő hónapban, vagy akár pár év múlva a NASA bejelentené, hogy bármiféle idegen élet nyomára bukkant a vörös bolygón, az a Nagy Szűrű teória alapján fajunk számára a közelgő véget jelezné.

Ha azonban ezek a magyarázatok mégsem elegendőek, akkor a szerzők szerint az állatkert hipotézis is életképes elmélet lehet: tehát ebben az esetben tényleg elképzelhető, hogy a földönkívüliek esetleg aktívan eltitkolják előlünk a jelenlétüket.

Crawford professzor a Universe Today-nek adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy vagy valóban nem léteznek földönkívüli civilizációk a mi megfigyelőképességünkön belül, vagy szándékosan bujkálnak előlünk. A másik szerző Schulze-Makuch pedig a közelmúlt UFO/UAP-jelentéseire hivatkozik – szerinte ugyanis az állatkert hipotézis megmagyarázhatja az azonosítatlan légi jelenségeket. Schulze-Makuch valószínűtlennek tartja azt is, hogy az ember az egyetlen fejlett életforma a hatalmas univerzumban.

A szerzők szerint ezen esetleges aktív rejtőzködés ellenére a földönkívüli intelligencia felfedezésére irányuló törekvést nem szabad abbahagyni, és a SETI folyamatos, sőt fokozott erőfeszítéseit, a techno-szignatúrák keresését, valamint a fejett technológiák, például a James Webb Űrteleszkóp alkalmazását szorgalmazzák az exobolygók biológiai szignatúráinak a kimutatására. Schulze-Makuch optimistán azt jósolja, hogy az elkövetkező 15 évben a technológiai fejlesztések végre bizonyítékot szolgáltathatnak a földönkívüli életre, még akkor is, ha az “állatkerti gondozóink” igyekeznek észrevétlenek maradni.

Akadnak egyéb kutatások is – például Duncan Forgan szimuláción alapuló tanulmánya az idegen civilizációk közötti lehetséges galaktikus szerződésekről, amelyek célja a miénkhez hasonló primitív társadalmak védelme, az intelligens élet szempontjából összetett csillagközi tájképre utalnak. Ezek a modellek vagy több galaktikus csoport létezését feltételezik, vagy egyetlen, hatalmas “galaktikus klub"”létezését, amely a hosszú élettartamon és a civilizációk közötti kommunikáción alapul, de mindkét lehetőség az állatkert hipotézishez hasonló elvet feltételez, mivel a cél, hogy megőrizzék a galaxison belüli feltörekvő társadalmak önálló fejlődési útját.

(Kép: Pixabay/95C)