A kutatás legnagyobb eredménye, hogy sikerült elkülöníteni kétféle, az agyban megjelenő jelet: az egyik befolyásolja a cselekvést és a viselkedést, a másik pedig nem. Ez így leírva talán egyszerűen hangzik, de a háttérben algoritmusok számítják ki komplex matematikai műveletek segítségével, hogy melyik jel mely funkcióért felelős. Ahogy Hamid Krim, a program vezetője nyilatkozott: nem egyszerűen csak mérik jeleket, hanem értelmezik őket.
Mindez mire lehet jó? A határ a csillagos ég. Ilyen módon például befolyásolhatóvá válik a katonák viselkedése, például a saját testi épségük védelmében. Vagyis a gép különböző korrekciós mechanizmusokra veheti rá a katonát, mielőtt még baj történne. Példaként azt hozták fel, hogy a stressz és a kimerültség agyi jelként már azelőtt érzékelhető, hogy valaki ezeket a hatásokat ténylegesen is érezné magán. Vagyis ebben az esetben a számítógép figyelmeztetheti a harcost, hogy ideje pihenőt fújni, így elkerülhető, hogy fáradtan és kimerülten a katona hibát kövessen el.
A másik lehetőség a végtelenből a néma kommunikáció. Vagyis egyfajta gondolatátvitel a számítógép segítségével. Tehát a katona némán kommunikál a számítógépével, majd az eszköz kapcsolatba lép a másik katona számítógépével, amely agyi jelekre fordítja a beérkező adatokat. Ezek mellett pedig számtalan, akár nem feltétlen üdvös felhasználási mód is felmerülhet természetesen – de ez utóbbiakról kevéssé meglepő módon nem esett szó.
A kutatás egyébként úgy zajlott, hogy folyamatosan vizsgálták egy majom agyi tevékenységét, amely állat újra és újra egy labda után nyúlt, és ennek segítségével sikerült az említett jeleket elkülöníteni. Hamid Krim szerint ugyanakkor az emberi agy-gép közötti, a harctéren is bevethető kommunikációs technológiától még évtizedek választanak el minket. Ugyanakkor az első lépés megtörtént: el tudjuk olvasni a jeleket. Azonban még nem értjük azokat, tehát ez a további kutatások célja. Majd amikor képesek vagyunk a jelek értelmezésére, azokat kisebb, elemi egységekre kell bontanunk, hogy mi magunk is új jeleket tudjunk alkotni. Tehát az egész úgy működik lényegében, mint a nyelvtanulás. Megtanuljuk ezt a nyelvet, és közben megtanítjuk egy számítógépnek is, hogy miként kell közvetlen az agyunkkal kommunikálnia. És igazán ez utóbbi a kutatás tényleges célja.
(Címlapkép/nyitókép: Flickr/U.S. Department of Defense Current Photos)