Az amerikaiak kifejlesztették az űrtollat, míg az oroszok ceruzát használtak – mi igaz ebből?

2020 / 09 / 29 / Felkai Ádám
Az amerikaiak kifejlesztették az űrtollat, míg az oroszok ceruzát használtak – mi igaz ebből?
Mindenki ismeri a sztorit: az emberiség feljutott a csillagok közé, ahol rájött, nem működnek a Földön használt tollak. Az amerikaiak ezután óriási összegekből kifejlesztették az űrtollat, a szovjetek pedig ceruzát használtak. Ám mi igaz az egészből? Elöljáróban annyit elárulhatunk, hogy az amerikai űrtoll valóban létezik.

A történet két dolog miatt lehet népszerű. Egyrészt ott az igaznak tűnő felismerés, hogy nahát az űrben tényleg minden nagyon más, még a toll sem működik, másrészt a keleti józan paraszti észt állítja szembe a nyugati bürokráciába fulladt gazdagsággal. Most következne az, hogy de viszont az egész történet nem igaz, pusztán csak városi legenda satöbbi. Valójában azonban akadnak benne igaz részek, és amin az egész alapszik, az egy nagyon is létező felháborodás volt az űrkorszak hajnalán.

Kezdjük a tényekkel: a golyóstoll valóban nem használható a világűrben, ugyanakkor a ceruzára, mint kézenfekvő megoldásra nem kizárólag a szovjetek jöttek rá. Kezdetben ugyanis mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok űrhajósai ezt az íróeszközt használták. Akkor mi volt a gond? Amerikai részről a következő: 1965-ben a NASA 34 mechanikus ceruzát rendelt a Tycam Engineering Manufacturing vállalattól. A ceruzákért 4382 dollárt fizetett, tehát körülbelül 130 dollárért vásároltak egy darabot. Amint az árak ismertté váltak a szélesebb közönség előtt, kitört az össznépi felháborodás. Ekkor kezdett a NASA olcsóbb megoldás után nézni.

Ceruzával írni az űrben viszont úgy általában sem a legjobb ötlet. A ceruza hegye ugyanis letörhetett, és ha a zéró gravitációban elkezdett a hegy keringeni, az tönkretehette volna a gépeket, valamint az asztronauták is belelégezhették volna. Az elektronikába bekeringő grafitpor szintén az eszközök meghibásodását okozhatja.  Ráadásul a ceruzáról lepergő forgács gyúlékony is. Az pedig az Apollo 1 tragédiájakor kiderült, hogy mi történik ha valami belobban egy zárt kabinban, ahol ráadásul igen magas az oxigén koncentrációja. (Hozzá kell tenni, az ilyesmit már azelőtt is komolyan szabályozták, de miután három asztronauta is életét vesztette, ezt az addigiaknál is szigorúbban tartatták be.)

Ekkor jött képbe a híres golyóstoll cég, Paul C. Fisher vállalata a Fisher Pen Company. A cég a beszámolók szerint 1 000 000 dollárt fektetett be az űrtoll kifejlesztésébe. A legendától eltérően azonban ez nem közpénzből származott, a Fisher Pen saját maga finanszírozta a teljes kutatás-fejlesztést. A tollra 1965-ben jegyezték be a szabadalmat. Az űrtoll pedig egyedülálló a maga nemében: fejjel lefelé tartva is működik, hidegben vagy melegben sem mondja fel a szolgálatot: 10 Celsius-fok és 200 Celsius-fok közt használható marad. Sőt víz alatt (vagy egyéb folyadékokban) is működik. Ha nagyon nagy a meleg, a tinta színe kékről zöldre vált, de mindössze ennyi történik.

Miként képes minderre ez a toll? A Fisher cég termékében a tinta nem a gravitáció hatására kerül a golyóra, hanem a tintapatronban nagynyomású nitrogén préseli a toll hegyére. Maga a tinta is különleges: egész addig zselé állapotú marad, amíg a hegyben a golyó el nem kezd forogni – ekkor vesz csak fel folyékony halmazállapotot. A nitrogénnek köszönhetően ráadásul a tinta nem keveredhet oxigénnel sem, így sem párolgásra, sem oxidációra nem kerülhet sor.

A vállalat még 1965-ben, a szabadalmazás évében felajánlotta a tollat a NASA-nak. Az űrhivatal kezdetben nem volt túl lelkes, elsősorban épp a túlárazott ceruzák miatt kitört botrány okán. Ám amint komolyan nekiálltak tesztelni az eszközt, úgy döntöttek, hogy mostantól ezt fogják használni. A tollat 1967-től kezdve használja az űrhivatal. A NASA 1968-ban 2,39 dollárt fizetett egy tollért, ami kedvezményes ár volt, mert hivatalosan csak 40 százalékkal drágábban, 3,98 dollárért lehetett beszerezni ezt az eszközt. A toll innentől végigkísérte az Apollo-programot, és nem csak írni lehetett vele, de Neil Armstrong és Buzz Aldrin asztronauták életét is megmentette a Holdra szálláskor, ahogy arról korábban már írtunk.

Már csak egy kérdés maradt hátra: mi a helyzet a szovjet ceruzákkal? A Szovjetunió 1969-ben rendelt először űrtollat a Fisher Pen Company-tól, és a 40 százalékos kedvezményt a NASA-hoz hasonlóan ők is megkapták. Azóta pedig mind az amerikai asztronauták, mind az orosz kozmonauták ezzel írnak odafent. A Fisher űrtolla pedig egész termékcsaláddá nőtte ki magát, amit akár mi is megvásárolhatunk Magyarországon. Egy sima Fisher Space Pen 12 000 forint környékén kapható itthon, de a prémium kategóriás tollakért akár 50 000 forint körüli összeget is elkérhetnek.

(Borítókép: Flickr/atomicjeep)


Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Lassan már senkit sem lep meg, hogy egy intim segédeszköznek legalább olyan jól kell tudnia csatlakoznia a wifihez vagy egy telefonhoz, mint a viselőjéhez, használójához.
Toyota lakóbuszban élnek majd az Artemis űrhajósai a Holdon
Toyota lakóbuszban élnek majd az Artemis űrhajósai a Holdon
A Habitable Mobility Platform segítségével az asztronauták akár egy hónapot is eltölthetnek majd egyhuzamban az égitesten.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.