Néhány éve, amikor biztonsági kamerákra gondoltunk, akkor az épületek szélére eszkábált, hosszúkás eszközök jutottak az eszünkbe, amelyeknek a kásás, fekete-fehér képét egy, az álom és az ébrenlét határán dülöngélő biztonsági őr vizsgálja, ha épp nem a meccset nézi a monitor mellett lévő tévén.

Mára rengeteg kamera nem a helyi hálózatra, hanem az internetre van kötve - és ez nem csak azt vonja maga után, hogy az a bizonyos biztonsági őr ülhet, alhat bárhol máshol. Mi magunk is fel tudunk szerelni otthon kamerákat, amiket a munkahelyünkről vagy a kocsiból figyelünk, sőt, a kameraképeket feldolgozó szerverek abban is segítenek, hogy felismerjék, ismerős ácsorog-e a kapu előtt. De mint mindennek, ennek is megvan az árnyoldala: a Fortune már tavaly beszámolt arról, hogy Kínában olyan megfigyelőrendszer épül, amely 1,4 millárd embert képes felismerni pillanatok alatt - a kormány állítása szerint azért, hogy gyorsabban megtalálják a szökevényeket és az eltűnt személyeket.

"Ez az év jelentős volt abból a szempontból, hogy a technológia mekkorát fejlődött, emellett sok közösség ráébredt arra, hogy ez egy olyan terület, amellyel foglalkozniuk kell. Itt, San Franciscóban a törvényhozók belátták, hogy az arcfelismerés annyira veszélyes, hogy úgy, ahogy van, be kell tiltani"

- mondta el a Rakéta kérdésére Nash Sheard, az EFF közösségszervezési vezetője. A Kaliforniai város volt az első, amely megtiltotta, hogy a rendőrök és egyéb szervek arcfelismerő technológiát haszáljanak. Jelzésértékű, hogy pont ott, a Szilícium Völgy mellett, rengeteg technológiai vállalat otthonában született meg az első ilyen döntés. Persze az ottani viták során is felmerült, hogy

létezik-e etikus és praktikus felhasználása az arcfelismerésnek?

"Szerintem nem. A rendőrség gyakran érvel azzal, hogy például gyermekrablási ügyekben használnák a technológiát. De elég az olyan törvényekre gondolnunk, amelyek bírósági engedélyhez kötik, hogy valakinek átkutathassák a házát. Ezekkel szemben is ott az érv, hogy ha a rendőrség szabadon bemehetne minden házba, kipakoltathatna minden zsebet, akkor talán megoldanának valami nagy bűntényt. De a társadalom úgy döntött, hogy kellenek szabályok, hogy megvédjék a polgárok alapvető szabadságjogait, miközben az emberek biztonságát is szem előtt tartják. Az arcfelismerés esetében a veszélyek annyira jelentősek, hogy nincs az az elméleti előny, ami ellensúlyozná azokat." - így Nash Sheard.

De mik ezek a veszélyek pontosan?

"Egyrészt, ha nincs lehetőséged arra, hogy egy bizonyos fokig anonim módon ossz meg gondolatokat másokkal, látogass el helyekre, vagy ápolj személyes kapcsolatokat, anélkül, hogy egy hatóság állandó felügyelete alatt állnál, az súlyosan korlátozza az emberek közti véleménycserét. Az egyik legjobb példa, ahogy a New Yorki rendőrség megfigyelte a muszlim közösségeket szeptember 11. után. Több kutatás bizonyította, hogy azok a csoportok, amelyeket ennyire szorosan figyelnek, elkezdenek öncenzúrát gyakorolni. Hol találkoznak, min gondolkoznak. És nem csak politikai kérdésekben."

"Ha nem lehet szabadon gondolatokat megosztani és közösségeket alkotni anélkül, hogy félnénk a következményektől, az ártalmas a kisközösségeknek, de az egész világnak is.

Meg kell tudnunk osztani gondolatokat, amelyek eltérnek a megszokottól.

Egy ponton minden, mára megszokott ötlet eltért a normától. Például a királyság tűnt a legjobb társadalmi létformának. Aztán valaki azt mondta, hogy talán mégsem. Az LGBTQ közösségek, a különböző bőrszínű emberek közti szerelem mind eltértek a normától."

“Ma ugyan nem gátolunk meg embereket abban, hogy bizonyos dolgokat tegyenek, például elmenjenek a gyülekezetükbe vagy LGBTQ központokba, de ha ott a megtorlástól való félelem, akkor elkezdhetnek öncenzúrát gyakorolni."

“Másrészt, ha ellopják a személyidet vagy kiderül a hitelkártyaszámod, tudsz kapni egy újat. Új arcot szerezni sokkal nehezebb.

Amerikában a belső biztonságért felelős minisztériumtól és a határőrségtől is szivárogtak ki rendszámtábla adatok, arcfelismerési adatok. Utóbbit lehetetlen orvosolni.” Júniusban az amerikai határőrség nyilvánosságra hozta, hogy “kevesebb mint 100.000”, az Egyesült Államokba ki- és belépő személy fényképei jutottak rossz kezekbe egy cybertámadás következtében. És, ahogy a jogvédők érvelnek, mivel teljesen biztonságos adatbázisok nem léteznek, ezért ennyire szenzitív, a személyünkhöz ennyire kötődő és gyakorlatilag megváltoztathatatlan adatokat tárolni önmagában veszélyes.

"Ahogy a mondás tartja: akik az alapvető jogaikat feláldoznák a biztonságukért cserébe, azok mindkettőt elveszítik és egyiket se érdemlik meg." - fogalmazott Sheard.