A minap meghívást kaptunk egy online konferenciára, ahol a Commsignia nevű magyar startup vezetője beszélt arról, miről beszélgetnek egymással az autók menet közben. Aztán pedig jött egy másik meghívás: online sajttáj ugyanerről, csak a Magyar Közút prezentálásában. Hát tényleg ennyire itt volna már a közlekedési Nagy Testvér, aki mindent lát, mindenre figyel és mindenkit mindenről tájékoztat, ami kell a biztonságos közlekedéshez?
Elviekben már igen. Az 5G technológia szélessávú adatátviteli környezetében már nincs technológiai akadálya annak, hogy az autók, a közlekedési lámpák, a gyalogosok(!), a hatóságok és bármi más folyamatosan információkat osszon meg és fogadjon. Az adatforgalomra vonatkozó szabványok kifejlesztésében pedig széleskörű együttműködés van az autógyártók, az autóipari háttérfejlesztők, az útkezelők, a mobilszolgáltatók között.
A járművek és a forgalom más szereplői közti kommunikáció lehet közvetlen és lehet hálózaton keresztülfuttatott is - vagy ezek keveréke. Ha például egy autó menetstabilizálója észleli, hogy a kerék jégfoltra futott, erről a környezetében lévő más autóka közvetlenül figyelmeztetheti, de a GPS-adatot és a veszély jellegét mobilneten egy központi feldolgozón keresztül a járművek által használt navigációs rendszerekhez is eljuttathatja. Így pedig minden jármű megkapja a figyelmeztetést a problémára, ami csak arra jár.
De mi szükség minderre?
Hiszen már itt vannak az önvezető autók, akik mindent látnak, érzékelnek és mindenre fel tudnak készülni saját maguk, a környezettel való kommunikáció nélkül is.
Két válasz is van erre a kérdésre. Egyrészt nincs olyan szenzorrendszer, se emberi, se gépi, amely tökéletesen el tudná mérni a környezetét. Ha a közlekedés résztvevői kommunikálnak egymással, akkor tulajdonképpen mindenki mindenki más szenzorait is használhatja, amivel jelentősen javul a biztonság és közel nullára csökken a veszély.
Másrészt pedig a közlekedés globálisan egyre inkább sűrűsödik. A forgalomszervezés pedig sokkal jobban működik, ha folyamatos az információáramlás a résztvevők között.
Mit is jelenthet mindez a gyakorlatban?
Az érkező mentőautó zöldet kér magának a kereszteződésben. A lámpa megadja a zöldet és jelzi az ott lévő járműveknek, hogy váltás van, ők pirosra készüljenek. A messenger-chatbe merülő, fejhallgatóból zenét hallgató figyelmetlen gyalogos, már pont a mentőautó elé lépne, amikor a mobilja figyelmezteti a gyalogost, de rögtön a mentőautót is, hogy ütközési pályán vannak - a mentőautó pedig felkészül az automatikus vészfékezésre, sőt: figyelmezteti a mögötte jövő autó elektronikáját is, hogy vészfékezni fog!
És mindez nem a jövő, hanem a valóság - a mi valóságunk is. Magyarországon a Zalazone tesztpályán abszolut up-to-date fejlesztéseket tesztelnek a V2V (vehicle-to-vehicle, járművek közti) vagy V2X, (vehicle-to-X, car-to-X, járművek és egyebek közti) kommunikáción dolgozó cégek és felhasználók. A Magyar Közút pedig már jó ideje telepíti is a legújabb autók számára már használható, "megérthető" eszközöket.
Egyes autópályaszakaszokon az úton folyó munkák biztosítása céljából már 2015. óta használnak kísérleti eszközöket az úton dolgozó kollégáik életének megóvása érdekében. Győrben pedig hamarosan szolgálatba áll az első autókkal kommunikáló okos lámpa. Ezt pedig egy erre alkalmas kocsival heteken belül ki is próbáljuk, bemutatjuk!
Apropó erre alkalmas kocsi: pillanatnyilag a Volkswagen Golf VIII-as modell az egyetlen (tudomásunk szerint), ami képes az Európában legjobban terjedő V2X-kommunikációs szabvány használatára. Viszont az utakon, különösen a mi útjainkon nem csak vadonatúj autók futnak. De az idősebb autóval járók is csatlakozhatnak az új kommunikációs rendszerekhez, hiszen legalább egy mobiltelefon általában ezekben is van, a fontos üzenetek pedig, ha nem is közvetlenül a kocsi elektronikájához, de a sofőrjéhez egy mobilappon keresztül könnyen eljuttathatók!