Noha az Innopresso nevű cég találmányának komplett felülete érintésérzékeny, ennek ellenére bármikor lenyomhatjuk rajta a klasszikus gombokat is. Lényege ugyanis nem ebben rejlik, sokkal inkább, hogy ne kelljen levennünk róla a kezünket az egér miatt. Ezzel egyrészt időt spórolunk, másrészt kíméljük ízületeinket. Érdekesség, hogy a fejlesztők saját tapasztalataik alapján kiszámolták, hogy
a billentyűzet és az egér közötti váltással töltött időből a tényleges gépelés csak hatvan százalék, vagyis állításuk szerint a hibrid klaviatúra egy év alatt akár ötven-száz óra egerezést megspórolhat nekünk.
Az eszköz nagyon vékony, csupán hét és fél milliméter, súlya alig negyed kilogramm, vezeték nélkül működtethető, és szinte bármilyen táskában könnyen elfér. Persze egy kütyü sem lehet mentes a hibáktól, a Mokiboé alighanem méretéből adódik, mivel a betűk és a funkciógombok között minimális hely van, ezért csak óvatosan lehet nyomkodni. A felső sorába ellenben olyan gyorsbillentyűk kerültek, amelyek segítik a Bluetooth-szal hozzá csatlakoztatott eszközök közötti váltást, egy LED-lámpa pedig jelzi, hogy éppen melyiket használjuk.
De válasszuk bármelyiket, nyolcvan beépített érzékelőszenzor biztosítja számunkra, hogy a billentyűzet felületét két ujjal érintőpárnaként is használhassuk.
A Mokibo tízféle nyelvhez leosztott betű- és karakterkészlettel, száztizenkét dollártól kapható, speciális tokja pedig bordázatánál fogva összehajtogatható (tablethez háttámlaként), de akár meg is dönthetjük vele a billentyűzetet, így a csuklónknak sem ártunk.
Bizony sok víz lefolyt a Dunán, amióta a számítástechnikai területén úttörőnek számító Doug Engelbart amerikai feltaláló az 1960-as években kifejlesztette az akkor még fa házas, két fém keréken gördülő egeret. Engelbart, aki egyébként egy kaliforniai kutatóintézetben dolgozott az email, a szövegszerkesztő és a videokonferencia korai változatain is, 2013-ban, nyolcvannyolc éves korában elhunyt, öröksége azonban mindörökre velünk marad. Vagy mégsem? Egyes szakértők szerint ugyanis az egér napjai meg vannak számlálva, mivel az ember és a gép egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Gondoljunk csak bele; a világ fejlesztői már javában dolgoznak az agyhullámokkal működtethető számítógépeken, az arcfelismerés pedig manapság már egyáltalán nem okoz problémát.
(Fotó: Indiegogo)