Brazília déli lankáin biotechnológiai áttörés legel: egy barna tehén, amely tehénhez képest szokatlan mód képes humán inzulint termelni a tejével együtt. A tehén az Illinois Urbana-Champaign Egyetem és az Universidade de São Paulo közötti együttműködés eredménye, amely az inzulingyártás forradalmává is érhet. És hogy ez miért jó? Mert nem csak a globális gyógyszerhiányt mérsékelheti, de a cukorbetegeket nyomasztó gyógyszerezési költségeket is.

Matt Wheeler, az Illinoisi Egyetem Állattudományi Tanszékének professzora és a Biotechnology Journalban megjelent tanulmány vezető szerzője szerint az emlőmirigy az egyik leghatékonyabb természetes fehérjegyár a világon. Ezt a gyárat pedig most úgy programozták be, hogy a humán betegellátás egyik kulcsfontosságú fehérjéjét kezdje el termelni, magyarán az inzulint.

Az inzulin alapvetően egy fehérje, és egy létfontosságú peptidhormon, amelyet a hasnyálmirigy béta sejtjei termelnek. Szerepe kulcsfontosságú a szervezet anyagcseréjében: segít szabályozni a vér glükózszintjét (vércukorszintet) azáltal, hogy elősegíti a glükóz sejtekbe való bejutását, ahol azt energiaforrásként használják fel, vagy tárolásra kerül glikogén formájában. Az inzulin tehát lehetővé teszi a sejtek számára, hogy felvegyék a vérből a glükózt, csökkentve ezzel annak szintjét a vérben.

Az inzulin hiánya vagy hatékonyságának csökkenése esetén a cukor nem tud bejutni a sejtekbe, és a vérben marad, ami magas vércukorszintet eredményez. Ez az állapot, vagyis közismerten a cukorbetegség, komoly egészségügyi problémákat okozhat, mint például szívbetegségek, látásromlás, veseelégtelenség és idegkárosodás. A cukorbetegség kezelésében épp ezért gyakran alkalmaznak inzulinpótlást, mivel ez segít a betegeknek a vércukorszintjük szabályozásában, megelőzve vagy kezelve a cukorbetegség említett szövődményeit.

Wheeler és csapata brazil kollégáival együtt sikeresen integrálta a proinzulint kódoló emberi DNS egy szegmensét tehénembriókba. Mindennek eredménye pedig egy “transzgénikus borjú” megszületése lett, amely specifikusan képes humán inzulint expresszálni az emlőszövetében.

Az innováció eltér a régebbi géntechnológiai gyakorlattól azáltal, hogy biztosítja a célzott DNS-expressziót, így elkerülhető a humán inzulin jelenléte a tehén véráramában vagy más szöveteiben.

Az eredmények alapján még a korlátozott termelés is jelentősen befolyásolhatja az inzulin elérhetőségét. További fejlesztéssel és hatósági jóváhagyással pedig ez a módszer hatékonyságában és költséghatékonyságában felülmúlhatja a jelenlegi inzulingyártási technikákat, amelyek transzgénikus élesztőkre és baktériumokra támaszkodnak.

A kutatócsoport olyan jövőt képzel el, ahol az ilyen transzgénikus tehenek egy szerény csordája képes kielégíteni a nemzeti szintű, sőt akár a globális inzulinszükségletet anélkül, hogy ehhez speciális infrastruktúrára lenne szükség – hiszen mindehhez elég a tejipar már kialakult szakértelmére építeni.

(A cikkhez használt kép illusztráció, a forrása: Pixabay/ulleo)