A hivatalos nevén IC 2944 és az IC 2948 csillagködökből álló égi formációt gyakran Futó Csirke csillagködnek nevezik, mivel a csillagok és a csillagközi por struktúrája bizonyos szemszögből nézve szárnyast formál, bár nem egyértelmű, hogy melyik a csirke feje és melyik a hátsó része. Általában a madár szemének a formáció egyik fényes csillagát, a Lambda Centaurit tartják és erről a csillagról kapta a terület a másik nevét, a Lambda Centauri csillagködöt is. Éder István, a Magyar Asztrofotósok Egyesületének egyik alapító tagja a nebula leírásában arra utal, hogy a csirke csőre a Lambda Centauritól jobbra található a képeken, a testet pedig a csillag alatti köd képviseli. Egy lehetséges megoldást a Millennium Astronomy Twitteren megosztott ábrázolása (a harmadik képen) mutat.

The Running Chicken Nebula hosts many potential sites for the gravitational condensation of new stars, 6K LYs away. pic.twitter.com/Bj9TmLq2kb

— Millennium Astronomy (@astromillennium) April 5, 2016

Az Európai Déli Obszervatórium teleszkópjával, a VST-vel (VLT Survey Telescope) most a korábbiaknál részletesebb felvételeket sikerült készíteni a nebuláról, amelyet az intenzív sugárzás következtében fénylő hidrogéngáz miatt jelenítenek meg vörösen a publikált képek, de ahogy jól látható, jóval ragyogóbb és sötétebb régiók is találhatóak a ködben. A nebula alapvetően egy csillagbölcső, ahol rengeteg új csillag születik erős ultraibolya sugárzást kibocsátva, egyes részeken azonban az úgynevezett Bok-globulák egészen sűrű gáz-, és porfelhői elnyelik ezt a sugárzást, így a globulák környéke sötétnek látszik a képeken.

A Bok-globulák alapvetően csillagkeletkezési helyszínek, de az ESO leírása szerint az IC 2944-ben lévő Thackeray globulák valószínűleg erodálnak és megsemmisülnek, mielőtt az összeomlásuk után csillagokat tudnának kialakítani.

Az ESO felvételeit a VST teleszkóp OmegaCAM kamerájával készítették el és a mozaikot számos képből fűzték össze, amelyeket más-más filter használatával rögzítettek. Az ehhez hasonló részletes megfigyelésekkel a kutatók a csillagbölcsők működését tudják közelebbről feltérképezni. A Futó Csirke már korábban is felbukkant más teleszkópok képein: az MPG/ESO távcső 2011-ben kapta lencsevégre és a Thackeray globulák a Hubble képein is megjelentek 2002-ben.

(Fotó: ESO, NASA/ESA/STScI/Aura, ESO/VPHAS/CASU)

A régmúlt kozmikus délidő rejtelmeibe nyújt betekintést a Tarantula-csillagköd A James Webb Űrteleszkóp infravörös szemein át látható, milyen lehetett az univerzum tízmilliárd évvel ezelőtt.