A Surrey Egyetem tudósai kifejlesztettek egy biobevonatot, a Green Living Paint-et (Zöld Élő Festéket), amely a sivatagban élő Chroococcidiopsis cubana baktériumot tartalmazza. Ez a baktérium gyenge fényviszonyok között is képes a fotoszintézisre: tehát elnyeli a CO2-t és oxigént bocsát ki.

A festék 1 gramm biomassza/0,4 gramm O2 sebesség mellett termel oxigént folyamatosan minden nap, és elnyeli a CO2-t is, így nem csak a Marson válhat be, de a Földön is klímavédelmi célzattal.

A Chroococcidiopsis cubana egy sivatagban élő baktérium, amely segítségével a tudósok olyan biobevonatot hoztak létre, amely lehetővé teheti az emberi telepek létrehozását a Marson, nem mellesleg pedig a földi környezeti kihívásokra is megoldást jelenthet. Az említett baktérium legfontosabb előnye, hogy zord környezetben, például sivatagokban, sőt akár a mély barlangok gyenge fényviszonyai közt is eléldegél, és a szén-dioxidot (CO2) szerves vegyületekké alakítja, miközben oxigént bocsát ki. Mint Suzie Hingley-Wilson, a Surrey Egyetem bakteriológusa fogalmazott:

„A mechanikailag robusztus, használatra kész biobevonatok vagy ”élő festékek" segíthetnek megfelelni ezeknek a (klímaváltozással kapcsolatos – a szerk.) kihívásoknak azáltal, hogy csökkentik a vízfogyasztást a jellemzően vízigényes bioreaktor alapú folyamatokban.”

A kihívás egy tartós és porózus biobevonat mátrix kialakításában rejlett, amely lehetővé tette a hidratálást és a sejtszállítást, miközben a baktériumok biztonságát is őrizte. A kutatók ezt úgy érték el, hogy latexet kevertek nanoagyag részecskékkel, így a baktériumokat biztonságos kapszulákkal körülvéve ültették a bevonatba. Az így kapott festék figyelemre méltó teljesítményt mutatott, naponta akár 0,4 gramm oxigént bocsátott ki biomassza grammonként egy hónapon át egyenletes teljesítmény mellett. Mint a fentiekből leszűrhető, a Green Living Paint amellett, hogy oxigént termel és szén-dioxidot von ki a légkörből, még a vízfogyasztást is csökkentheti adott esetben.

Önmagában bár a Green Living Paint nem tudja egy marsi élőhely teljes oxigénigényét kielégíteni, de a segítségével jelentősen csökkenthető a külsőleg a planétára szállított oxigén mennyisége. A Perseverance marsjáró egyik tesztkészüléke, a MOXIE egyébként már sikeresen termelt oxigént a vörös bolygón – ez az eszköz nem baktériumot használ, hanem elektromosság segítségével állít elő a légköri CO2-ből (amely a Marson nagyon magas koncentrációban található) oxigént:

Teljes siker a MOXIE – vagyis a Mars légköréből lehetséges tiszta oxigént előállítani A Perseverance marsjáróba szerelt eszköz még a fejlesztőinek a reményeit is meghaladta: vagyis lehetséges légzésre alkalmas, valamint üzemanyagként is felhasználható oxigént előállítani a marsi légkörből. Ha egy nap asztronautákat küldünk a Vörös Bolygóra, akkor ez nagyrészt a MOXIE miatt lesz lehetséges.

Mivel pedig a Chroococcidiopsis cubana jól bírja a szélsőséges körülményeket is, ezért ennyire ígéretes jelölt a kolóniák oxigén ellátására.

Persze sokak szerint a marsi álmok kergetése helyett először nem ártana a saját portánkon rendet rakni, ami alatt aktuálisan az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését és a vízhiány csökkentését értik. Azonban mint arra már kitértünk, az élő baktériumok bevonatokba és festékekbe történő beépítésével a vízigényes folyamatok is fenntarthatóbbá tehetők a bolygónkon.

(Kép: Pixabay/a_scarcy)