Edgar Allan Poe alighanem az amerikai irodalom egyik legelvontabb alakja, noha fantáziája kétségkívül egy kiapaszthatatlan kúthoz hasonlít. A költő a légballonos hír megjelenése előtt nem sokkal kezdett új életet New York-ban, újságírói karrierjének beindítására pedig úgy döntött, bombasztikus sztorit kreál, amiért a főszerkesztők biztosan két kézzel kapnak majd utána.
A hőlégballonos repülés Jolly Joker témának számított, hiszen az lényegében a Montgolier-fivérek első repülése óta (1783) lázban tartotta a népet. Nem véletlenül, hiszen eleinte csak apróbb termetű háztáji állatok röptetésével kísérleteztek, hamarosan azonban tizenhatodik Lajos király úgy gondolta, miért nem 'csinálnak' önkéntes tesztalanyokat a börtöntöltelékekből? Végül aztán egy vállalkozó szellemű orvospár, bizonyos Jean-François Pilâtre de Rozier és François d'Arlandes márki vállalkozott a küldetésre. Bár a kísérlet sikeres volt, Rozier-nek repülés iránti szenvedélye lett a veszte, ugyanis ő az első légi balesetben elhunyt személy. Rozier megpróbálta hőlégballonnal átszelni a La Manche csatornát 1785-ben, de a művelet sikerére 1830-ig várni kellett. 1844-ben a cél ugyan valóban az Atlanti-óceánt átrepülése volt, ám ez 1978-ig senkinek sem sikerült.
Mondanunk sem kell, a hőlégballonos kísérletek népes olvasótábort vonzottak, mindez azonban együtt járt az álhírek megjelenésével. 1835-ben például Richard Adams Locke kerekített izgalmas történetet John Herschelről, aki hőlégballonjával a Holdig repült és vissza.
A hatáskeltés érdekében a cikk ráadásul egy neves szaklapra, az Edinburgh Journal of Science-re is hivatkozott, és olyan megfigyeléseket idézett, miszerint a Holdon nyüzsögnek a természetfeletti élőlények.
A kamutanulmányt a New York Sun is átvette, és több napon keresztül foglalkozott a denevéremberekről, egyszarvú kecskékről és két lábon sétáló hódokról szóló képtelenséggel. Poe nagyjából két hónappal Locke cikkének megjelenése előtt szintén közzétette irományát egy emberről, aki hőlégballonnal járt a Holdon. A költőnek nem volt kenyere a gyanúsítgatás, a bosszú azonban annál inkább: szembesítés helyett ugyanis pontosan annak a lapnak küldte sztoriját, mint Locke, amit aztán zokszó nélkül közzé is tettek.
Poe cikke szerint a Victoria hőlégballon nyolc utasával hetvenöt óra leforgása alatt átkelt az óceán felett.
Akkoriban hajóval ugyanez körülbelül két hétig tartott, így az embereket mágnesként vonzotta az új technológia, és percek alatt elkapkodták a lapot. Poe értette a dolgát, így a legapróbb részletekre is odafigyelt, és hosszasan ecsetelte a technikai paramétereket, például hogy mennyi figyelmet igényelt az összsúly. A felfedezést pedig Monck Mason, híres léghajóshoz kötötte. Sőt, a még színesebb történet érdekében még az utasokról is részletes leírást adott. Másnap a cikket lehozta a New York Sunday Times és a Baltimore Sun is, míg mások óvatosabbak voltak, és inkább a kivárást választották. Jól is tették, a New York Sun ugyanis két nap múlva közzétett egy korrigálást arról, hogy a hőlégballon érkezését nem erősítették meg délről, valamint hozzátették: kételkednek az efféle expedíció megvalósíthatóságában.
Poe erőfeszítései végül nem váltották be reményeit, hiszen amíg kizárólag művészi, részletgazdag íráskészségének prezentálását tartotta szem előtt, megfeledkezett a legfontosabbról: a hitelességről. Így aztán nem is kapott újságírói munkát. Jules Verne fantáziáját azonban megmozgatta a történet, és miután elolvasta, dolgozni kezdett Öt hét léghajón című meséjén, ami 1862-ben jelent meg. A kötet páratlan sikert aratott, továbbá megnyitotta az utat egy későbbi, még sikeresebb mű, az Utazás a Föld középpontja felé megjelenése előtt.
(Fotó: Pixabay, Getty Images Hungary)