Való igaz, a gyermekközösségekben már egészen kicsi kortól kezdve vannak „áldozatok”, akiket a többiek rendszeresen csúfolnak, fizikailag bántalmaznak, kiközösítenek, legtöbbször valamilyen külső tulajdonság miatt, például ha valaki túl magas, túl alacsony, túl kövér, túl sovány, szeplős, szemüveges, és még sorolhatnánk. A fizikai térben zajló zaklatás természetesen nem kevésbé megrázó, hiszen jókora sebet ejt a kipécézettek önértékelésén, ugyanakkor olyasmivel szemben könnyebb cselekedni, ahol tudjuk, hogy ki az elkövető. Akivel aztán lehet beszélni, elkerülni, vagy az iskola segítségét kérni.

Az internet világa azonban teljesen más lapra tartozik, hiszen sokkal veszélyesebb. Félévente-évente látnak napvilágot megdöbbentő adatok arról, hogy hány órát töltenek naponta a tinik okostelefonjuk nyomkodásával, és hogy közülük sokan magányosnak érzik magukat, szoronganak az eszköz nélkül.
A téma Magyarországon is aktuális: nálunk az internethasználat meghaladja a nyolcvan százalékot, a lakosság mintegy kilencven százaléka pedig naponta netezik. Negyvenöt százalékban felnőttek, a többség azonban a fiatal korosztályhoz tartozik. Egy 2017-es kutatás szerint tíz–tizenegy évnél idősebb – magyar gyerekből kilencnek van saját mobiltelefonja. Azáltal, hogy mostanra szinte teljesen a virtuális tér függőivé váltak, és az egyre nagyobb szerepet kap identitásfejlődésükben, könnyen áldozatokká is válhatnak. Az amerikai Cyberbullying Research Center 2019-es kutatása szerint

a tizenévesek harminc százalékát érte már zaklatás az interneten a válaszadást megelőző egy hónapban.

A közösségi médiában pedig éppoly könnyen lehet valakiből áldozat, mint elkövető: az anonimitás, és az ehhez társuló "mindent büntetlenül kimondhatunk" érzés sokakban feloldja azt a gátlást, amely a való életben visszatartaná az agressziótól. Ezzel megnyílik az út a bántalmazók előtt, akik legtöbbször maguk is lelki problémákkal, önértékelési zavarokkal küzdenek, és valamiféle űrt próbálnak kitölteni mások megalázásával. Ha egy kamaszt rendszeresen megszégyenítés ér a külseje miatt, akkor ez nemcsak a testkép alakulására fejt ki káros hatást, az online zaklatás más súlyos pszichológiai következményekkel is jár:

depresszió, szorongás, alvászavarok, és a legveszélyesebb, az öngyilkossági gondolatok megjelenése.

Egy 2017-es EU-felmérés szerint minden harmadik magyar gyerek volt már internetes zaklatás áldozata, miközben a szülőknek legtöbbször nincs is tudomása erről. Persze nemcsak a gyerekek veszélyeztetettek, a felnőtteknek is rendszeresen okoznak nehéz perceket a netes trollok, zaklatók, online bántalmazók.

Agresszorok, áldozatok, szemtanúk

Az internetes zaklatást ezért komolyan kell venni, hiszen (ahogy azt mostanra számos tanulmány megerősítette), a verbális erőszak hatása nem különbözik a fizikaitól. Sőt, képes befolyásolni az agyműködést, és ahogy fentebb írtuk, a gyermek- és tinédzserkorban elszenvedett bántalmazás az identitásfejlődést is veszélyezteti. Az online kiközösítés, megalázás nem vehető félvállról, mert hiába történik láthatatlan térben, következményei, beleértve az önbizalom és önértékelés csorbulását, vagy a depressziót nagyon is észrevehetőek. A zaklatásban továbbá mindig érintettek azok is, akik megfigyelőként, kívülállóként látják, olvassák a történéseket, vagyis tanúi annak. A megfigyelők szerepe nagyon fontos, mert reakciójuk befolyásolja az agresszió súlyosságát. Ha semmit sem tesznek, az ugyanúgy következményekkel jár, mintha kiállnak az áldozat mellett, vagy ha lájkolják a sértő kommentet. Ez a hatás pedig a megfigyelőre is visszahat: ha rosszul érzik magukat a zaklatást látva, akkor áldozatként, ha az erőszaktevővel azonosulnak, akkor zaklatóként tekinthetünk rájuk.

Főként a fiataloknál fordul elő, hogy meggondolatlanságból, tudatlanságból, az empátia hiányából adódóan válnak netes agresszorokká. Az elkövető sokszor bele sem gondol kimondott, pontosabban leírt szavainak súlyába, következményeibe. Ezért egyre több online erőszak-megelőző kampány épül arra a nagyon egyszerű módszerre, hogy felolvastatják valakivel a bántó mondatokat.

Mert már önmagában az a tény, hogy a sértő szavakat kimondják, gyakran tudatára ébreszti a zaklatót.

Sokan nem veszik komolyan, csak gyerekes csínynek gondolják, pedig a cyberbullying komoly következményekkel járhat: az UNICEF nem reprezentatív, szeptemberi kutatásából az derült ki, hogy a gyerekek harmadát zaklatták már valamilyen online felületen, ráadásul már tíz-tizenkét éveseknél is megjelenik az internetes zaklatás. Az online bántalmazás tragédiához, súlyos traumákhoz vezethet, amelyek megkeserítik a gyermek egész életét. A helyzetet nehezíti, hogy a gyermekvédelmi rendszer nem, vagy gyakran későn eszmél rá a problémára, ezért egyáltalán nem, vagy csak késéssel avatkozik közbe.

A bűncselekmény nehezen bizonyítható, az elkövetők gyakran felelősségre vonás nélkül élik tovább az életüket, míg az áldozat egyáltalán nem tud, vagy mer segítséget kérni.

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány és az UNICEF Magyarország a Generali támogatásával ezért kampányt indított, hogy felhívja a figyelmet az internetes zaklatás jelenségére és arra, hogy elérhető segítség a Kék Vonal által biztosított 116 111-es ingyenes telefonszámon. Mivel a koronavírus járvány alatt a fiatalok élete még inkább az online térre koncentrálódik, a bántalmazások száma is folyamatosan növekszik. A fent említett hívószámon elérhető Lelkisegély-vonalán ingyenesen és anonim módon kérhetnek segítséget a gyerekek, vagy pedig a www.kek-vonal.hu weboldalon keresztül az anonim chat szobában, vagy emailben az EMIL szolgáltatáson keresztül.

(Fotó: Pixabay, Getty Images Hungary)