Megszáradt zsömlék halmai. Barna banán. Plöttyedt paradicsom. Gyanús dolog a hűtőben, amiről már nem tudjuk állapítani, mi lehetett születésekor. Sokszor a stresszes, éhesen elkövetett vásárlás eredményeként mindenki konyhájában felbukkannak ezek az ismerősök és (kutya híján), egyből mennek is a kukába, az élelmiszerpazarlók társaságába avatva minket. Ha olvassuk a statisztikákat, nehéz elképzelni, hogy milyen hatalmas méretűvé nőhet világszinten az az egy-két kidobott árucikk háztartásonként, pedig a FAO (az ENSZ Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Szervezete) adatai világosak:

• Átlagban a világ élelmiszertermelésének egy harmada megy kárba, ami 1,3 milliárd tonnát jelent évente
• Magyarországon 1,8 millió tonna hulladék keletkezik, minden háztartás a megvásárolt élelmiszer tizenöt százalékát kidobja
• Az Egyesült Államokban ez az arány huszonöt százalék
• A fejlett országok évi hulladéka megegyezik a szub-szaharai régió évi termelésével (222 millió tonna)
• Ennek a pazarlásnak a negyven százaléka a boltokba kerülést követően következik be, míg a fejlődő országokban inkább feldolgozás közben keletkezik
• A leginkább a kidobás veszélyének kitett élelmiszerfajták a zöldségek és gyümölcsök

A különböző technológiák, melyek meghosszabítják az élelmiszerek boltok polcain tölthető élettartamát, új reneszánszukat élik. Az első hullámnak a műanyagcsomagolás feltalálása utáni időszakot nevezhetjük: miután 1933-ban a Dow Chemical munkatársa véletlenül felfedezte a Saranra keresztelt polivinilidén-kloridot, a celofán ősét, katonai használatból gyorsan beszivárgott az élelmiszeriparba és a háztartásokba. A műanyag azonban nem óv meg mindentől, és manapság a híre is rossz, így új megoldásokra van szükség.

Egyike a vállalatoknak, melyek az örökéletű banán ígéretét kínálják, a chicagói Hazel Technologies. „Már magam előtt látom, amint tizennyolc hónapon belül szó szerint egy egész ládányi banánt tudunk eladni a fogyasztónak.” – mondja Aiden Mouat, a cég igazgatója – „Csak felteszed a konyhapultra, havonta egyszer beledobsz egy Hazel zacskót és olyan banánokat kapsz, amelyek örökké tartanak.” A zacskó, amelyre Mouat célzott, az új cipők dobozában megtalálható kis szilikagél tasakra emlékeztet, melyet a nedvesség és szagok ellen helyeznek el, csak nem szilikagélt tartalmaz. A fő aktív összetevője az 1-methylcyclopopene (1-MCP), mely egy olyan kompetitív inhibítor (versengő gátlószer), mely a gyümölcsök érlelődéséért felelős etilén hatását utánozza, de közben az enzim szubsztrátkötő helyéért versenyezve szoros kötődésbe lép a gyümölcs receptoraival, így blokkolja az etilén hatását. Az 1-MCP-t először a vágott virágok frissen tartásához kezdték alkalmazni, majd a kétezres évek elején SmartFresh néven szabadalmaztatva bekerült a mezőgazdasági használatba is. Az Európai Unióban 2005-ben hagyták jóvá, mint a termékek élettartamának meghosszabítására alkalmas módszert, és azóta is így őrzik meg a termények frisseségét a szedéstől a boltokig tartó úton. Eleinte voltak viták, melyek során - annak ellenére, hogy nem invazív, vagy genetikai módosítást igénylő technikáról van szó - megkérdőjelezték a hasznosságát, vagy az egészségre gyakorolt hatását, mondván, hogy az ilyen módon „botoxolt” élelmiszerek jóval kevesebb vitamint tartalmaznak, azonban a legtöbb kutató véleménye szerint a hatás nagyrészt ártalmatlan az emberekre nézve. Sőt, mivel a gyümölcsök metabolizmusa lelassul, a vitamintartalmukat igazából jobban őrzik, mint a hagyományos körülmények között gyorsan túlérő társaik.

A Hazel Technologies újdonsága a felhasználás egyszerűségében rejlik. Az etilén-blokkoló technológiát sokféle formában alkalmazzák, gáz, bevonat, spray használatával, de a kis tasak, melyet csak be kell tenni a termények közé, sokkal könnyebben kezelhető.

„Meg tudjuk hosszabítani a szavatossági idejét lényegében bármilyen romlandó dolognak, azzal, hogy a romlást előidéző speciális mechanizmusokat célozzuk meg, és ezt a már meglévő csomagolásokkal integráljuk.” – mondja Mouat. Vagyis a termelőknek nem kell újfajta módszerekre átállnia, ami mindig nagyobb kiadásokkal jár. A jövőben nem csak a leggyorsabban a sír felé siető és így a legnagyobb élelmiszerpazarlásért felelős gyümölcsöknek és zöldségeknek adnak majd plusz időt itt a Földön, hanem a húsoknak és halaknak is. A Hazel-módszerrel kezelt élelmiszerek egyelőre még az örökéletről csak álmodozhatnak, de a tanulmányok szerint a körték szavatosságát legalább tíz nappal (érés után még hárommal), a húsfélékét öt-hat nappal tudják kitolni.

A másik, szintén a banánélet-hosszabító projekten munkálkodó csapat, az indiai Tamil Nadu Mezőgazdasági Egyetem (TNAU) nanotechnológiai részlegének kutatói máshol leltek rá a megoldásra. Az általuk alkalmazott módszer a foszfilopáz D inhibíciójára épül, mely egy, sokféle élőlényben megtalálható enzim. „A foszfilopáz D lebontja a sejtfalakat, és rothadást okoz. A hexanál megakadályozza az aktivitását, és ezzel lelassítja a gyümölcs romlását. Az etiléről szólva, amely normális esetben a gyümölcs érését segíti, a hexanál ezt is meggátolja.” – mondja Dr. K.S. Subramaniam a TNAU igazgatója. A hexanált a nanorostok tartalmazzák, melyeket elektro-fonással szőnek polimerszálakká, majd, ezt egy alumínium fóliára helyezve el is készült a Nano Sticker nevű rothadásgátló matrica, melyet, a Hazel tasakjaihoz hasonlóan csak be kell tenni a ládákba.

„A matrica megtartja a hexanált és lassan engedi ki magából a szén-dioxid és nedvesség hatására, amely a dobozban képződik. A tesztek alapján eddig úgy látjuk, hogy a legjobban a mangónál és banánnál vált be.” – mondta Subramaniam.

A Nano Sticker az árával is kitűnik, nem mintha olyan drága lenne, pont ellenkezőleg, az előállítási technika bonyolultsága ellenére csak két rúpiába, vagyis nagyjából nyolc forintba fog kerülni. „Hogy perspektívába helyezzük, minden egyes matrica meg tudja hosszabítani az élettartamát két vagy akár három kilónyi gyümölcsnek is.” A kutatócsapat egyelőre két hét szavatossági idő növelést ért el a termékeknél, de a jövőben más technológiák fejlesztésével, mint amilyen a Fruity Fresh spray, melyet a fákra kell permetezni, még nagyobb előrelépést terveznek. Az oregoni Orchard View Cherries felmérései szerint a vásárlók számára nagyon fontos az esztétika és (némileg érthető módon) mindig jobban reagálnak az egészséges, ropogós gyümölcsök látványára, mind a fonnyadókra, így a technika valóban segíthet a termelőknek az áru eladásában, illetve, ha a jövőben házi használatra is vásárolhatunk Nano Stickerhez hasonló eszközt, akár az otthoni pazarlás csökkentésében is. Rothadásgátló bevonatok ugyan már most is léteznek és rendszeresen használják őket, de a bevonatos gyümölcsök bizalmatlanságot kelthetnek, egy, csak a csomagolásban alkalmazott tasak így előnyösebb megoldás lehet.

Ha pedig az élelmiszerpazarlás problémája továbbra sem csökken, de valaki mégis szeretne tenni ellene, az követheti Grant Baldwin és Jen Rustemeyer példáját, akik – lehetséges, hogy Weird Al Jankovic által megihletve – elkészítették a Just eat it című dokumentumfilmet, melyben társaikkal együtt kipróbálták, milyen érzés teljes mértékben vásárlás nélkül, csak kidobott élelmiszerek fogyasztásából élni. Hat hónapon keresztül. A kidobott alatt pedig nem banánhéjra kell gondolni, hanem a szuper- és hipermarketek által kukába tett, gyakran még teljesen fogyasztható állapotú, hihetetlen mennyiségű termékre. Magyarországon a Magyar Élelmiszerbank Egyesület foglalkozik az élelmiszermentéssel, kapcsolatban állnak több, mint hetven gyártócéggel és öt áruházlánccal, de, Szcígel Andrea, az MÉE kapcsolatokért felelős igazgatója szerint még mindig évente nyolcvan-százezer tonna menthető élelem válik hulladékká.

(Forrás: LATimes, Fotó: Facebook/Justeatitmovie, Flickr/jeepersmedia)