Mint azt a The Drive leírja, a buggy katonai felhasználása nem éppen új keletű elképzelés. Az USA hadserege például a nyolcvanas évek óta használ katonai buggy-kat, amelykre géppuskát esetleg tankelhárító rendszerket telepítenek. Sőt a buggy ma is az amerikai arzenál része, elsősorban a különleges egységek számára az – a sivatagban például Polaris Dagor A1 ultrakönnyű eszközök kerültek bevetésre, míg a Különleges Műveleti Egység Parancsnoksága (SOCOM) Polaris MRZR Alpha járműveket üzemeltet.

Azonban amíg ezek a járművek relatíve drágák, az ukránok maguknak barkácsolnak ilyeneket import buggy-kból, amelyekre aztán a saját fejlesztésű Stugna–P irányítható tankelhárító lövedék kilövésére alkalmas rendszer (ATGM) kerülhet az egyéb hasonló rendszerek mellett. A buggy-k már kevésbé beazonosíthatóak, de ezek a lap szerint jellemzően olcsóbb, import járművek, amelyekből így költséghatékonyan lehet ütőképes erőt építeni. Az ATGM-mel felszerelt jármű ugyanis nem csak páncélosok, de egyéb járművek, sőt ellenséges egységek, és adott esetben akár helikopterek ellen is bevethető. A buggy-k egyébként már legalább 2019 óta az ukrán hadsereg arzenáljának a részét képezik.

Érdekesség, de ahogy azt korábbi cikkünkben is írtuk, az orosz tankok is fel vannak szerelve adott esetben irányítható lövedékekkel, ám ennek többen is vitatják a harctéri jelentőségét. A T–72B3 tankoknak ugyanis már fejlett éjjellátó érzékelői vannak, illetve felszerelték őket a szóban forgó irányított lövedékekkel is. Kritikus vélemények szerint azonban ez azért nem túl hasznos, mivel az irányításhoz a tanknak a becsapódásig folyamatosan célra kell tartania, így immobilis lesz. Nyilvánvaló, hogy egy buggy-t még nehezebb így célba venni.

Miért kisebbek és könnyebbek az orosz tankok, mint a nyugatiak? A válasz az eltérő katonai doktrínákban keresendő, kérdés persze, hogy az oroszok megközelítésén változtatni fog-e valamit Ukrajna.

Az ukránok több tankelhárító rendszert is használnak, a Stugna–P azonban ezek közül a jelenlegi háború egyik igazán emblematikus szimbóluma. Részben azért, mert a fegyver saját, ukrán fejlesztés (érdekesség, de a célkövető rendszer belorusz terveken alapul) – a kijevi LUCH vállalat terméke, és talán azért is, mert az ukrán neve az eszköznek Skif, ami Szkítát jelent. Ilyen szempontból pedig az eredetileg háromlábú állványról használható eszköz egy buggy-ra telepítve megidézi a könnyűlovas íjászok harcmodorát – ami ebben a konkrét esetben elég hatásosnak tűnik a páncélosok ellen.

Ukrainian SOF firing a buggy-mounted 9M111 Fagot ATGM pic.twitter.com/lmfBHNIGmu

— Cᴀʟɪʙʀᴇ Oʙsᴄᴜʀᴀ (@CalibreObscura) April 24, 2022

A siker záloga azonban nem csak a mozgékony, és a legtöbb terepen elboldoguló négykerekű, hanem maga az ATGM is, amely igen dinamikusan igazítható az igényekhez: a rendszer 130 mm-es és 152 mm-es kaliberű lövedékek kilövésére képes. A HEAT RK-2S robbanófej az olyan közepes harckocsik ellen hatásos, mint amilyen például a T-90A. Az RK-2M-K robbanófejek számára viszont a nehéz harckocsik sem jelentenek problémát, még akkor sem, ha ezek ERA (explosive reactive armor) borítást kaptak. A rendszer RK-2OF robbanófejekkel is használható a gyalogsági állások és könnyű páncélozott járművek támadására. A Skif mind a négy típusú rakétát képes használni anélkül, hogy ehhez bármiféle módosításra lenne szükség. Ezeken kívül a rendszer hőkamerával is rendelkezik az éjszakai üzemeltetéshez.

Mint a The Drive cikke zárul, az olcsó, de mozgékony jármű kombinálva a rettenetes ütőerővel nagyon hatékony eszköznek tűnik az orosz tankokkal szemben. Különösen ha ezeket váratlan rajtütéseknél használják (hit-and-run taktika). Összességében tehát az mondható el, hogy ez hosszú idők óta az első olyan háború, ahol modern hadseregek csapnak egymással össze, és ahol egyre inkább az látszik, hogy a (relatíve) olcsó, rengeteg mód felhasználható, de borzalmas pusztításra képes robbanószerek és okos eszközök (legyen szó drónról vagy lövedékről) összecsapásából nem a páncélosok fognak a jövő nyerteseiként kijönni.

(Kép: Twitter/Abraxas Spa)